.jpg)
OLvass bele!
Dr. Gyekiczky Tamás A mediációról
avagy a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről
A monográfia a magyar polgári eljárásjog egyik legmostohábban kezelt jogintézményét, a mediációt tárgyalja, oly módon, hogy feldolgozza a magyar jogtudományban rendszeres viszonyítási pontként kezelt Németország vonatkozó szabályozását. A könyv tematikailag három, jól elkülöníthető részre épül: a magyar jogi szabályozásra, a rendszer bemutatására és a német jogi szabályozásra. A könyv a szerző szándéka szerint segítséget nyújt a mediációs rendszer hazai átgondolásához azzal, hogy egy működő mintát bemutatva tisztázza az alapproblémákat és a megkerülhetetlennek tűnő szabályozási kérdéseket. A kötetet ajánljuk a jogtudomány tanulmányozóinak, jogalkotóknak és gyakorló jogászoknak egyaránt.
240 oldal
Ár: 3250 Ft
Várható megjelenés: 2010. március
RÉSZLET
I. Bevezetés: Peres egyezségkötés, mediációs megállapodások a magyar polgári eljárásjog szempontjából
A magyar perjogi irodalom és szakmai közvélemény a XX. század elejétől fogva keresi az alternatív, a polgári pereskedést elkerülő intézményrendszer kiépítésének lehetőségét. Sárffy Andor 1930-ban megjelent munkájának címe például „A peráradat csökkentése a peren-kívüli eljárás fejlesztése útján”.2 A cím világossá teszi Sárffy törekvését: a perek számát a (mai szóval) nem peres eljárások kiépítésével csökkenteni, ezzel megőrizni a társadalom és az alattvalók békéjét.3
Az 1911. I. tc. külön rendezte a községi bíráskodást, a békebíró eljárását, a választott bíráskodást. A törvény ezzel jelezte, a rendes bírói fórumok mellett jogilag legitim útnak tekinti az alternatív bíráskodás szervezetét. Az 1911. évi I. tc. szemléletmódjának eredményeképpen az 1952. évi III. törvény (Pp.) előkészítésének 1951. őszi anyagában még találunk a Békebíróságok rendszerére vonatkozó javaslatokat, természetesen a Békebíróságokat a szocialista bíráskodás integráns részeként képzelte el a törvény-előkészítő. A végleges Pp. már mellőzte az alternatív jogvita fórumait, a választott bíráskodás pedig e korban szóba sem jöhetett.4 1957 után a jogpolitika évtizedekig kísérletezett az ún. társadalmi bíróságok kiépítésével, azonban e fórumok működésképtelennek bizonyultak.5
Ugyanakkor a családjogi és házassági perek szabályai, a munkaügyi döntőbizottságok rendszere azt az illúziót keltette, esélye lehet egy bírósági pert kikerülő alternatív (egyezségkötéssel záruló) közvetítői rendszernek. A jogállami fordulat – az alkotmányos követelményekre építve – a polgári bíráskodást eleve a jogállami keretek között működő hivatásos bírói fórumrendszerhez kötötte. Tette ezt abban az időben, amikor Európában és a tengerentúlon már megfogalmazódtak az igények egy más típusú konfliktusfeloldás iránt.6
A magyarországi fejlődés a XX. század kilencvenes éveinek közepére több jelentős, a konfliktusok feloldásában lényeges szerepet játszó intézményt teremtett meg. 1996-tól működik az Országos Érdekegyeztető Tanács mellett a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat, amely a kollektív munkaügyi jogviták esetében nyújt mediációs – közvetítői – szolgáltatást.7 A közbeszerzések területén a közbeszerzési törvény állította fel a Közbeszerzési Döntőbizottságokat, és hasonló intézmények működnek a fogyasztóvédelem területén.
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény célja kifejezetten a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének elősegítése. A törvény a természetes és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült polgári jogviták rendezésének intézményes eszközeit kívánta megteremteni. Nem terjedt ki hatálya a más törvényekben szabályozott békéltetői vagy közvetítői eljárásokra, és a törvény a Perrendtartás számos különleges perében peresített jogvitában szintén kizárta a közvetítői eljárást. Ezért a származás megállapítása iránti perekben, a szülői felügyelettel és a gondnoksággal kapcsolatos eljárásokban, a közigazgatási perekben és a sajtó helyreigazítási eljárásokban nincs helye mediációnak. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a mediáció igénybevétele fakultatív, és – jogszabályi változás után – 2009. január 1-től csak a mediáció tényéről kell nyilatkoznia a mediációs eljárás után pert indító félnek.8 A mediáció a mediátor (közvetítő) előtt zajlik, célja valamely írásbeli megállapodás létrehozása. A törvény részletesen szabályozza, ki lehet mediátor, milyen feltételek alapján veszik nyilvántartásba, és hogyan ellenőrzik működését. A szabályozás egyik fontos szabálycsoportját a mediátor eljárására vonatkozó előírások alkotják.
A közvetítői eljárást a feleknek írásban kell kezdeményezniük, az országos jegyzékből közös megegyezéssel kell kiválasztaniuk az eljáró közvetítő személyét. Több közvetítő is eljárhat ügyükben, azonban ilyenkor a feleknek a több közvetítő költségét meg kell fizetniük.
1 Köszönet illeti a Deutscher Akademischer Austausch Dienst (DAAD) programtanácsát, hogy ösztöndíjával támogatta a németországi kutatómunkámat. Külön köszönet Prof. Ansgar Staudingernek a konzultációkért és segítő támogatásáért, valamint Thomas Ewertnek a szakirodalmi információkért (Bielefeldi Egyetem, Jogtudományi Kar, Polgári jogi, Nemzetközi magánjogi, Nemzetközi eljárásjogi és Gazdaságjogi tanszék). Köszönettel tartozom Dr. Heinz Miserának a Bielefeldi Tartományi Bíróság Elnökhelyettesének a mediátorbírókkal készített interjúkért.
2 Dr. Sárffy Andor, A peráradat csökkentése a perenkívüli eljárás fejlesztése útján. Magyar Jogászegylet Könyvtára. Bp. 1930.
3 „…a per megzavarja az alatvalók közti békét, amelynek fenntartása egyik legfőbb célja az államhatalomnak.” Uo. Bevezetés
4 Részletesen: Gyekiczky Tamás, Helyzetjelentés. Levéltári iratok polgári eljárásjogunk történetéből. I. 1951–1958. Gondolat – Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Karának Kiadványai V. Budapest, 2006.
5 Fleck Zoltán, Jogszolgáltató mechanizmusok az államszocializmusban. Totalitarizmus elméletek és a magyarországi szocializmus. Napvilág Kiadó. Budapest, 2001.
6 A reformok két síkon jelentek meg. Egyfelől a polgári bíróságok eljárását és az eljárásokat szabályozó joganyagot reformálták meg, másfelől a polgári bíróságok mellett életre hívtak különböző vitarendezési fórumokat. A polgári bíróságok megreformált eljárása két irányba mutatott: a nagyobb, és a bírói felelősséget növelő szakszerűség, valamint a bíróságok peren kívüli vitarendezési hatáskörének bővítése irányába. A változásokat generálta az igazságszolgáltatási rendszerek demokratizálódási folyamata, a jogszolgáltatás mindenki számára történő biztosítása, a „joghoz jutás” emberi jogi, és alkotmányos alapjoggá emelése. (Access to Justice elve)
7 A szolgálat eljárási szabályzata, amelyet az OÉT 2007. január 26-án hagyott jóvá megjelent a Magyar Közlöny 2007/30. számában.
8 A Pp. 80. § (3) bek. értelmében amennyiben a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére valamelyik fél bírósághoz fordul, a pert indító fél a per eredményétől (pernyertesség vagy pervesztesség) függetlenül kötelezhető a perben felmerült valamennyi költség viselésére. 2009. január 1-től ugyanígy kell eljárni a fogyasztóvédelem területén a békéltetési eljárásban megkötött és jóváhagyott egyezség esetében akkor, ha valamelyik fél – az egyezség ellenére – a bírósághoz fordul.
