Padisák Mihály: Félszáz év a mikrofon előtt
Padisák Mihály 100 történetben olvasmányosan megírt pályarajza felöleli rádiós pályafutását, melyben volt országjáról riporter, irodalmi, honismereti, tehetségkutató műsorok szerkesztője, rádiódramaturg, kitalálta és meghonosította a vetélkedő műfaját, sok mai nagy művészt indított el ifjan útjára, és rádióhallgatók millióinak szerzett gondolkodásra és cselekvésre késztető élményeket a Miska bácsi levelesládájával. Könyvében bepillantást nyújt a Magyar Rádió életébe, a műsorkészítésbe, felvillannak a kor jeles művészeihez és kedves hallgatóihoz fűződő kapcsolatai. A könyv megjelenése szülinapi köszöntés is az egykori levelezőktől, a júniusban 80 éves Miska bácsinak.
280 oldal
Ár: 2500.- Ft
RÉSZLET
„SZERENCSE FEL, SZERENCSE LE…”
Így kezdődött az ősi bányászhimnusz. Be sokszor hallottam, hiszen rádiós munkálkodásom az ipari rovatnál kezdődött, ahol is beosztottak „bányászriporternek”. Első ismerkedésem a bányával Komlón történt. Ott magas kalóriaértékű feketeszenet bányásztak az ország legmélyebb és legveszélyesebb bányáiban, melyeket az olykor szivárgó metángáz miatt állandóan fenyegetett a sújtólégrobbanás. Csikorgó tél volt, amikor egy ugyancsak „mazsola” MTI-s kollégával bejelentkeztünk bányajárásra. Adtak nekünk ceig bányászruhát, gumicsizmát, sisakot, ráerősíthető elemes bányászlámpát, no meg tapasztalt útimarsallt.
– Jártak-e már az elvtársak bányában? – kezdte az ismerkedést.
– Még soha – vallottuk be töredelmesen.
– No jó! Akkor most majd járnak!
A hangsúly nem volt túl biztató, de töprengésre nem volt időnk, máris mentünk az öltözőből a bányakashoz. Ez amolyan liftféle, mely a függőleges megközelítésű, lenti szinteken – emeleteken – levő munkahelyekre vitte-hozta a bányászokat. Csakhogy nem lassan, kényelmesen, két-három emeletnyire, hanem zuhanásszerű gyorsasággal, akár több száz méterre. A kas zuhant, a gyomrom a számon akart kijönni, de mielőtt ez megtörtént volna, erős rándulás, a kas megállt. A legmélyebb, több száz méterre a felszín alatt levő szinten. Kiszálltunk. Elindultunk.
Gyenge lámpapislákolás mellett szénpor s a munka zaja. S kegyetlen hőség. Pillanatokon belül kiderült, hogy a bányászok a hőségben anyaszült meztelenül, de sisakkal, lámpával a fejükön dolgoznak. Légkalapácsokkal fejtik a szenet, hiszen metángázveszélyes bányákban szikra, elektromos eszköz használata életveszélyes. Úgy tűnt a lámpák félhomályában, hogy izzadó, szénportól csatakos ember-ördögök végzik itt napi munkájukat.