.jpg)
Magyary Zoltán: „A tudományos versenyben megállás nincs”
Válogatott tanulmányok
Magyary Zoltán személyiségének és örökségének értékelése és értelmezése annak összetettsége, sokoldalúsága és monumentalitása miatt több mint hat évtizeddel a halála után sem kellően feldolgozott. A közigazgatás-tudomány professzorát, a tudós kutatót és közigazgatási szakembert a 21. század elején is a közelünkben érezzük, hiszen tanítványai – a híres Magyary-iskola – révén hatása máig eleven. A róla és munkásságáról szóló könyvek és tanulmányok sora egyre gyarapodik, sokan próbálták és próbálják összefoglalni hatását, bemutatni személyiségét. Az utókor elismerése egyértelmű. Programok, tervek, díjak utalnak arra, hogy kutatási eredményei, tudományos céljai többségét ma is magáénak vallja a közigazgatás- tudomány és a gyakorlati adminisztráció egyaránt. Mindezek ellenére is úgy tűnik, hogy a vele való ismerkedésnek csupán az elején járunk. Nagyjából tisztán látjuk már életútját, gyakorló közigazgatási szakemberként végzett munkáját, ismerjük az oktatót, mint tanárt, s hallottunk élénk nemzetközi kapcsolatairól, amelyek hatása megjelent műveiben, s amelyekre ő is jelentős hatást gyakorolt.
168 oldal, kartonált, ár: 1950.- Ft
RÉSZLET
A magyar tudományos élet közigazgatása és kormányzása
1. Az Orsz. Magyar Gyűjteményegyetem, II. A Magyar Tudományos Akadémia autonómiája. III. Az Orsz. Természettudományi Tanács. IV. Az Orsz. Ösztöndíjtanács. V. A tudományos társaságok szervezkedése. VI. A Suprauniversitas. VII. A szervezeti reform lényege és hordereje.
I. A magyar tudományos élet közigazgatása egészen a háború utánig teljesen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezében volt összpontosítva. Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létesítéséről szóló 1922. évi XIX. törvénycikk azt a nagyfontosságú reformot hozta, hogy az országos közgyűjtemények közigazgatásában az önkormányzatnak a minisztérium rovására nagy hatáskört adott.
Ez a reform elvi jelentőségénél és máris jelentkező következményeinél fogva oly nagyfontosságú, hogy azzal behatóan kell foglalkoznunk. Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, a törvény alkotója, azokat a történeti és organizatórikus gondolatokat, melyek ennél a nemzetközi viszonylatban is úttörő reformnál vezették, nemcsak a törvényjavaslat indokolásában, hanem még részletesebben az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának 1922. évi november hó 18-i alakuló ülésén mondott elnöki megnyitó beszédében fejtette ki.
Gondolatmenete a következő: A vármegye ősrégi példájára utalva, mely a magyar jog alkotó géniuszának önkormányzati téren kétségtelenül legérdekesebb megnyilatkozása, az a meggyőződése, hogy „a közigazgatás magyar formája az önkormányzat és hogy a Németországból átvett és sikeres működéséhez éppen a német aprólékos pontosságot megkívánó bürokratikus adminisztráció minálunk igazán közmegelégedésre fungálni nemigen fog. Természetes, hogy minden téren az önkormányzati elvet nem lehet a közigazgatás megszervezésénél alapul venni. Itt különösen két szempont a döntő. Először, hogy megbírja-e az illető ügyek természete az önkormányzati intézést. Másodszor, hogy az érdekelt foglalkozási körben vannak-e az önkormányzat ellátására képes és kész emberek. A kérdés, amely a Gyűjteményegyetem létesítésekor eldöntésre várt, az volt, hogy a művelődés magasabb régióiban, a tudományos ügyek intézésének az önkormányzati, vagy az egyes hivatalnoki elintézése az alkalmasabb formája.”
