.jpg)
A város láthatatlan mintázata - Pécs városa mint az emlékezet helye
Szerkesztette: Havasréti József – K. Horváth Zsolt – Szijártó Zsolt
A tanulmánykötet egy kutatószeminárium ötletéből született, melynek célja az volt, hogy olyan Pécs városával kapcsolatba hozható – a szó konkrét és absztrakt értelmében vett – „helyeket” próbáljunk meg felkutatni, melyek meghatározzák, kifejezik a pécsieknek a városhoz való viszonyát. Ilyenek például a város jól ismert, jelképesnek tekinthető, egyes történeti, művészet- és építészettörténeti korszakait leképező épületek, műemlékek. De ilyenek az olyan kevésbé látható, vagy egyenesen láthatatlan, absztrakt helyek is, melyek látens módon mégis döntőek lehetnek a Pécsről alkotott kép létrehozásában. A célkitűzés megfogalmazásában szerepet játszottak a kortárs francia és német történelem- és irodalomtudomány, városantropológia és kultúrakutatás metszéspontjában elhelyezkedő irányzatok és teljesítmények is, melyek a tárgyiasult forma és a láthatatlan jelentés összekapcsolásával igyekeznek rámutatni egy adott vizsgálati lépték sajátosságaira.
240 oldal
Ár: 2590 Ft
RÉSZLET
LABANCZ ESZTER SZIDÓNIA: A Magyar Játékfilmszemle - Fesztivál, kultúrpolitika, professzionalizáció: Pécs, 1965–1969
BEVEZETÉS
„Ahhoz, hogy a film olyan igazi nagy művészetté váljék, amely méltó rejtett lehetőségeihez, a környező világ átalakulására van szükség. Ez az átalakulás megteremti majd a film számára életet adó szellemi légkört is.”
Balázs Béla
Az 1965-ben induló Magyar Játékfilmszemlék sorozata fontos szelete Pécs történetének. A Magyar Játékfilmszemle – melynek jogutója a Magyar Filmszemle – abban az öt évben, melyet vizsgálunk, ősszel került megrendezésre. Célja az elmúlt év magyar filmtermésének mustra alá vétele volt, a filmeket rangsorolták és díjazták, a szakma találkozhatott közönségével és egymással. Létrejött egy újfajta nyilvánosság a kulturális terepen, mely az adott politikai konstellációban sajátos jelentéssel bírt. Ennek a kétségkívül kulturális tematikájú, kisvárosi tereken zajló eseménynek az értelmezésekor mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak várostörténetről beszélünk, hanem politikatörténetről, társadalomtörténetről és intézménytörténetről is.
A szemle (illetve az itt vizsgált első öt év) abban a sajátságos társadalmi és történeti kontextusban foglal helyet, melyet „kádári konszolidációnak” nevezünk. Pontosabban fogalmazva ekkorra már – a hatvanas évek közepén- végén járunk – a korábbi, sokkal merevebb kultúrafelfogás után az úgynevezett „három T” elvének életbe léptével egy szabadabb kereteket létrehozó kultúrpolitika jött létre. A szemlét megelőző négy-öt évben vette kezdetét a Kádár-korszak későbbi, szilárdnak mondható (és egyébként a nadrágszíjon ismét szorító) kultúrpolitikája Ilku Pál – művelődésügyi miniszter – és Aczél György – művelődésügyi miniszterhelyettes – irányításával, ahol a nyilvánosság látszólagos megteremtése éppoly fontos szerepet kapott, mint az ideológiai nevelés vagy a szocialista értékek közvetítése. Az így létrehozott nyilvánosságszeletek egyikeként jöhetett létre a Magyar Játékfilmszemle.
Különlegessége többek közt abban is rejlik, hogy fórumot teremtett a filmszakma számára, amely a korabeli strukturális átalakulásaiból szakmailag nem sokat profitált, ugyanakkor folyamatosan küzdött az idősebb és fiatalabb generáció közti, egyre mélyülő szakadékkal. Olyan vitáknak adott teret, ahol a közönség is hallathatta hangját a főleg Truffaut, Godard, Malle és Antonioni hatására megjelent – nagyrészt a korábbi Balázs Béla Stúdiótagok által jegyzett – úgynevezett „új film” (vagyis a szerzői film) kapcsán. A kritikák és a külföldi fesztiváldíjak számát tekintve a magyar filmgyártás ekkor zárkózott fel a világ élvonalához, az első nagy hőskorszak, a húszas évek némafilmjei után a hatvanas évek szerzői filmjei kínálták ezt az ugródeszkát.
Az 1965-ben induló, Pécsen 1982-ig megrendezett filmszemlék sorozatának első öt évét vizsgálja ez a tanulmány.1 Azt a közhangulatot próbálja bemutatni és értelmezni, amely politikailag lehetővé tette, sőt szorgalmazta a szemle elindulását, szakmailag pedig egyenesen szükségessé tette azt.
