.jpg)
Megjelent!
Hegedűs Judit: Gyermeksorsok, életutak a javítóintézeti világból
Pedagógiai Tanszék Közleménye
Jogászok, szociológusok, gyógypedagógusok, pszichopedagógusok keresik a választ arra a kérdésre, hogyan is alakul a kiskorúak által elkövetett bűncselekmények aránya, milyen okok rejtőzködnek a jelenség mögött. A hazai gyermekkor-történeti kutatások témájukat tekintve elsősorban a gyermekek életmódjának, iskolai életének vizsgálatát, a pedagógiai sajtóban megjelenő gyermekkép elemzését vállalták fel. Ezek a kutatások nem igazán foglalkoznak a gyermekvédelem „kliensei” közé sorolható gyermekek történeti megítélésével, a korabeli társadalomban kialakult helyzetükkel. A könyv ezt a hiányt szeretné pótolni azzal a rövid történeti áttekintéssel, melynek középpontjában a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetőkről alkotott nézetek alakulása, illetve a javítóintézet mint intézmény működésének változása áll. A szerző nemcsak témáját, hanem a vizsgálódás módszerét tekintve is újfajta szemléletmódot érvényesít: tudatosan törekedett arra, hogy a vizsgálódásban a „gyermekek, fiatalok hangja” is jelen legyen. A kötetet pedagógusoknak, szociológusoknak, szociális területen tevékenykedőknek egyaránt ajánljuk.
197 oldal, ár: 1800.-
RÉSZLET
III. Dilemmák a büntethetőség életkori határáról
Folyamatosan visszatérő kérdés a büntethetőség életkori határa: vajon mikor éri el a gyermek azt az életkort, amikor büntetőjogilag felelősségre vonható? E kérdés hazánkban jól láthatóan a 18. század végétől merült fel: ekkor (1792) próbálták meg először a fi atalkorúak feletti ítélkezés törvényi szabályozását. Az 1792-es büntetőtörvény-tervezetben jelent meg az a gondolat, hogy a 7. életévét be nem töltött gyermekek ellen ne indulhasson bűnvádi eljárás, valamint az életkorhoz viszonyítva differenciálták a büntetés formáját. Hasonló elv alapján dolgozták ki az 1843-as törvényjavaslatot, amelynek tárgyalása során felmerült a 16 év alatti bűncselekményt elkövető fi atalok számára „javító iskola” felállítása. Azonban e javaslatok nem léptek érvénybe, a bűncselekményt elkövetett fi atalkorúakat továbbra is a helyenként kialakult gyakorlat alapján ítélték el. A törvényjavaslatokat vizsgálva jól látható, hogy ekkor még semmiféle pedagógiai meggondolás nem volt az életkorok meghatározása mögött, csupán a külföldi joggyakorlat hatása érzékelhető.
