Megjelent!
Paul Krugman/Orosz Ildikó (ford.): A liberális lelkiismeret
DEMOS-könyvek
Az egyik legismertebb és legbefolyásosabb amerikai politikai kommentátor (mellesleg a 2008-as közgazdaságtani Nobel-díj kitüntetettje) száz év amerikai történelmét tekinti át, s egy újabb reformkor szükségessége mellett érvel. Programjában az általános egészségügyi biztosítás éppúgy szerepel, mint a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése és egy olyan új politikai koalíció szükségessége, amely a társadalmat nemcsak igazságosabbá, hanem demokratikusabbá is teszi. A kötetet a kortárs történelem, politika és politológia iránt érdeklődőknek ajánljuk.
348 oldal
Ár: 2890 Ft
RÉSZLET
A konzervatív értelmiség dominanciája
1923. január 7-én a New York Times hosszú cikket jelentetett meg a következő főcím alatt: „AZ ORSZÁGOS ADÓTERHEK NÖVEKEDÉSE A NEMZET JÓLÉTÉT VESZÉLYEZTETI”. A kiemelt szöveg így folytatódott: „Hasonlítsuk össze a növekedés mértékét a világ többi országával. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó adóterhek hatszor olyan magasak, mint a háború előtt. Az állami kiadások jelentősen megugrottak.” A cikk elismeri, hogy az előző évtized kiadásnövekedése az első világháború következménye volt, de beavatott módjára figyelmeztet, hogy „az állami kiadások a fegyverropogás megszűnte után is igen magas értéket mutatnak. Ennek következtében az adóterhek mértéktelenül leszívják az ország erőforrásait.” Érdemes megjegyezni, hogy az írás nem a vélemény, hanem a hírrovatban kapott helyet. Egy olyan tanulmány eredményeit ismertette, amelyet a National Industrial Conference Board (Nemzeti Ipari Konferencia Testület) végzett el a túlzott adóterhek veszélyeinek felmérésére. A cikk nem tartalmazott utalást arra vonatkozóan, hogy ezeket az eredményeket bárki vitatná.
A némileg bombasztikus főcím mögött a valóság a következő volt: a szövetségi kiadások a háború előtt a bruttó nemzeti termék (GNP) 2%-át tették ki, és ez az arány a háború után 4,7%-ra emelkedett. A növekmény túlnyomó részben a háborúhoz kapcsolódott, hiszen „a fegyverropogás megszűnte után” is törleszteni kellett a háborús adósságokat, és fizetni a veteránok juttatásait. A nem a háborúhoz kapcsolódó kiadások valóban megnövekedtek, de csupán a bruttó nemzeti termék háború előtti 0,6%-áról 0,9%-ra a háború után. Az 1920-as évek végére pedig, a republikánus politikai többség egy évtizedét követően, a bruttó nemzeti termékhez viszonyított, nem háborús kiadások értéke csaknem visszaállt a háború előtti szintre.11