.jpg)
Megjelent!
A LÉLEK EREDETE - Bevezetés az evolúciós pszichológiába
Szerkesztette: Bereczkei Tamás és Paál Tünde
Kognitív szeminárium
A könyv célja, hogy alapfokú, szisztematikus áttekintést nyújtson az emberi viselkedés és gondolkodás evolúciós összetevőiről, mozgatórugóiról. Ebben a tárgyban magyar nyelven már jelentek meg tankönyvek, továbbá ismeretterjesztő, népszerűsítő kiadványok, de még nincsen olyan átfogó, rendszerezett tudást kínáló monográfia, amely egyszersmind közérthető nyelven íródott. A könyv egyszerre kíván szólni a laikus közönséghez és a pszichológia (illetve más társadalomtudományi szakok) BA hallgatóihoz. A könyv a következő főbb fejezetekből áll: Az evolúciós gondolkodás térhódítása a pszichológiában; Evolúciós mechanizmusok; Az emberi faj története; Az emberi elme eredete; Megismerés, gondolkodás, érzelmek; Csoport és egyén; Önzetlenség, együttműködés; Agresszió, vetélkedés; Szexualitás; Párválasztás; Szülő-gyerek kapcsolatok; Fejlődés, szocializáció; Kultúra.
386 oldal
Ár: 3500.- Ft
RÉSZLET
V. Megismerés, gondolkodás, érzelmek
Tisljár Roland
Az evolúciós pszichológia – szemben a korábbi szociobiológiai szemlélettel – elsősorban a mentális működések, kognitív folyamatok, érzelmi reakciók tanulmányozását hangsúlyozza. Úgy tartja, hogy pontosan ezek a pszichológiai mechanizmusok azok, amelyek az evolúció során létrejött adaptív „terveket” a konkrét viselkedés szintjére közvetítik. Egy másik oldalról megközelítve ugyanezt: a külső környezet tapasztalatai - ra adott válaszainkat azok az agyi információfeldolgozó folyamatok irányítják, amelyek őseink túlélése és szaporodása érdekében szelektálódtak az akkori környezet adaptációs problémáinak a megoldására. Döntéseink, következtetéseink, érzelmeink ennek megfelelően alapvetően egy univerzális evolúciós szabályrendszerre épülnek, mindazonáltal sajátos adottságok jellemzik a gyerekeket és a felnőtteket, a férfiakat és a nőket, az egészségeseket és a fogyatékkal élőket.
1. A csecsemők világa
A 20. század első két harmadában uralkodó szemlélettel szemben, miszerint a csecsemőknek csak nagyon kevés kapcsolatuk van a külvilággal, észlelési és gondolkodási képességeik meglehetősen fejletlenek, az utóbbi évtizedek kutatási eredményei alapján ellenkező előjelű kép rajzolódik ki (Gopnik et al., 2001). A születést követően az észlelési képességek és ezek agyi feldolgozása teszi lehetővé az újszülött számára az őt körülvevő fizikai és szociális világ kezdeti megismerését, az alapvető életfunkciók megfelelő kielégítését. Fontos szerepet töltenek be a szülők, mivel ők védelmezik a gyermeket a külvilággal szemben, valamint megteremtik a lehetőséget a gyermeket körülvevő társas környezethez való kapcsolódásra. A csecsemők számára a külvilágban való eligazodást szolgáló képességek evolúciós fejlődését jól példázza a látás – mint egyik legfontosabb érzékünk – fejlődésének útja.
A látásélesség és a mélység észlelésének fejlődése jól kirajzolódó párhuzamot mutat a csecsemő egyéb, elsősorban motoros képességeinek fejlődésével. Amíg az önálló helyváltoztatás képessége korlátozott, addig a látórendszer az ehhez szükséges információk megszerzésére alkalmas, nem többre. Így például az újszülött képes megkülönböztetni az emberi arcot más tárgyaktól – ha az fókusztávolságban (kb. 20-30 cmre) helyezkedik el tőle. Amint viszont már a csecsemő fejlődésének abba a stádiumába ér, amikor képes az önálló helyváltoztatásra (például mászás), akkor szükségessé válnak számára azok a vizuális információk, amelyek a biztonságos közlekedést lehetővé teszik. Ezt a fejlődési állomást jól szemléltetik az ún. vizuális szakadékkal végzett vizsgálatok. Az alkalmazott eszköz egy vastag üveglappal lefedett, fekete-fehér kockás mintázatú objektum, melynek két oldala eltérő mélységű. A sekély oldal csak kevéssel mélyül az üveglap szintje alá, a mély oldal szintje viszont jóval lentebb található.
A 6 hónapos csecsemők habozás nélkül áthaladnak a „sekély” oldal felett, azonban a „mély” oldal felőli „szakadékot” nem hajlandóak keresztezni (Atkinson et al., 1994). Ebben az időszakban válik képessé a csecsemő látórendszere a tárgyak pontos helyének, távolságának és nagyságának a megállapítására. Az újszülöttek még közellátók, látásélességük gyenge. Az általuk legtöbbet látott környezeti objektum az édesanyjuk arca, de ekkor még főleg csak az arc élesebb kontúrjait látják, az köti le a figyelmüket. A táplálkozási és a kommunikációs funkciót ebben az időszakban még ennyi információ segítségével is el tudják látni, mivel a helyváltoztató képesség híján az anya az, aki a kettejük közötti kontaktus érdemi részét kivitelezi. 7-8 hónapos korukra viszont már látásuk annyit javul, hogy élessége megközelítőleg olyanná válik, mint a felnőtt embereké (Cole–Cole, 2006).
