Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.01.19. 13:33 janos444

Acélbőrönd és túlélőcsomag

Címkék: ajánló könyv regény gondolat kiadó világirodalom szépirodalom fejezetek

Lieve Joris: Vissza Kongóba

A könyv főszereplője Zaire, még ha Kongónak hívják is a címben. A belga Lieve Joris, a könyv elbeszélője újságíróként, illetve egy volt kongói misszionárius unokahúgaként utazza be Mobutu országát. Megérkezése után néhány hétig még a páterek és volt gyarmatosok veszik szárnyaik alá, de Joris határozottan küzd a függetlenségéért. Teherautó-utazást tesz egyik faluból a másikba, meglátogatja nagybátyja kedvenc posztját, majd összezavarodva menekülőre fogja a dolgot, egy rozoga hajóval felhajózik a Kongón, miközben szembesül saját beidegződéseivel és előítéleteivel. Megismerkedik a zaire-i értelmiség néhány tagjával, elmélkedik modernitás és hagyomány viszonyán. Végül ártatlanul börtönbe kerül, kiszabadulása után pedig remegve reménykedik benne, hogy nem utasítják ki az országból. Joris könyve nemcsak izgalmas beszámoló egy gyönyörű és sokszínű országban tett utazásról, hanem a kíváncsiság, az elmélkedés, a megbocsátás, a másikkal és az önmagunkkal való szembenézés elkerülhetetlenségének dokumentuma is.

225 oldal,

Ár: 2450.- Ft

RÉSZLET

A nagybácsi nyomában

A Fabiolaville többi utasának fizetnie kell, ha partra akarja rakatni a csomagjait Matadiban, de Guido páter mindenkit ismer, s magabiztosan terelget minket az autója felé.

– Nem megállni! – súgja.

Egy zaire-i vámhivatalnok megpróbálja feltartóztatni, de a testvér nevetve vág vissza:

– Vigyázz, fiam, megbüntetlek!

Két hete hagytam el Antwerpen kikötõjét, de amikor Guido páter autójával berobogunk a misszió kapuján, olyan, mintha hazaérkeznék: egy belsõ udvar köré épült flamand rendház emelkedik elõttünk. A széles kerengõt virágládákban nyíló gerániumok szegélyezik. Bronek páterrel két szomszédos szobát kapunk, mindkettõ a Zaire folyóra néz. A szoba a trópusi körítés ellenére is egy csapásra visszarepít az internátusban töltött évekbe. Két keskeny erényes ágy, kõpadló, kereszt a falon, törölközõ és egy darab szappan a mosdóasztalon.

Szeretném megmosni a kezem, de nincs víz. Az ablakokon szúnyogháló feszül, egy hatalmas repülõ csótány csapkod rajta õrülten a szárnyával. Errõl a fajtáról Raskin úr mesélt nekem a hajón. Azt hittem, azért találta ki ezeket a vadállatokat, hogy engem ijesztegessen velük. Hamarosan négy zaire-i abbé suhan be a szobámba, hogy elüldözze a rovart. Felszabadultan nevetnek.

– Soha nem szabad õket megölni – világosítanak fel –, különben százával jönnek vissza a temetésre.

Úgy tûnik, Bronek kezd magához térni ebben a derûs környezetben. Arról mesél, milyen volt, mikor elõször indult neki egyedül a brousse-nak. Alig ismerte az ottaniak nyelvét, a szokásaikról semmit sem tudott. Hogyha esténként mulatságot tartottak, félt, annyira vadul tudtak viselkedni, ha ittak, s bizony õ volt ott az egyetlen fehér. Most, hogy már a szárazföldön vagyunk, úgy tûnik, vonzza ez az élet.

Estefelé úgy döntünk, elsétálunk még egyszer a Fabiolaville felé. Amikor kilépünk a rendház kapuján, úgy érzem, mintha megint internátusbeli kislány volnék, aki titokban kisurran a kapun. A rendháztól a kikötõ felé vezetõ dimbes-dombos utcákon mintha háború dúlt volna. A belgák által épített házak lepusztultak, rengeteg a betört ablak, melyeket soha senki sem javított meg; mintha fekete lyukak égtek volna a házakba. Az út csupa kátyú, mintha bomba robbant volna. Az út szélén végig többéves autóroncsok állnak.

– Cadavres – mondja Bronek.

A Fabiolaville környéke csendes. Az utasok a szalonban ülnek. Italt már nem mérnek, úgyhogy mindenki a saját készleteit fogyasztja. Fáradtak és ingerültek a vámolás körüli tárgyalások miatt, néhányan már-már feladják a reményt. André nem tudja, hova tûnt a zongorája, másoknak már több ezer zaire értékben kellett matabisht, borravalót, szétosztaniuk, hogy partra tetethessék autójukat.

Bronek hosszú rábeszélés után megiszik még egy utolsó vodkát. Ahogy a sötét kikötõn keresztül hazafelé tartunk, azt mondja: – A hajón minden olyan mesterséges volt. Most kezdõdik az igazi élet. Szégyelli magát, hogy az utóbbi hetekben olyan sok pénzt költött. A brousse-ban sokkal jobb célokra is áldozhatta volna. A rendház kapuját zárva találjuk. Mögötte kartonpapíron alszik az éjjeliõr. Hosszasan kell zörgetnünk a láncot, míg végre felébred.

Másnap reggel Bronek búcsúzkodik. Talált magának valakit, aki elviszi Kinshasába. Ahogy kihajolok az erkélyrõl, látom, amint acélbõröndjét meg trópusi túlélõcsomagját az autó csomagtartójába rakja. A kéthetes hajóút során jól lebarnult az arca. S most olyan kifejezés jelent meg rajta, amelyet nem ismerek: elszántság és szomorúság keveréke. Együtt érzek vele, a brousse-élet, amelyet magának választott, végtelen kopárnak és kevéssé vonzónak tûnik nekem. Beszáll az autóba, vissza se néz. Ott maradok egyedül Guido páterrel és fekete abbéival. Mintha csak most kezdõdne az igazi utazás. Guido páter apró irodájában tesz-vesz ostyás dobozai és olcsó szuvenírjei közt. Az átutazóban levõ pátereket általában a missziós rendfõnök fogadja, ahogy õ látja el õket a brousse-ban is. Minden Matadi kikötõjébe befutó árut neki kell továbbküldenie az ország belsejébe. Hordókban és konténerekben érkezik a küldemény: misebor, húsvéti és karácsonyi gyertyák, használt ruha, orvosságok.

Guido páter is redemptorista, mint a nagybátyám volt. Az európai redemptoristák akkoriban az egész országot bejárták, hogy megtérítsék a népet. Korábban, a francia forradalom után, amely sok hívõt taszított kételkedésbe, a kongregáció felvirágzott. A redemptoristák gyújtó hangú, pokollal fenyegetõ prédikációi valósággal halálra rémisztették az embereket. Valaha Kongóban is virágzó éveket élt meg a közösség. A páterek Matadiból indultak a brousse-ba, hogy „valamennyi mégiscsak belekerüljön ami emelkedett vallásunkból azokba a bongyor fekete fejekbe”, ahogy nagybátyám a misszió lapjában, a Gerardusbodéban írta.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr61684561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása