.jpg)
Megjelent!
Janky Béla (szerk.): Szervezet, konfliktus, mediáció. Tanulmányok a 100 éve született Rézler Gyula emlékére
126 oldal, ár: 1950.- Ft
A kötet, amely a Rézler Alapítvány volt ösztöndíjasainak tisztelgése a 100 éve született Rézler Gyula emléke előtt, reprezentatív áttekintést nyújt az elmúlt másfél évtizedben Rézler-ösztöndíjat nyert szakemberek munkáiból. A szerzők között találunk egyetemi oktatót, szervezeti tanácsadót, mediátort és bírót is. A tanulmányok között ennek megfelelően van empirikus szociológiai szakcikk, jogi elemzés, gyakorlati útmutató és esszé jellegű tanulmány is. A könyv megjelenése a centenáriumi emlékezés része. Azonban a szerkesztő arra törekedett, hogy olyan kötet álljon össze, amely helyet követel magának a gazdaságszociológiával, munkatudománnyal, munkajoggal, mediációval és általában konfliktuskezeléssel foglalkozó hazai szakemberek könyvtárában. Az írások többsége alkalmas arra, hogy a fenti területeken indított egyetemi kurzusok vagy továbbképzések háttérolvasmányként használják őket.
RÉSZLET
Álkapitalizmus vagy sikeres modernizáció? Az üzem, a munka és a munkaszervezés változásai
Bartha Eszter
Az NDK-szerte több mint 30 000 embert foglalkoztató keletnémet Zeiss vállalat a rendszerváltást követően átkerült a Treuhand kezelésébe. Az Oberkochenben székelő nyugatnémet Zeiss vállalkozás átvette a profiljába vágó optikai üzemeket és 3000 munkatársat. A városban rendezett, ezreket megmozgató nagy tömegtüntetések sem tudták a gyárat megmenteni. Annyi engedmény született, hogy megalakult egy új vállalkozás, a Jenoptik, amelyik igen komoly állami támogatást kapott azért, hogy megmentsen 10 000 munkahelyet. A Zeiss élt a leépítés passzív eszközeivel (előnyugdíj, bőkezű végkielégítés), és átképző tanfolyamok szervezésével igyekezett ellensúlyozni a tömeges elbocsátásokat. A mintában megszólaló összes elbocsátott dolgozó részt vett valamilyen tanfolyamon. Így is drasztikus leépítésekre került sor az 1990‑es évek elején: az üzemi tanács elnöke 16 000‑re tette az elbocsátott dolgozók létszámát. A Jenoptiknál az interjúkészítés időpontjában 1200‑an dolgoztak. Azt azonban nem tudjuk, mennyi munkahelyet sikerült végül megmenteni, mert a kiszervezett vagy eladott, önállósult stb. üzemek személyállományáról nincs adat.
A rendszerváltással összeomlott keleti piacok a Zeisshez hasonlóan a Rába sorsát is megpecsételték. Igaz, a magyar vállalatnál kevésbé drasztikusan következett be a változás, mint a Zeissnél, ahol a rendszerváltás szinte azonnal elindította a tömeges leépítéseket. 1991-ben a Rábát az állam megmentette az azonnali csődtől, és minisztériumi biztost nevezett ki az élére. Itt is alkalmazták a leépítés passzív eszközeit (korkedvezményes nyugdíj). Aktív eszközök alkalmazására (oktatás, átképzés) azonban nem került sor. A feleslegessé vált munkaerő problémáját egy külső körülmény segített megoldani: a rendszerváltozás után Győrbe települt multinacionális vállalatok, elsősorban az Audi sok dolgozót vonzottak magukhoz az egykori állami vállalatoktól. 1997-ben részvénytársasággá alakították a Rábát, a leépülés azonban folytatódott. Az interjúk készítésének időpontjában 4500 dolgozója volt a vállalatnak, és további elbocsátásokról szóltak a hírek.
