Gondolat Kiadó

Milián Orsolya (szerk.): "A Noszty fiú esete Tóth Marival"

"Mikszáth természetesen Jókai köpönyegéből bújt elő, de azért egy kicsit magára próbálta báró Kemény legendák övezte kopott felöltőjét is, ám csak rövid időre, minthogy domborodó pocakjára szűknek bizonyult az is." Milbacher Róbert

"A kora 21. századi (magyar, cseh, lengyel stb.) olvasót aligha fogja hidegen hagyni az a vélemény, miszerint Mikszáth Kálmán prózájában már kezdeteitől fogva megfigyelhető egyfajta üzleti szemlélet." Hárs Endre

"[T]ény, hogy A Noszty fiú esete Tóth Marival zsúfolásig tele van állatokkal, pontosabban olyan állatképekkel, amelyek egytől egyig a különböző karakterek megjelenítését hivatottak érzékletesebbé tenni." Kiss Attila Atilla

239 oldal

Ár: 2350.- Ft

RÉSZLET

Eisemann György

A NOSZTY FIÚ BEÍRÓDÁSA TÓTH MARI ESETÉBE

Egy szöveghez, amely riportregény akar lenni, jól illik valamilyen társadalmi-antropológiai struktúra jelölése, így Mikszáth regénycíme az apa-fiú és a férfi-nõ viszonyt tematizálja. Jacques Derrida a fiú beírásának nevezi a strukturális polaritások kialakulását: ahol a fiú persze az írás letéteményese, azaz jele és képviselõje másának, egy apának, valamint a beszédnek. A Disszemináció logikája szerint ez persze azt jelenti, hogy az írás mûvelõje egyszerre a saját apja és a fia.1 Az írás e felfogásban köztudottan pharmakon-természetû: gyógyszer és méreg egyszerre, stimulál és pusztít. A továbbiakban arról lesz szó, hogy milyen interpretációs lehetõségek tárulnak fel a kiindulása szerint ilyen apa-fiú viszonyként érthetõ beszédírás reláció függvényében egy férfi-nõ kapcsolatról, Noszty Feri és Tóth Mari „esetérõl”.2

Nem mellékes, hogy a fiú fõszereplõvé avatása az elsõ fejezetben a szöveg könyv formájú megjelentetésének velejárója lett. A korábbi, folytatásos változat a Vasárnapi Újságban még az apa bûneivel, panamázási ügyeivel indult. A kötetkiadás tehát lemondott a folytatásos regény bevezetésérõl, az apától mint centrumtól generálódó történetrõl, hogy helyette nyomatékosan a fiú írásával, váltóhamisításával provokálja ki a cselekmény további fordulatait. Amiért pedig az elõbb segítõ, majd mérgezõ hamis okmány megszületett, annak elsõ oka valóban szó szerint betegség: az egész sztorit, a Velkovics lány körüli bonyodalmakat egy kolerajárvány robbantja ki, amely miatt a Stromm-féle huszárezredet Trencsénbe helyezték.

Az írással végrehajtott hamisítás õsbûne azonban nem az ifjú hadnagyé. Az õsbûnt egy apa, Velkovics György találja ki azért, hogy a Noszty család gazdag rokonát, a kanonokot lejárassa vele, s hogy ezzel Kozsehubát támogassa a lánya kezéért folytatott vetélkedésben. Eszerint Szent István királyunk semmit sem írt alá, csupán valamelyik fõpap levágta a jobb kezét, s azzal szignálta az egyházat birtokhoz juttató diplomát.

Velkovics szerint ez lenne a „holt kéz” legendája, melynek mérge nyilvánvalóan a Szent Jobb szakralitását akarja kikezdeni. S Noszty Feri legelõször nyomatékosan a betûk általi bûnbeesésként fogja fel tettét, a beszéddel szembesülõ sátáni gesztusnak tartja a tõle kikényszerített írásmûveletet: „az ördög hozott ide”, mondja Kozsehubának. S amikor nemsokára apja segítségét kéri, levelében az írás megtagadja önmagát: „nagy vallomást kell tennem, de azt csak élõszóval lehet.”

