Hamarosan megjelenik!
Géczi János: Múlik
Egy regény esszéi
Géczi János új kötete a szerző elmúlt öt évben írt szövegeinek legjavát gyűjti egybe. Miközben a kötet írásai az esszé műfajából adódóan különféle gondolati utakat járnak be, meglepően egységes benyomást keltenek: egy ember belső életrajzává állnak össze, sajátos naplóként olvashatók. Alaptémáik – a személyes kultúra ismételt fölfedezése, az utazás, a megtalált vagy elveszített emberek, az elmerült és újra felbukkanó emlékek, élet és halál, élőlények és könyvek – az egyszerre konkrét és elvont értelemben vett sajátkertből bontakoznak ki, és oda is térnek vissza.
200 oldal, ár: 2800.- Ft
RÉSZLET
Kutyák, arkangyalok és angyalok
A Spar és a Tesco között lehet az utóbbi években döntenem, mintha két ünnep között. A végén ennek az enyhe időjárású napnak a Spar előtt kötök ki, bár tudom, hogy legfeljebb a belga sós vaj, ami ebben az üzletláncban fontos a számomra, s az is csupán azért, mert hosszú percekig töprenghetek afölött, hogy megéri-e az árát, vagy sem. B. is így szokta tenni. Zoknit szeretnék vásárolni, az olcsóbbak nem bírják a mosógépi mosást, valami elegáns inget és alsónadrágot. Egyedül élek a házamban, azt se mondom, hogy rossz ez nekem.
Az öt világvallást? Azt nem. Első válásom óta több alkalommal vásárolom meg a kötetet, s ahányszor megláttam az amúgy igénytelen könyvek halmában, torkomban dobogott a szívem. Attól, hogy az osztozkodás során egykori – első, azaz tényleges – feleségemnek jutott kötetre ismét szert tehetek. Most, a második elválás közepén nem akarok hajdani hibámba esni. Huszonhat év? – kérdezem magamtól. Annyi volt, jó volt, elég volt. Az is jó, hogy nem jut belőle több.
A Spar lassú kanyarokat engedő parkolójában evickélek a Fordommal, a Cholnoky-lakótelepre leforduló ágnál, mikor a forgalom miatt lefékez előttem egy ütött-kopott kocsi, s amint magam is megállásra kényszerülök, beszáll valaki ismeretlen a kocsimba. Kitárja az ajtót, és kényelmesen beül. Köszönni se jut ideje a mosolya miatt. Talán tizenkilenc, legfeljebb húszéves, legalább húsz centiméterrel magasabb, mint én, magam nála legalább húsz kilóval vagyok több. Sugárzó mosolya azonban mindent áthat, s hogy jobbra int, eszembe se jut ellentmondani, vezetem az autót arra, amerre mutatja.