Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2011.10.11. 11:31 gondolatkiado

A filológusok alkonya

Címkék: filozófia teológia vallástörténet

 Hamarosan megjelenik:

 
Gurka Dezső (szerk.)
A középkor vetületei. A 18–19. századi középkor-értelmezések filozófiai, tudományos és művészeti aspektusai

 

224 oldal, ár: 2250 Ft
ISBN: 978 963 693 322 7

 

A romantika terei, valamint a Göttingen dimenziói című kötetek után jelen tanulmánygyűjteménnyel három részesre bővült a 18–19. század fordulójának filozófia- és tudománytörténeti, továbbá művészeti jelenségeit elemző sorozatunk. Az itt olvasható tanulmányok – a 2010-es szarvasi konferencia előadóinak írásai – a romantika középkor-recepciójának különféle aspektusait vizsgálják. E recepciótörténet bemutatásához elengedhetetlen a kora romantika és a német idealizmus keletkezéstörténetének reflexív megközelítése, hiszen a kor alkotói nem pusztán az értelmező pozíciójába helyezkedve tekintettek a középkorra, hanem interpretációikat egy jobbára metaforikus mintaként idealizált középkorkép, s annak nyomán az elveszett egység újraélésének attitűdje határozta meg. Jelen kötet írásai ennek az alapvető megközelítésnek a vetületeit elemzik multidiszciplináris módszerekkel.

 

 
RÉSZLET:
 
Békés Vera: A filológusok alkonya

 

Azt a hatást, amelyet Friedrich Nietzsche 1872-ben megjelent nevezetes műve, A tragédia születése a kortársakra gyakorolt, másképpen tárgyalja a filozófiatörténet, és másképpen a tudománytörténet. A filozófiatörténészek általában az ifjú zseni lázadását látják benne korának betűrágó filologizálásával szemben, s egyfajta szándékos ’acting out’-ként értelmezik. Általában megjegyzik, hogy utóbb maga Nietzsche is önkritikusan írt erről a korai tanulmányáról. Olykor hangsúlyt kap ennek az ’önkritika-kísérletnek’ tudományra vonatkozó megjegyzése is: „Valami félelmes, valami veszedelmes dolognak markoltam meg akkor én a szarvát, nem bika volt éppen, mindenesetre húsbavágó kérdés, új probléma: ma azt mondanám, hogy maga a tudomány problémája – a tudomány, első ízben problematikusként, kérdésesként felfogva.”

A klasszika-filológia történetének krónikásai pedig elsősorban Ulrich von Wilamowitz-Möllendorf nézőpontjából vizsgálták az esetet, aki egyenesen felszólította Nietzschét, hogy „szálljon le arról a katedráról, ahonnan tudományt kellene tanítania, gyűjtsön tigriseket és párducokat a térde köré, de ne Németország filológus ifjúságát”.

Megemlítik, hogy az utóbb a legnagyobbak közé emelkedő, óriási tekintélyű filológus számára ez az ifjúkori harcias pamflet nyitotta meg az utat a fényes akadémiai pálya felé, s hozzáteszik azt is, hogy évtizedek múltával az idős Wilamowitz-Möllendorf utóbb maga is túlzottnak ítélte hajdani kriticizmusa élét. Ám ez a botrány a klasszika-filológusokon kívül legfeljebb a filozófusok, a zeneesztéták és az ókortörténészek körében keltett hullámokat, a kortárs pozitivista természet-, illetve társadalomtudományok számára érdektelen maradt, és feledésbe is merült. Épp ezért nem haszontalan felidézni, hogy Nietzsche és a nála négy évvel fiatalabb Wilamowitz-Möllendorf kezdetben egy ideig párhuzamos pályán haladt: mindketten a nevezetes pfortai gimnáziumból kerültek ki, mindketten Bonnban kezdték egyetemi tanulmányaikat, s mindketten a klasszika-filológia nagy ígéretének számítottak.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr893293930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása