Gondolat Kiadó

Ignotus Pál: Jegyzetek a szabadságról

Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Bozóki András

A könyv az egyik legkiválóbb magyar publicista, Ignotus Pál (1901 Budapest – 1978, London) tanulmányainak, karcolatainak, kritikáinak és publicisztikai írásainak eddigi legteljesebb, legátfogóbb összefoglalását adja – az 1920-as évek elejétől az 1960-as évek végéig. Ignotus Pál 1925-től írt a Nyugatba – színdarabokról és regényekről, verseskönyvről és drámaírásról, operettről és bohózatról – egészen 1930-ig, amikor Osvát Ernő öngyilkossága után Babits – Móricz és Fenyő Miksa egyetértésével – levette a bécsi emigrációban élő Ignotus nevét a folyóirat fejlécéről. Ignotus ezt nem tudta másként értelmezni, mint a Nyugat progresszív hagyományával való nyílt szakítást. 1929 és 1937 között több mint ötven cikket írt A Tollba, legtermékenyebb időszaka az 1929–34-es periódus volt. „Írok, tehát vitatkozom”, említette egyszer, s ez akár írói működésének ars poeticája is lehetne.

350 oldal

Ár: 3390.- Ft

RÉSZLET

Mi a jobboldaliság és mi a baloldaliság?

A Cobden ankétja

Bejelentettük, hogy folyóiratunk ankétot indít a politikában és a szociális küzdelemben leggyakrabban használt két kategória meghatározására, a jobb- es baloldal jelszavak mögött keresve a konkrét történelmi és szociológiai tartalmat. Olvasóinkhoz, valamint a magyar gazdasági, politikai, művészeti, tudományos, publicisztikai és társadalmi élet különböző ágainak és árnyalatainak képviselőihez a következő kérdéseket intéztük:

Van-e lényeges különbség a jobb- és baloldal között? És ha van, miben áll ez? Melyek a jobb- vagy baloldal ellentéteinek megnyilvánulásai a gazdasági életben? Jobb- vagy baloldali politikát tart-e helyesnek; avagy az-e a véleménye, hogy a helyes politikát ilyen alapon nem lehet meghatározni?

*

Az egyik országban több mint esztendő óta tombol a polgárháború jobb- és bal oldal közt. A másikban, ahol a baloldali néparcvonal kormányoz, az elkeseredett jobboldal pénzügyi hatalmasságai egyik hadjáratot a másik után indítják a nemzeti valuta ellen. A harmadik országból a szélsőbal, a negyedikből és ötödikből a szél sőjobb a másvilágra és száműzetésbe küldte azt az egész politikai társadalmat, amely nem volt hajlandó hozzá mindenben alkalmazkodni. A „világnézeti” polgár háború félszigetén nemcsak az őslakó polgárok, hanem az idegenek is jobb- és bal oldal szerint csoportosulva gyilkolják egymást. Emigráns németeket, olaszokat, oroszokat, kormányhű németek, olaszok, oroszok ellen állít csatasorba a jobb-, illetve baloldali meggyőződés a nemzetközi összecsapásban. Vannak szerencsére országok, hol jobb és bal szembenállása nem jelent emberpusztítást, még csak rendszeresített valutapusztítást sem. De hogy jobb- és baloldal ott is van, azt egyetlen polgár kétségbe nem vonja. 

Angliában senki sem vitatja, hogy a konzervatív párt jobboldali a munkáspárthoz képest, sem Amerikában, hogy a köztársasági párt jobboldali a demokrata párthoz képest, (mely utóbbinak, már mint Rooseveltnek mai kísérletét kizárólag magyar nácik szokták a „jobboldali” politika sikerének el könyvelni). Izlandtól Brazíliáig mindenütt aszerint különböztetnek meg pártokat és társadalmi törekvéseket, hogy melyik jobb-, illetve baloldali a másikhoz képest. És közben nyájas gyanútlansággal jelentkezik néhány fiatalember, mondván, hogy kár erről a bal-jobb ellentétről beszélni is, ez elavult, ilyen nincs ma már, az erők „átrétegződtek” és „kicserélődtek”, szakítanunk kell az „oldaldogmatikával”.

E fiatalembereknek higgyünk-e Budapesten, vagy a tényeknek világszerte?