.jpg)
Czapinska, Wieslawa: Az európai irodalom varázslatos városai
A kitűnő lengyel írónő könyve az útelírás, az esszé és az irodalomtörténet határterületén mozog. Czapinska sorra felkereste azokat a „varázsvárosokat”, ahol az európai irodalom néhány legnagyobb alkotója és alkotása született: A Mester és Margarita Moszkváját, Moravia Rómáját, Kafka Prágáját, azt a Bécset, amely Musil, Kokoschka és Mahler városa volt, vagy épp Molnár Ferenc Budapestjét. Útja egyben időutazás is, hiszen amikor Colette nyomát követi Párizsban, vagy a már történelemmé süllyedt Lengyel Népköztársaságot éleszti fel, hogy megtalálja Tadeusz Konwicki műveinek belső-külső színtereit, akkor a múltat látja, olykor némi nosztalgiába játszó ártatlansággal. „Élni annyi, mint utazni” – ez a szerző krédója, és vallja azt is, hogy nagy prózai műveket is csak akkor lehet megérteni, ha az ember alaposan megismeri a helyet és időt, ahol és amikor születtek.
250 oldal, ár: 2700.- Ft
RÉSZLET
Patriarsije Prudi. „És íme!”
Este van. A hársfák, éppúgy, mint akkor, halványzöldek. Kis parkocska Moszkva központjában, jó sétálóhely a gyerekeknek. Krilov-emlékmű és körülötte mesehősei, kőből és fémből megformázva. Súlyosak. Középen kis tavacska, hozzá vezető kis sétányokkal. Nézegetek, keresem a kis bódét – „Sör és hűsítő italok” –, amelyben, ahogyan emlékszem, meleg sárgabarackszörp. Már nincs meg. Más bódék, más feliratokkal: „Coca-Cola”, „Pizza”, „Szendvicsek”, „Rágógumik”.
És itt a pad, amelyen lehetséges, hogy itt ültök: Berlioz, az egyik legnagyobb moszkvai írószakszervezet elnöke és barátja, álnevén Hontalan, aki vallásellenes poémákat írt. És most mellém ült egy fiatal, sötét hajú lány. Mindketten a kis sétányokra nézünk, reménykedve, hátha jön…
„Rita – mutatkozik be a fiatal lány –, vagy inkább Margarita.” Valamilyen ismeretlen erő húzott mindkettőnket erre a padra. Egypár perc múlva már tudtunk egymásról mindent. Rita, az orosz irodalom tanára egy moszkvai iskolában tanít. Ide jár emlékezni. Különösen tavasszal, mert hiszen minden akkor kezdődött.
Néhány évvel ezelőtt ő és a barátai létrehozták a Mester és Margarita rajongóinak baráti körét. Szívük parancsát követve találkozgattak. Orosz költők verseit mondták, és azok, akik maguk is verseket írtak, felolvasták. Zenekarokat szerveztek, és a Szadova utca 10. padlásán, a Mester házában játszottak.
Egyelőre Rita megmutatja nekem a Margarita kávéházat, amelyben barátaival találkozott. Ezek olyan irodalmi találkozók voltak, egy pohár tea mellett. Ez ma megváltozott, noha megőrizte hajdani jellegét, és a jelképei ott vannak a bejárati ajtókon. A hajdani moszkvai hősök portréi is. És a lakás száma is: 50. Egy éve nem jár erre villamos. A síneknek nyoma sincs. De hogyha figyelmesen hallgatsz, meghallod a villamosfékezések hangját. „És íme!” Mintha a sátán küldöttei lennének, két furcsa külföldi, akik elmesélik nekik, szovjet embereknek Júdea helytartójának históriáját, akit a világ csak Poncius Pilátusként ismer, és Jesuáét, Isten fiáét – Krisztusét.
