Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.03.31. 08:52 janos444

Köpönyegforgatók, felelőtlen ígérgetők, opportunisták

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó társadalomtudomány politologia katalógus 2010 1

Olvass bele! - David van Reybrouck: A populizmus védelmében

2009-ben David van Reybrouck belgiumi flamand író A populizmus védelmében című esszéje rendkívüli feltűnést keltett Belgiumban és Hollandiában.. Mindkét országban több mint egy évtizede érzékelhető a populistának mondott, főként szélsőjobboldali pártok és irányzatok markáns előretörése, amelyek leegyszerűsített, különösen a bevándorlók ellen irányuló üzeneteikkel sok hívet szereznek a helyzetüket a globalizáció és „tudástársadalom” korában hátrányosnak érző, kevésbé iskolázott rétegek körében. De mi is a populizmus valójában? Puszta retorikai forma, amellyel a médiatársadalom korában minden politikai irányzat él valamennyire, vagy pedig maga a tartalom? És kik az első számú célpontjai? Van Reybrouck lebilincselő esszéje rámutat, hogy a modern nyugati társadalmakban új, elsősorban kulturális jellegű törésvonal van kialakulóban, amely egész életstílusok és világképek között húzódik.

A magasan képzett, „kozmopolita” elit, a világot járt, nyitott életet élő rétegek, és a lemaradó, anyagilag akár tehetős, de kulturálisan hátrányos helyzetű tömegek között szinte nincs érintkezés, valóságos szakadék húzódik köztük. A szerző „diplomatársadalmaknak” nevezi a mai fejlett világ országait, ahol az említett, kevésbé képzett rétegek úgy érzik, politikai képviselet nélkül maradtak. Vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy ehhez a tömeghez csak a populisták legprimitívebb, agresszív szólamai jussanak el? Erre a kérdésre keresi a választ a fiatal belga író izgalmas esszéje, amely távolról sem tanulság nélküli a mi társadalmunk számára sem.

88 oldal

Ár: 1500 Ft

Várható megjelenés: 2010. április (könyvbemutató április 21. PIM)

RÉSZLET

POPULIZMUS KONTRA DEMOKRÁCIA

Egy dolog biztos, a populizmus igen rövid idő alatt a modern, politikai fogalomtár egyik kulcsszava lett. Olyan jól hasznosítható, hogy időközben a tágabb kultúrába is átszivárgott. 2008 telén a flamand sajtóban azt olvashattuk, hogy Céline az Utazás az éjszaka mélyére című regényében „ugyanolyan populista akar lenni, mint nihilista főhőse”. Egy másik műkritikus pedig azt írta, hogy Vivaldi közérthető, de komponistaként „nem naiv és nem is populista”, ellentétben a Coldplay-vel, amelyről – számára – kiderült, hogy „született populistákból” áll. És még olyan is akadt, aki a „populista nevetésen” bosszankodott.6

Az viszont tökéletes homályban marad, hogy maga a fogalom mit jelent. Úgy tűnik, hogy a fogalom népszerűsége és világos, illetve érthető tartalma fordított arányban áll egymással. Az amerikai előválasztások során egy adott pillanatban mind a négy jelöltet populistának kiáltották ki, noha Huckabee, McCain, Clinton és Obama között igencsak lényeges különbségek voltak. Olyan, egymástól homlokegyenest különböző politikai vezetőket illetnek a populista jelzővel, mint Chávez, Berlusconi, Zuma, Ahmedinezsád, Perón, Thatcher, Walęsa, Sarkozy és Atatürk. Az ember el is csodálkozik azon, hogy egy ennyire parttalan fogalmat hogyan használhatnak ilyen széles körben, de a sikert részben éppen a tisztázatlan tartalom magyarázza. A populizmust pontosan azért használják úton-útfélen, mert ha akarják így, ha akarják, úgy értelmezhetik.

Legalábbis a holland nyelvű területeken. Annak, aki a nép akaratához hasonul, aki feláldozza integritását a communis opinio oltárán, aki teljesíthetetlen ígéretekkel dobálózik, akiről az ember feltételezi, hogy következetlenségen vagy bármi hasonlón kapott, dukál a cím. A köpönyegforgatóknak, felelőtlen ígérgetőknek, opportunistáknak, illúziókeltőnek, népvezéreknek, hazugsággyártóknak, szellemi gazembereknek, voksvadászoknak, üres jelszavakat hirdetőknek, hordószónokoknak, az ellenségeknek, hogy csak néhányat említsek. És amikor már nem hat a „populizmus”, mert minden szó elkopik egyszer, az ember előhozakodhat a „lapos populizmussal”, hisz abba még több viszolygás sűríthető.

6 De Tijd, 2008. január 26.; Knack, 2008. január 16.; De Morgen, 2008. június 13.; De Standaard, 2008. január 26.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr541883177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása