Megjelent!
Meimaridi, Mara/Hargitai Nóra ford.: A szmirnai boszorkányok
"Minden hitnek megvan a maga története. A miénk ebben a könyvben van megírva."
Részlet
"A kis noteszben tovább lapozva a mágia világa elevenedett meg elôttem. Az iromány a boszorkányokat néhol mágusnak, máshol megvilágosultnak vagy az írás ôrzôjének nevezte. Lehetséges, hogy mindegyik mást-mást jelent? Talán valamiféle hierarchia volt köztük. Kinyitottam a kulcsos könyvet. Minden aranyszínnel írt név mellé egy különös formájú nap volt rajzolva, amely végtelen fényt árasztott. A fénysugarak mellett búza és egy fordított háromszög állt.
A noteszt magammal vittem az ágyba. Meggyújtottam a kislámpát, és olvasni kezdtem. Már megint a fordított háromszög. Itt meg is magyarázza.
Még jó, hogy van ez a kis notesz. Ez Attart szimbóluma. „Attart anya…” Erôsen kellett törnöm a fejem. Mintha ez a név mondana nekem valamit. Egy fekete ruhás nôi alak ötlött fel az eszemben. Anya bekente a nyakát éjszakai krémmel, és odajött hozzám.
– Ma Sztavrosz napja van, nem olvasunk.
Kissé elfordultam, hogy tekintetét elkerüljem.
– Te kentél magadra éjszakai krémet? – nyaggatott tovább.
Folytattam az olvasást.
– Hallod a galambokat? Egyfolytában búgnak. Ez baljós elôjel.
A tetôrôl valóban folyamatos búgás hallatszott. Anya az ágyához ment.
– Kapcsold le a villanyt éjfél elôtt.
– Miért? Mert Sztavrosz napja van?
– Sztavrosz éjszakája. Ezen az éjszakán mindig a házban kóborol.
– Kicsoda? Valami kísértet?
– Aludj!
– Anya, hagyj békén. Ugye meggyújtottad a szúnyogriasztó gyertyát? Különben reggelre megesznek a szúnyogok…
– Oltsd el a villanyt, és akkor nem fognak.
Bogarat ültetett a fülembe. Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak hajnalban sikerült elszenderednem. A házra egész éjjel síri csend borult."