Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.06.08. 11:20 zaphodbb

"Szerencse fel, szerencse le..."

Címkék: ajánló könyv esszé gondolat kiadó fejezetek emlékirat katalógus 2010 1

Padisák Mihály: Félszáz év a mikrofon előtt

Padisák Mihály 100 történetben olvasmányosan megírt pályarajza felöleli rádiós pályafutását, melyben volt országjáról riporter, irodalmi, honismereti, tehetségkutató műsorok szerkesztője, rádiódramaturg, kitalálta és meghonosította a vetélkedő műfaját, sok mai nagy művészt indított el ifjan útjára, és rádióhallgatók millióinak szerzett gondolkodásra és cselekvésre késztető élményeket a Miska bácsi levelesládájával. Könyvében bepillantást nyújt a Magyar Rádió életébe, a műsorkészítésbe, felvillannak a kor jeles művészeihez és kedves hallgatóihoz fűződő kapcsolatai. A könyv megjelenése szülinapi köszöntés is az egykori levelezőktől, a júniusban 80 éves Miska bácsinak.

280 oldal

Ár: 2500.- Ft

 

RÉSZLET

„SZERENCSE FEL, SZERENCSE LE…”

Így kezdődött az ősi bányászhimnusz. Be sokszor hallottam, hiszen rádiós munkálkodásom az ipari rovatnál kezdődött, ahol is beosztottak „bányászriporternek”. Első ismerkedésem a bányával Komlón történt. Ott magas kalóriaértékű feketeszenet bányásztak az ország legmélyebb és legveszélyesebb bányáiban, melyeket az olykor szivárgó metángáz miatt állandóan fenyegetett a sújtólégrobbanás. Csikorgó tél volt, amikor egy ugyancsak „mazsola” MTI-s kollégával bejelentkeztünk bányajárásra. Adtak nekünk ceig bányászruhát, gumicsizmát, sisakot, ráerősíthető elemes bányászlámpát, no meg tapasztalt útimarsallt.

– Jártak-e már az elvtársak bányában? – kezdte az ismerkedést.

– Még soha – vallottuk be töredelmesen.

– No jó! Akkor most majd járnak!

A hangsúly nem volt túl biztató, de töprengésre nem volt időnk, máris mentünk az öltözőből a bányakashoz. Ez amolyan liftféle, mely a függőleges megközelítésű, lenti szinteken – emeleteken – levő munkahelyekre vitte-hozta a bányászokat. Csakhogy nem lassan, kényelmesen, két-három emeletnyire, hanem zuhanásszerű gyorsasággal, akár több száz méterre. A kas zuhant, a gyomrom a számon akart kijönni, de mielőtt ez megtörtént volna, erős rándulás, a kas megállt. A legmélyebb, több száz méterre a felszín alatt levő szinten. Kiszálltunk. Elindultunk.

Gyenge lámpapislákolás mellett szénpor s a munka zaja. S kegyetlen hőség. Pillanatokon belül kiderült, hogy a bányászok a hőségben anyaszült meztelenül, de sisakkal, lámpával a fejükön dolgoznak. Légkalapácsokkal fejtik a szenet, hiszen metángázveszélyes bányákban szikra, elektromos eszköz használata életveszélyes. Úgy tűnt a lámpák félhomályában, hogy izzadó, szénportól csatakos ember-ördögök végzik itt napi munkájukat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr302065261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása