Gondolat Kiadó

Steiger Kornél: Tanulmányok az antik görög filozófiáról

A kötet Steiger Kornél filozófiatörténész legjelentősebb tanulmányait tartalmazza. Az írások egy része korábban megjelent folyóiratcikk vagy könyvfejezet, más része itt olvasható első ízben magyar nyelven. A tanulmányok legfőbb vonulatát az antik görög filozófia kezdeteire, a preszókratikusok gondolkodásmódjának tisztázására irányuló vizsgálódások jelentik, valamint az a mód, ahogy e korai hagyományt a későbbi filozófiai diszkurzus (különösen Arisztotelész) átformálta. Az írások másik súlypontja Platón, Arisztotelész és a hellénisztikus korszak, ezen belül is a sztoikusok filozófiája.

Az itt olvasható szövegek átfogó képet nyújtanak az antik görög filozófiát foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, valamint a görög filozófia hagyományozódásának alapvető problémáiról. Nagy erényük a szerző írásaira jellemző problémaérzékenység, a kérlelhetetlen logikával végigvitt érvelés, a mellébeszélés teljes hiánya és a világos kifejtésmódra való törekvés A könyvet a görög filozófia iránt érdeklődőknek, a filozófia és a görög-latin nyelv oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk.

260 oldal

Ár: 3450 Ft

RÉSZLET

FILOZÓFIA ÉS SZERELEM

A lakoma

A lakoma1 – a hellenizmus korából származó besorolása és témamegjelölése szerint – etikai írás, amely „a jóról” szól.2 Az olvasó megütközhetik ezen, hiszen már a keretbeszélgetés elején találkozunk a mű témájának a megfogalmazásával: „beszédek a szerelemről” (erótikoi logoi, 172b). Ez egybevág azzal, amit Erüximakhosz mond a lakomán: „mindegyikünk mondjon beszédet Erósz dicséretére” (177d). A mű tartalma is ez: Phaidrosz, Pauszaniasz, Erüximakhosz, Arisztophanész, Agathón, Szókratész és Alkibiadész beszéde a szerelemről. A hellenisztikus alcím azonban mégis védhető. A mű csúcspontján, Szókratész beszédében ugyanis megtudjuk, hogy Erósz se nem szép, se nem jó, hanem olyan daimón, akinek működése éppen abban áll, hogy vágyódik a szépre és a jóra (201b–202e). Az ezt követő gondolatmenetben a szép beleolvad a jóba, a jó pedig a boldogság feltételeként jelenik meg: „Mert attól boldogok a boldogok…, hogy megszerzik a jót. S most már nem kell tovább kérdezni, hogy miért akar boldog lenni az, aki az akar lenni, hanem úgy látszik, itt vége a válaszoknak” (204e–205a). A dialógus cselekményének ideje pontosan megállapítható Apollodórosz szavaiból: a lakomát Agathón rendezte, amikor díjat nyert az első tragédiájával.

Ez i. e. 416-ban volt. A tragédiaversenyekre Athénban a Lénia-ünnepen került sor, Gamélion havában (január-február). Erre az évszakra illik Arisztodémosznak az a megjegyzése is, hogy „hosszúak voltak akkoriban az éjszakák” (223c). A keretbeszélgetés időpontja is elég jól behatárolható Apollodórosz szavai alapján: „Hát nem tudod, hogy Agathón már hosszú évek óta nem lakik itt? Annak pedig, hogy én Szókratész társaságához tartozom , még három éve sincs” (172c). Agathón 407-ben hagyta el Athént, Szókratészt 399- ben ítélték halálra. A mű megírásának időpontjára vonatkozóan a filológiai közmegegyezés a szöveg három utalását veszi figyelembe. (1) Phaidrosz a beszédében fölveti azt a lehetőséget, hogy „egy hadsereg csupa szerelmes férfiból és fiúból álljon” (178e). A thébai Szent Sereg 378 után valóban ilyen elvek szerint szerveződött.

(2) Pauszaniasz említi, hogy „Ióniában a barbárok az urak” (182b). Ez az állapot 387/6-ban következett be, amikor az Antalkidasz-féle béke elismerte az ázsiai városok iránt támasztott perzsa igényt. (3) Arisztophanész említi, hogy „vétkeink miatt szétválasztott bennünket az isten, mint a lakedaimóniak az árkádiaiakat” (193a). A spártaiak 385-ben osztották föl Mantineia városát. Ha az első adatot is figyelembe vesszük, akkor a 378 utáni évekre, egyébként pedig 385 utánra tehetjük a mű keletkezését. Mindenképpen Platón középső alkotói korszakának terméke, a műveknek abba a csoportjába tartozik, ahová a Phaidón, a Phaidrosz és az Állam.