Szorokin: Cukor-Kreml
Gondolat Kiadó
A szlávlélek kvintesszenciája,

2050-ben Gorbacsov felébred a hibernálásból.
Péterváron kimegy a Névai sugárútra és megdöbben, hogy milyen gyönyörű autók, csinos, jólöltözött nők és tömött kirakatok vannak. Elégedetten beül az első vendéglőbe.
Lehajtja az első „szto gramm” jeges vodkát és elgyönyörködik az itallapban. Zakuszkák, tokhal, szarvasgomba, kvasz, borscs, Sztroganoff-bélszín, nyelvhal
stb.
Nem tud uralkodni magán, s amikor jön a pincér , megkérdi, -Mondja, mióta van Önöknél ilyen árú -bőség?
-Hát a nagy háború befejezte óta.
-És győztünk?- kérdezi Gorbcsov.
-Természetesen.
-Akkor fizetek.
-104 dollár, 50 cent.

„2028-ban járunk ismét, Az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal teljes körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, "újjászületett" Oroszország már túl van a vörös és szürke "zavaros időkön". Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a megvetett Nyugat szabadosságától. Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen.
Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmus és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd - édeskés és giccses - diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a "hóhérok" épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit - s végül megjelenik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gáz?” (A kiadó)

2068-ban a kínaiak által uralt Szibériában szlopáriumnak tűnik a jövő: az emberek élveszülő szövettel kitapétázott bunkerekben laknak , hiperaktív megvilágítással. Itt dolgoznak a tudósok, akik írók szervezetéből kékhájat állítanak elő, s iráni, zoroaszteri /a Földbaszók csoportja /törzsek segítségével a múltba röpítik azt, hogy megváltoztassa jövőt.
A kísérleti telepen egy pulyka nehezebb, mint egy ember, maga Tolsztoj-4 is csak 112 centi.
A kékháj rajta és a többi, klónozott írók nevét viselő mesterséges szörnyeken termelődik, akiket titkos módszerekkel épp e célra tenyésztenek. Ez a titokzatos anyag/ jégbe burkolva/ megőrzi hőmérsékletét, csak írókon képződik -a lélek mérnökein-.
Woody Allan mondta egyszer, hogy „gyorsolvasási módszerrel elolvastam Tolsztoj Háború és békéjét. Oroszországról szól.”.
Szorokin műve is Oroszországról szól, ahogy az egy az ürüléke iránt bajor nosztalgiát érző, azzal freskókat vizionáló, erekciójával jelenleg csak visszaélni tudó orosz undergrund performance elképzeli.
Jobb pillanataiban a szerző H. G. Wellsre, vagy netán Karel Capekra emlékeztet /Harc a szalamandrákkal/, aztán jön a szerző elementáris erejű vonzalma: nála a szerződéseket konyakkal és ondóval írják, ondóból készülnek az arc-kozmetikumok, állandó a tapicskolás szarban, húgyban, aztán a mindent megkoronázó, az oroszok számára platoni idealizmust megtestesítő kannibalizmusban aztán feltalálja magát a megváltásra készülő nagy orosz, misztikus, pravoszláv léle
Azt hiszem ez az alkotófolyamat summája, experimentális lényege, conditio sinque non-ja, eszkatologikus célja: a kannibalizmus. Leplezetlen orosz vágyat testesít meg, ha Sztálinnak kellett 1936-ban alkotmányos rendelettel betiltania Oroszországban az emberhús-evést, igazi szláv elrévülés, éteri szublimáció. Oroszország- Anyácska spirituális esszenciája.
Az összegyűlt kékhájat elrabolja egy bányában élő társaság. Itt, a regény felénél derül fény arra, hogy mi is történt a 2000-es év és a regény ideje között: ”2026-ban az Oroszországi Földbaszók rendjének főpapjai között komoly és elvi ellentétek kerültek felszínre . Mint tudjuk, az V. Zsinaton való történelmi jelentőségű elkülönülés és az azt követő gyalázatos Megosztás után a Rend déli és északi földbaszókra vált szét. Ennek a társadalomnak az egyház és az azt éltető mítoszok az alapkövei-a Szent helyek, az Ereklyék, a kinyilatkoztatás mind a hatalmas falloszú megváltó gyermek küldetését készítik elő.”
/Hetényi Zsuzsa előszava a regényhez, Vlagyimir Szorokin: Kékháj, Jaffa Kiadó, Budapest, 2004/
Készen állsz a Nagy Tavaszi Földbaszásra?
-A megváltó-

Szorokin igazán akkor van elemében, amikor a megváltás mechanizmusát barokkos, manierista realizmussal ecsetelheti:
-Egészséges vagy-e gyermek? -kérdezte a nagymester.
-Hála a Földnek, egészséges, nagy atya.
-Kész vagy-e a Tavaszi baszásra?
-Kész, nagy atya.
-Föláll-e a faszod?
-Föl, nagy atya.
-Mutasd, gyermek.
Vill levette a genitáliáiról és a padlóra tette a fémbőröndöt, aztán fölállt, mindkét karjával átölelte a hímvesszőjét, fölemelte a földről, a vállára vetette és nagy erővel maszturbálni kezdett. Két hatalmas izmos keze hímvesszeje kövér, fehér bőrét mozgatta, és az hol rácsúszott a vállára támaszkodó rózsaszín makkra, hol lejött róla. A hímvessző redős bőrén előtűntek az erek, megduzzadtak, a makk vörössé vált, a hímvessző nőni kezdett, a makk kibújta bőrből és a plafon felé emelkedett. Vill tiszta erejéből maszturbált. A földön heverő herezacskója összehúzódott, hímvesszője tövéhez emelkedett, két hatalmas heréje körül megfeszült, ellilult és fényleni kezdett a bőr. Lila makkja megérintette a plafont.” /Im. 171.old/.
Igazi, posztmodern ínyencség a regény, van benne minden: csörgőkígyó, zongorabillentyű, vadegér.
Kedves, bensőséges rész Hruscsov és Sztálin homoszexuális kapcsolata, csakúgy, mint Hitler és Sztálin lányának anális aktusa. A regény tele van az író által kitalált kifejezésekkel, külön szószedet jár hozzá, gondoltam, hogy a recenzióhoz én is írok egyet.
A regényben legjobbak a paródiák/ Platonov, Tolsztoj, Dosztojevszkíj/ és a koktélreceptek. A vöröshangyát én kihagynám belőlük. Az nekem túl posztmodern.
Jég szerepel a Gondolat Kiadónál megjelent Szorokin regény címében is. /Gondolat Kiadó, 2004, Budapest/.
Ez a jég a tunguz meteorit jege.
Jégbaltával vernek agyon embereket, de csak akkor, ha nem szólal meg a szívük. /Elég nagy a szórás/.
Ebben részt vesznek náci tisztek és KGB-sek is. Ez Szorokin univerzalizmusa, aztán átalakul a dolog /kell egy kis transzcendencia/, aztán átalakul a dolog korunk amerikai módra felfogott direkt -marketingjének mindennapos használati cikkévé, amiről aztán mégsem derül ki, hogy mire való, csak azt, hogy nagyon jó érzést okoz. Ez a Yeg.
A Jég. c. regényhez írt Háy János előszóban olvastam, hogy a könyv aukciós. /Igazi posztmodern csemege!!!/
Tulajdonképpen csak a könyv kerül pénzbe, a papír, ami benne van, az szinte ingyen van.

Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
www.marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com