.jpg)
Megjelent!
Fiziker Róbert: Habsburg kontra Hitler
Legitimisták az anschluss ellen, az önálló Ausztriáért
A két világháború közötti Ausztriában az anschluss kérdése folyamatosan napirenden volt. Miközben 1918. november 12-én az új osztrák köztársaság önmagát a „Német Birodalom alkotórészének” nyilvánította, néhány száz méterrel arrébb, az Operánál egy kis csoport a Habsburgok fekete-sárga zászlaját tűzte ki. A huszadik századi „nagynémet egység” megakadályozását a hivatásrendi rezsim mellett a következetesen náciellenes és az osztrák államiságot igenlő legitimisták emelték a misszió szintjére. Jelmondatuk így hangzott: „Aki meg akarja menteni Ausztriát, annak H-t H-val kell legyőznie.” H-t, azaz Hitlert, H-val, azaz a Habsburgok restaurációjával – osztrák, esetleg osztrák és magyar területen. A királypárti propaganda és a Habsburg-mítosz állami szintű felelevenítése a kormány belpolitikai megerősödését és az ország külpolitikai elszigetelődését eredményezte. Bár a reálpolitikai megfontolások végül nem engedték érvényre jutni ezt a látens tradicionalizmust, a monarchisták tevékenységének is köszönhető, hogy a Németországtól történő elválás a háború végén magától értetődőnek számított. A könyv izgalmas olvasmány minden, a 20. századi európai történelem, a jog- és politikatörténet iránt érdeklődő olvasó számára.
284 oldal
Ár: 3000 Ft
RÉSZLET
A polgárháborútól a náci puccskísérletig. A legitimista eszme térhódítása
Az 1934. februári harcokban a Bundesheer oldalán harcolt az Ottonia Jägerkorps, és az év folyamán Rudolf Fleischer és Adolf Kaschenreuter vezetésével alapított Ring Österreichischer Soldaten nevű szervezet. Fel is vették őket ifjúsági mozgalmukkal, az Eiserne Legionnal együtt az Eiserner Ringbe, de már az év végén kiléptek, majd 2 év elteltével ismét az egység mellett tették le a voksukat.48 A kormány és a szociáldemokraták közötti nyílt és véres összecsapás után 1934 februárjában sokan biztatták Ottót a hazatérésre és a kaotikus helyzet kihasználására. Maga Ottó is úgy ítélte meg, hogy Ausztria a „belső felbomlás állapotában volt”.49 A kiprovokált felkelés leverése után Ottó Wiesner és Ernst Karl Winter útján megpróbált közbenjárni a minél enyhébb ítéletek érdekében, aztán azért, hogy a meghozott ítéleteket ne hajtsák végre – mindezt „a mai ellenség holnap szövetséges lehet” mottó jegyében.50
1934-ben a látványos belső villongásoktól eddig megkímélt Reichsbundot kisebb válság érte el. A bécsi tartományi vezetés három tagja Blumauer és Reichlin-Meldegg ellen fordult, aminek összesen 17 kizárás és a bécsi és a szövetségi vezetés egyesítése lett a következménye.51 Az év ugyanakkor nagy rendezvényeket hozott, amelyeken a „restauráció vagy anschluss” lózungjával a Habsburg-törvények eltörléséért52 szálltak síkra sok ismert arc jelenlétében, ami addig soha nem látott publicitást hozott a legitimista mozgalomnak.53 1934. március 1-jén Bessenyei György magyar követségi tanácsos közeli tervként említette Károly holttestének hazahozatalát.54 Ezzel kapcsolatban Bartha József, a Magyar Tengerentúli Hajózási Rt. elnöke levélben fordult Dollfusshoz „a múlt, a jelen és a közös jövő által összekovácsolt” szomszédos országok ügyében.55 1934. április 8-án a Károly császárra emlékező ünnepségen a Schwarzenberg-palota teraszán megjelent Emil Fey alkancellár és Josef Kimmel, az Ostmärkische Sturmscharen helyettes birodalmi vezetője.56
48 Neuhäuser: i. m. 55–56.
49 Konstantin: i. m. 273.
50 Feigl: Otto… 74. Ennek ellenére az illegális Arbeiter-Zeitung „a restauráció ellen forradalmat!” jelszavával azt hirdette, hogy a Habsburgok a „fasizmus stabilizálódását jelentenék”. Ingrim: i. m. 86.
51 Wagner: i. m. 42. A kizártak másokat is el akartak téríteni a mozgalomtól. A Reichsbund pártolóinak tagsági kártyáit más szervezetek okmányaira akarták kicserélni. Ezért a Reichsbund figyelmeztette szimpatizánsait, hogy csak a fényképes, pecsétes legitimációval ellátott tagokkal álljanak szóba. Wagner: i. m. 256.
52 Mindezt a háborús áldozatok kára és Ausztria gazdasági helyzete romlása nélkül kívánták véghezvinni. Mosser: i. m. 41.
53 Holzbauer (Arnberger–Garscha): i. m. 29.
54 MOL K 63. 169. cs. 1934 – 20/1. 1934. március 1.
55 NPA 233, 1934. április 1.
56 Mosser: i. m. 255. Károly emlékének különszámot szentelt a Der Österreicher, az emlékmiséken a kormány prominens képviselői is jelen voltak. A Wiener Zeitung 1937. március 17-ei írásában csodálattal és tisztelettel adózott az elhunyt uralkodónak. Mosser, 124.
