Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2014.04.01. 14:41 gondolatkiado

Carol Birch - Jamrach vadállatai

Címkék: ajánló könyvismertető világirodalmi

Fordította Lukács Laura

Gondolat Kiadó, 2013

kartonált

ISBN 978 963 693 512 2

3400 Ft

 

A MOBY DICK TALÁLKOZÁSA A PI ÉLETÉVEL

„Kétszer születtem. Először egy deszkafalú szobában, mely a Temze fekete vize fölé nyúlt, aztán nyolc év múlva még egyszer, amikor a Highwayen szájába vett a tigris, és valóban elkezdődött minden.”

London, 1857. Jaffy Brown egyike a város szegénynegyedeiben élő számos fiúnak, ám az ő élete egy csapásra megváltozik azon a napon, amikor Mr. Jamrach, egy egzotikus állatok beszerzésére szakosodott kereskedés tulajdonosa, megmenti őt egy elszabadult tigris karmai közül, és munkát ajánl neki. Jaffy kedvét leli a menazséria világában, amelyet az oroszlánok, majmok, hüllők és trópusi madarak zsivaja tölt be. Valódi álma azonban akkor teljesül, amikor néhány évvel később barátjával, Tim Linverrel együtt tengerre szállhat a Lysander nevű bálnavadászhajó fedélzetén. A megbízás nem is lehetne különlegesebb: egy sárkányt kell kézre keríteniük az állatkereskedés számára valahol a messzi Kelet-Indiákon. Jaffy nem sejti előre, hogy útja nemcsak a világ, hanem a hit, a barátság és az emberi létezés végső határaihoz vezet majd.

Az erős hangulatú, gyönyörű nyelven megszólaló regényben életre kelnek a 19. századi világ illatai, színei és ízei, London dokkjaitól egészen a Csendes-óceánig. A feszültséggel teli történet alapmotívuma az ember és a természeti világ kapcsolata, és a félelmetes vadság, amely mindkettő mélyén rejtőzik.

CAROL BIRCH (1951) angol írónő, kilenc regény szerzője. Lancashire-ben él.
A Jamrach vadállatait 2011-ben Man Booker Díjra jelölték.

carol-birch.jpg

„Három év elteltével nemcsak felnőtt férfiként, más emberként is jövök vissza. Megismerem az idegen tájakat, melyek látására annyira vágyom. Megismerem a tengert. Meg lehet-e undorodni a tenger látványától? Ezt Ishbel kérdezte egyszer, amikor a hídon álltunk. Pedig ő soha nem látott tengert, és imádkozom, hogy ne is lásson.

Hazamentem, néztem az ablakból a naplementét. Május volt. Az ég alja akár egy nagy, vörös szem, a háztetők feketék. Szigetek úsztak az égen. Hullámok bukfenceztek. A gyönyörű Azori-szigetek. Jaffy Brown elment. Kísértet lett, azzá tette az óceán, mely fölött szellemként kísért az Isten. Szemem és az indigókék szemhatár egy és ugyanaz.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr465889175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.