A fejhez, az apáhozfordulás tehát részérõl a beszédhez megtérés fordulata is egyben. S az újabb, immár gyógyító írást – a kétezer forintról szóló csekket – az a Kopereczky Izsák Izrael szolgáltatja, akinek beceneve (Kéti) tudvalevõleg kettõs keresztnevének kezdõbetûibõl képzõdött. E grafikus fogantatású névadás akár egy midrás típusú betûkombináció ötlete is lehetne, annál inkább, mivel a szokatlan utónévpáros a zsidó rokon végrendeletéhez igazodik. Az állatok tanítványa egyébként bolondos és ugyanakkor nagyszerû találmánynak tartja az írást, de mindenképpen a hangok platonikus leképezésének, vagyis nyelvileg másodlagosnak.

Az említett csekk kitöltését a következõképp kommentálja: „Az ember lefogdossa az emberi hangokat ezekkel a légylábakkal.” Vagyis a hamisítás nyomán elszabadult írás hatalmának korlátozása, a mentés, a gyógyítás mégiscsak a hang elsõbbségének visszanyerésével, legalábbis az elsõbbség fenntartásával ekvivalens fejleménynek tûnik: a szónak (úgy látszik legalábbis) ekkor sikerül kordában tartania, felügyelnie a veszedelmes grafémákat. De amikor Kopereczkynek a saját érdekeirõl van szó, s támadni akar, maga fordítja meg a dolgot, akár önkéntelenül is. Mint tudjuk, beiktatási beszéde valójában egy írás tükre, és nem az elõtte szóló beszéd megismétlése, noha mindenki fordítva gondolja. Hatalmát és tekintélyét lényegében beszédképtelenségével, egy írásnak való totális alárendeltséggel szerzi meg. S a megyegyûlés hozzászólásait a maguk felhangzó beszédszerûségükben azáltal törli el, hogy hierarchiát teremt a nyelvek dialógusra alkalmasságában, s jelenléte egyik materiális konkrétumához, a ruhaviseletével meghatározott nemzeti hovatartozásához köti a szlovák és a német nyelv megértését.

Szolgálati helyére utazása elõtt pedig úgy látja, a helyi újság lapjai közül „a fekete betûerdõbõl hideg szél fújt s gonosz manók vigyorogtak ki.” – hiszen ekkor még úgy látszik, minden rosszra fordult. Helyenként váratlan okosságba, ravaszságba váltó ostobaságát az példázza leginkább, hogy semmi érzéke a jelek megfejtéséhez: a miniszteriális titkosírás kulcsát szó szerinti kulcsnak hiszi. De épp ezért nem is száll szembe velük, hasonlóképp Stromm ezredeshez, aki úgy enged a betûk hatalmának – elismervén Kozsehuba elõtt a kezességet –, hogy ezzel meg is szerzi varázserejüket. Noszty Feri egy életre a markába kerül, s késõbb ezt használja ki, amikor megjelenik a lakodalmas nép között.

Látható tehát: egy írással végrehajtott – persze merõben kitalált – õsbûn imitációja már az elsõ fejezetekben kezd olyan pharmakonként hatni, olyan stimulánsként érvényesülni, mely további (hol „gyógyító”, hol „mérgezõ” hatású) írásmûveletekre kényszeríti a szereplõket, immár a cím meghatározta témakörben is. Ennek következtében Noszty Ferinek és „esetének” egész sorsát meghatározza a vonatkozó írások kombinációja, a betûknek hol támogató, hol támadó hatalma. A házasságszerzés egész taktikája a kigondolt terv és végrehajtása, szellem és praxis, beszéd és írás olyan hierarchiájának feltételezésén alapul, ahol a kigondolt ideát elõbb biztos gyõztesnek vélik, noha fölénye szertefoszlik majd a gyakorlattal szemben. A fiú egy terv nyelv általi végrehajtójának szerepét kapja: amikor elõször bemutatnák Tóth Marinak, gyorsan visszakozik, feladja a kezdeményezést, hogy inkább Homlódyné tanácsaira hagyatkozzon. Homlódyné pedig a saját programját olyan elõre megírt szövegnek tekinti, mely nem tûri a dialógust: „Ne szólj, kérlek, közbe, mert kizavarsz a textusból.” – hallgattatja el unokaöccsét.