.jpg)
Már nyomdában van:
Dr. Gyekiczky Tamás: A mediációról
avagy a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségéről
A monográfia a magyar polgári eljárásjog egyik legmostohábban kezelt jogintézményét, a mediációt tárgyalja, oly módon, hogy feldolgozza a magyar jogtudományban rendszeres viszonyítási pontként kezelt Németország vonatkozó szabályozását.
A könyv tematikailag három, jól elkülöníthető részre épül: a magyar jogi szabályozásra, a rendszer bemutatására és a német jogi szabályozásra. A könyv a szerző szándéka szerint segítséget nyújt a mediációs rendszer hazai átgondolásához azzal, hogy egy működő mintát bemutatva tisztázza az alapproblémákat és a megkerülhetetlennek tűnő szabályozási kérdéseket. A kötetet ajánljuk a jogtudomány tanulmányozóinak, jogalkotóknak és gyakorló jogászoknak egyaránt.
240 oldal
Ár: 3250 Ft
RÉSZLET
9.2. Az általános egyeztetési kötelezettség
(1. bekezdés)
A törvényhely szerint a bírónak az eljárás minden szakaszában, helyzetében tekintettel kell lennie a jogvita békés elintézésére. A törvény által alkalmazott „soll” megfogalmazás szerint itt valóban bírói kötelezettségről beszélünk, még akkor is, ha ennek elmulasztását a törvény nem szankcionálja. A tekintettel lenni – fogalmaznak a Baumbach-kommentár szerzői – megfogalmazás kevesebb, mint hatást gyakorolni, ám lényegesen több, mint a gondolni rá.142 A 278. § (1) bekezdése egyébként szó szerint azonos a korábbi 279. § (1) bekezdés 1. mondatával. A ZPO korábbi 279. §-a azonban csak 1976-ig tartalmazta azt a szabályt, miszerint a bíró feljogosított (berechtig) az egyezségkötések és békéltetések létrehozására.
Jóllehet a törvényhely első bekezdése egyértelművé teszi, hogy a békítő eljárás célja a jogbiztonság megóvása és helyreállítása – írja Prütting –, mégis a békéltetésre kötelezés előírása és az ott született megegyezés figyelembevétele diszpozitív módon került szabályozásra.143 Ezek alapján a bíróság az egyeztetésről akár le is mondhat akkor, amennyiben az egyeztetés az adott egyedi esetben nem célszerű, avagy kilátástalannak tűnik. A törvény a bírót a szoros értelemben vett egyezségi kísérlet kötelezettségén túl, szélesebb értelemben is kötelezi – így Saenger –, mivel elsősorban az egyezségkötés lehetőségét kell figyelembe vennie.144 A lehetőség kihasználása révén magát a jogvitára okot adó konfliktuspotenciált kell lokalizálnia.
A törvényhely az egyeztetési kísérlet időpontjának az eljárás minden szakaszát alkalmasnak tartja. A már egyszer lezárt szóbeli tárgyalás újra megnyitásra kerül, amennyiben a felek egyezségkötés céljából ezt igénylik (ZPO 156. § 1. bek. alapján). A gyakorlatban az egyezségkötésekre gyakran csak a per tárgyára és jogi alapjára vonatkozó nyilatkozatok után, a bizonyítás felvételét követően, esetleg részben vagy egészben a másodfokú eljárásban kerül sor. A másodfokú eljárásban született egyezségek azonban nemritkán már a nem kívánatos vagy kedvezőtlen ítéleteket akadályozzák meg, avagy a bíróság által egyértelműsített várható ítéletek előre hozott elismerését szolgálják. A megfelelő időpont meghatározására nincs normaelőírás, az adott egyedi, konkrét jogeset a döntő. A békés megegyezés kísérlete gyakran nem kapcsolódik a szóbeli tárgyaláshoz sem, lehetőség nyílik akár az eljárás írásbeli szakaszában az egyezségi javaslat előterjesztésére vagy az egyezség megkötésére. E lehetőség az újabb módosításokkal beiktatott 6. bekezdés alapján legális és gyakran alkalmazott megoldás.
141 Raimund Wimmer – Ulrich Wimmer, Verfassungsrechtliche Aspekte richterlicher Mediation. NJW. 2007. Heft 45. 3243. old.
142 Baumbach – Lauterbach – Hartmann – Albers, Zivilprozessordnung… Id. mű: 1103. old. 10. oldaljegyzet.
