.jpg)
ÓKOR 2010/3
Irodalmi nyilvánosság az antikvitásban
Az Ókor legújabb tematikus száma a Déri Balázs által vezetett „Az irodalmi nyilvánosság az antikvitásban” című OTKA-pályázat (K 75457) keretében jelenik meg, mely az ELTE BTK Latin Tanszéke és a Kulcsár Szabó Ernő vezette Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (ÁITK) kutatóinak közös kutatási programja. A pályázat az irodalmi nyilvánosság ókori (elsősorban római) és kora középkori változatainak feltárására koncentrál, illetve a nyilvánosság fogalmát tudománytörténeti értelemben is vizsgálja – mindezt elsősorban a kortárs kultúratudományoknak a történeti és elméleti kérdésfeltevéseket egymással összekapcsoló módszertana szerint. A pályázat keretében klasszika-filológusok, medievisták és a modern irodalomtudomány szakemberei együttműködve, egymás kérdésfeltevéseit is befolyásolva kutatják az irodalmi nyilvánosság elméleti és történeti problémáit.
2009. december 4–5-én került sor a kutatási progam első műhelykonferenciájára, Antik irodalmi nyilvánosság – modern elméleti horizontok címmel. Az Ókor jelen számában a műhelykonferencián elhangzott előadások közül azokat gyűjtöttük össze – természetesen a folyóirat igényei szerint átdolgozott formában –, amelyek közvetlenül az ókortudomány körébe tartoznak. Az írások nagyobbik része az antik és késő antik irodalmi nyilvánosság formáira koncentrál; kisebbik része pedig a nyilvánosság problematikáját az antikvitás későbbi recepciója felől közelíti meg, eljutva egészen a filológiatörténeti kérdésfeltevésig. A konferencián elhangzott többi, nem ókortudományi érdekeltségű előadás remélhetőleg hamarosan más folyóiratok lapjain lát napvilágot.
Kozák Dániel és Tamás Ábel referátuma időközben Minden út Rómába vezet. Tárgy és szöveg viszonya az irodalmi kommunikációban címmel közös előadásként is elhangzott az Ókortudományi Társaság által kiírt előadói pályázat keretében 2010. április 16-án. Május 21-én, a kutatási programnak a pécsi IX. Ókortudományi Konferencia keretében tartott műhelyén hangzott el Kulin Veronika előadása, mely a görög irodalomtörténet felől egészíti ki az összeállítást. Helmut Krasser német tanulmányának fordítása pedig – a hozzá írt bevezetővel együtt – azt a célt szolgálja, hogy a hazai ókortudományban egyelőre csak szórványosan alkalmazott kultúratudományi megközelítés módszertani lehetőségeit, illetve problémáit bemutassa. Ám Krasser cikke nem pusztán módszertanában, hanem tematikájában is kiválóan illeszkedik az e számban összegyűjtött írásokhoz: a költészet társadalomtörténeti vonatkozásai, az irodalmi patronázs működése, a nyilvánosságra hozás egyes fokozatainak jelentősége mind-mind olyan problémák, melyeket az itt olvasható többi írás is többszörösen megszólít.
