Könyvhéten várható megjelenés!

Csányi Vilmos: Társadalom és ember

Vniversitas Pannonica

A klasszikus humán tudományok látóköre az emberi történelem alig néhány ezer hézagosan ismert évére terjed ki. Evolúcióbiológiai ismereteink alapján viszont tudjuk, hogy az ember viselkedés biológiai tényezői az ezt megelőző periódusban -több millió év alatt - alakultak ki és szilárdultak meg. A jelenlegi élő emberiség problémáit ezen tulajdonságok ismeretében talán sikeresebben lehetne megoldani. Az antropológia, a humánetológia, a pszichológia és az evolúciós tudományok segítségével megkíséreljük annak az útnak a rekonstrukcióját, amelyet az emberi viselkedés evolúciója megtett attól az időtől kezdve, hogy legközelebbi rokonainktól a csimpánzoktól elváltunk, egészen az emberi civilizáció és kultúra kialakulásának kezdetéig vagyis körülbelül negyven-ötvenezer évvel ezelőtti időkig.

75 oldal, ár: 900.- Ft

RÉSZLET

Hol vannak a családi közösségek?

Az első probléma tulajdonképpen iskolán kívüli. Az ipari forradalom a hatékonyság érdekében mesterségesen szétválasztotta a munkát és a családot. A gyermek nem él dolgozó felnőttek közvetlen közelében, ahol a tanulása és a motivációja optimális lenne. A szülők, vagy legalábbis az apa, dolgoznak. Munkájuk általában olyan bonyolult, hogy még elmesélni sem tudják gyermekeiknek, mit csinálnak, amikor nincsenek együtt. Ez már önmagában is súlyos viselkedésbiológiai következményekkel jár, de ezt tetézi az, hogy a dolgozó szülő csak szerény mértékben tud hozzájárulni a család közösséggé formálásához, még akkor is, ha egyáltalán van fogalma arról, hogy ehhez mit is kellene tennie.

A gyermek a családban ritkán kapja meg a normális szocializációjához szükséges körülményeket: szeretetet, érzelmi stabilitást, állandó szülői figyelmet, minta- és példaadást számára domináns személyektől. A társadalom a gyerekeket kitiltotta a munkahelyekről, tehát a tradicionális domináns személytől való tanulás lehetőségét elvette. A családok bomlanak, újraalakulnak, sok a gyermekét egyedül nevelő szülő. A család érzelemgazdag, harmonikus életet élő, konfliktusmentes közösség helyett a legjobb esetben is afféle szolgáltatóintézménnyé torzul, ahol igyekeznek a gyerekek anyagi problémáit, táplálkozását, ruházkodását megoldani, és azt remélik, hogy a nevelést, a tudáselsajátítást majd az iskola oldja meg. Az alapok tehát hiányoznak. A gyerekek igen nagy arányban különböző viselkedési problémákkal kerülnek iskolába.

Fel van erre készülve az iskola? Sajnos nincsen, hiszen a modern iskola célja a tudásátadás, és nem a stabil, kiegyensúlyozott, motivált személyiség kialakítása, ami a 6–12 éves korosztály számára a legfontosabb lenne. Stabilis, érzelemgazdag valódi közösség kellene, ahol a gyermek megkapja mindazokat az ingereket, amelyek a szocializációjához szükségesek. A modern iskola nem ilyen. A modern iskola általában azt képzeli, hogy a már fegyelmezettre nevelt és tanulásra motivált nebulóknak valamiféle racionális, hatékony „tudást” kell nyújtania, amit azok hátratett kezekkel szépen elsajátítanak.