Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.07.27. 13:17 zaphodbb

Javítóintézet vagy rontóintézet?

Címkék: gondolat kiadó ízelítő szociologia katalogus 2010 2

Szeptemberi megjelenés:

Hegedűs Judit: Gyermeksorsok, életutak a javítóintézeti világból

Iskolakultúra könyvek

Jogászok, szociológusok, gyógypedagógusok, pszichopedagógusok keresik a választ arra a kérdésre, hogyan is alakul a kiskorúak által elkövetett bűncselekmények aránya, milyen okok rejtőzködnek a jelenség mögött. A hazai gyermekkor-történeti kutatások témájukat tekintve elsősorban a gyermekek életmódjának, iskolai életének vizsgálatát, a pedagógiai sajtóban megjelenő gyermekkép elemzését vállalták fel. Ezek a kutatások nem igazán foglalkoznak a gyermekvédelem „kliensei” közé sorolható gyermekek történeti megítélésével, a korabeli társadalomban kialakult helyzetükkel. A könyv ezt a hiányt szeretné pótolni azzal a rövid történeti áttekintéssel, melynek középpontjában a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetőkről alkotott nézetek alakulása, illetve a javítóintézet mint intézmény működésének változása áll. A szerző nemcsak témáját, hanem a vizsgálódás módszerét tekintve is újfajta szemléletmódot érvényesít: tudatosan törekedett arra, hogy a vizsgálódásban a „gyermekek, fiatalok hangja” is jelen legyen. A kötetet pedagógusoknak, szociológusoknak, szociális területen tevékenykedőknek egyaránt ajánljuk.

RÉSZLET

VIII. 3. Javítóintézet vagy rontóintézet?

Ha hihetünk az Aszódi Javítóintézet igazgatójának, Drucker Ödönnek, akkor a javítóintézetet inkább „rontóintézetnek” nevezték a dualizmus korában: „A közönség legnagyobb része még ma is körülbelül így gondolkodik a javítóintézetekről: Fiatal gonosztévők vannak ott összezárva, végeznek is velük valami nevelés-félét, de teljesen eredménytelenül, mert a fi atal gonosztévő, ha kiszabadul, éppen olyan rossz, ha nem rosszabb, mint amikor bekerült az intézetbe, még aki jó volt is romlottan kerül ki, mert a többiek elrontják” (idézi Szarka, 1994. 33. o.).

Érdekes és elgondolkodtató, hogy maguk a fi atalkorú bűnelkövetőkkel foglalkozók sem álltak ki teljes mértékben a javítóintézet létjogosultsága mellett. Az 1897-ben tartott jogászegyleti vitán többször felvetődött az a gondolat, hogy a javítóintézetek helyett inkább a prevencióra kellene helyezni a hangsúlyt.53 A „javító- házak” működésével kapcsolatban számos kritika fogalmazódott meg: hiányzik az alkalmas szakembergárda, az intézetekben nem tesznek különbséget a hatóságok által beutalt növendékek és a szülők által önként bevitt gyerekek között, s gyakran a magánúton bekerült növendékek elfoglalják a helyet azok elől, akik valóban rászorulnak a javító nevelésre.

Magának az intézetnek az elnevezése sem volt egyértelmű: javítóintézet vagy nevelőintézet? 1933-ban a Gyermekvédelem folyóirat hasábjain megjelent a Hírek rovatban apró betűkkel szedve, csupáncsak monogramját feltüntető ismeretlen szerző tollából egy rövid írás a javítóintézet és a nevelőintézet elnevezés közötti különbségről: „ha a javítóintézetet javítóintézetnek hívjuk, akkor már akadályt gördítünk az útjukra, mert senki sem fog szívesen kezet, s még kevésbé ad munkát, állást olyan embernek, aki javítóban volt, mert az a gyanúja, hogy a javítás nem teljesen sikerült” (M. I., 1933. 79. o.). Ezzel szemben a nevelőintézet kifejezés nem bélyegzi meg a fi atalt, aki ott nevelkedik, inkább a nevelés szerepét emeli ki. A nevelőintézeti elnevezés 1945 után hivatalossá vált, csupán a rendszerváltást követően vették fel ismét a javítóintézet elnevezést a fi atalkorú bűnelkövetőket befogadó nevelőotthonok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr992179759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása