.jpg)
Cséfalvay Zoltán: Kapuk, falak, sorompók - A lakóparkok világa
Az izgalmas lakásszociológiai munka napjaink egyik tipikus építészeti-szociológiai jelenségét, a lakóparkot vizsgálja. A szerző bevezetésként áttekinti a jelenség nemzetközi példáit és tendenciáit (észak-amerikai zárt lakóparkok, dél-amerikai lakóparkok, lakóparkok Dél- és Kelet-Európában), megvizsgálja a zárt lakópark közgazdasági és társadalmi-urbanisztikai hátterét, végül konkrét példákból kiindulva foglalkozik a haza lakópark-építés által felvetett problémákkal és előítéletekkel.
300 oldal
Ár: 3000.- Ft
RÉSZLET
3. A PRIVÁT UTÓPIA
Howard utópiájából amerikai Privátópia
Ha a kertvárosi koncepció atyja, „Ebenezer Howard ma körbenézne Amerikában, (…) akkor egyik szeme nevetne, a másik sírna”, – írja Evan McKenzie. Nevetne, mert ma már több tízmillió amerikai él az általa megálmodott kertes elővárosokban. És sírna, mert ezek a kertvárosok sok vonásban alapvetően eltérnek eredeti víziójától. Amerika átveszi Howard koncepcióját, de annak csak várostervezési részét, a racionálisan megtervezett zöld kertváros ötletét. A kertváros fejlesztése és működtetése terén viszont nem tud mit kezdeni Howard közösségi, kvázi-szocialista utópista nézeteivel. Az okokat keresve írja McKenzie, hogy „amikor a kertváros ötletét átültették az Egyesült Államokba, akkor a gyakorlati megvalósítás már az ingatlanfejlesztők kezébe került. Az ingatlanfejlesztőket pedig pusztán a profit maximalizálása érdekelte, és nem nagyon osztották Howard utópista társadalmi nézeteit. Következésképpen átvették a kertvárosi koncepció tervezési oldalát, és nem törődtek annak társadalmi oldalával.”
Howard úgy képzelte, hogy a jövő kertvárosait – hitelből finanszírozva – magánbefektetők építik fel, amit a városlakók előbb közösen bérelnek, majd később megvásárolnak a befektetőktől. Így az új város – amit ugyan választott képviselőtestület, de vállalatszerű menedzsment irányít – a lakóházaktól kezdve a közvilágításig, a városi polgárok közös tulajdona lesz. Ezzel szemben a howardi utópia amerikai változatában nem a város egésze kerül a polgárok közös tulajdonába, hanem minden háztulajdonos birtokolja saját ingatlanát, és ebből a tulajdonosi jogból fakadóan közösen birtokolják és igazgatják a területükön lévő városi infrastruktúrát.
