Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2012.09.24. 16:08 gondolatkiado

Meghívó könyvbemutatóra

forgacs_europa_meghivo_1348495696.jpg_1772x1223

Szólj hozzá!

2012.09.24. 16:02 gondolatkiado

Arcok, kézjegyek - „A NEMZET LELKIISMERETÉNEK” (recenzió)

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó könyvismertető recenzió visszhang

gal-nemeth.jpgGál Mihály: "A nemzet lelkiismeretének"

Németh László író dedikált könyvtára nyitja meg magát az érdeklődő olvasó előtt. A könyv katalógus, a Németh-könyvtár ma fellelhető majdnem nyolcszáz dedikált kötetének katalógusa. A műcímek, bejegyzések, ajánlások, aláírások messze túlmutatnak önmagukon.

A dedikáció – vagyis a (legtöbbször frissen megjelent) könyv hosszabb-rövidebb, általában tisztelgő beírással való ellátása – főként arra a régebbi gyakorlatra vezethető vissza, amikor a szerző, műve részeként-bevezetéseként, ilyen – akár igen terjedelmes – formában mondott köszönetet sokszor hódolattal is illetett mecénásának, pártfogójának.

A recenzió a Kultúra.hu internetes portálon olvasható.

Szólj hozzá!

2012.09.14. 14:31 gondolatkiado

Meghívó könyvbemutatóra

Címkék: könyv jog konferenciák gondolat kiadó könyvbemutató

megh_1347625850.jpg_1641x2817

Szólj hozzá!

2012.09.06. 11:57 gondolatkiado

A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei - recenzió

Címkék: ajánló könyv jog könyvismertető recenzió fejezetek

Szabadfalvi József: A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei (Werbőczy Istvántól Somló Bódogig)

szabadfalvi_jogbolcselet.JPGDr. Miszti-Blasiusné dr. Szabó Zsuzsanna

A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei

Szabadfalvi József legújabb műve a magyar jogbölcseleti tradíció kialakulásának folyamatát mutatja be. A szerző időben haladva szemlélteti azt a folyamatot, ahogy a különböző eszmetörténeti irányzatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás ívében feltűnnek. A kezdeti pillanatot Webőczy 1517-ben megjelent Tripartituma mutatja, a zárás pedig Somló Bódog 19-20. sz. fordulóján kiteljesedő életműve. Somló munkásságának feldolgozása jelzi a címben is szereplő végpontot, melynek indokára egyértelmű választ kapunk, miszerint a szerző nem titkolt célja, hogy e kötet előtanulmánya legyen a második világháborút követő tudománytörténeti korszak jelentőségét bemutató műnek.A szerző a magyar jogbölcseleti hagyomány módszeres kutatója. A most megjelent kötet előtt számos korábbi tanulmányban dolgozta fel a kötetben is bemutatott életműveket. Ezen tudományos tevékenysége kiemelkedő pontja, az önálló kötetben megjelenő kutatási tevékenység összegzése.

A recenzió a Magyar Jog 2012/6. számában olvasható.

Szólj hozzá!

2012.09.05. 14:16 gondolatkiado

A megkésettség előnyei - recenzió

Címkék: ajánló könyv jog kiadó gondolat kiadó könyvismertető recenzió tortenelem

szabadfalvi_jogbolcselet.JPGSzabadfalvi József

A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei (Werbőczy Istvántól Somló Bódogig)

250 oldal, 2800 Ft

A kötet a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét mutatja be a 16–17. századi kezdetektől a 20. század elejéig. Ezen időszakon belül az európai jogbölcseleti gondolkodás tradícióinak megfelelően hazánkban is három nagy korszakot különíthetünk el (természetjog, jogpozitivizmus, neokantianizmus). A szerző jogtörténeti tankönyvében világos elemzések sorában nyújt betekintést a magyar jogbölcselet fejlődésébe, a magyar „észjogi iskolától” a jogpozitivizmuson és a szociológiai pozitivizmuson át a spencerizmusig és a neokantianizmus megjelenéséig. A kötetet ajánljuk minden joghallgatónak, valamint a magyar történelem és jogtörténet iránt érdeklődőknek.

És a recenzió:

H. Szilágyi István

A megkésettség előnyei

Gondolatok Szabadfalvi József könyvéről

A jogelmélet egykori „miskolci iskolájának” tagjaként Szabadfalvi József immár több mint két évtizede elkötelezett kutatója a magyar jogbölcselet történetének, s meghatározó alakjává vált a hazai jogelméletben a rendszerváltást megelőző években kezdődő kutatási iránynak. Ez a kutatási irány elsősorban a két világháború közötti korszak kiemelkedő jogfilozófusai által teremtett szellemi hagyományt igyekezett rekonstruálni és rehabilitálni. Moór Gyula életművének tanulmányozása után először az őt követő tudósgeneráció, Horváth Barna és tanítványi köre (Bibó István, Szabó József, Losonczy István, Vass Tibor) munkássága került a szerző érdeklődésének homlokterébe, az időben előrehaladva ezzel a „szocialista jogtudomány” hivatalossá válásáig, 1949-ig. A szerző az utóbbi években fordította figyelmét a Moórt megelőző korszak eszmetörténetére, egészen Werbőczyig visszatekintve, s e vizsgálódásainak eredményeit összegezte ebben a kötetében, amely az idei nyárutón jelent meg.

A recenzió a Pro Publico Bono című folyóirat online felületén olvasható.

Szólj hozzá!

2012.09.05. 09:53 gondolatkiado

Emigránscsoportok életrajza — Beszélgetés Frank Tiborral

Címkék: ajánló könyv társadalomtudomány könyvismertető recenzió visszhang tortenelem

Emigránscsoportok életrajza — Beszélgetés Frank Tiborral

 

frank-kettos.jpgAz idei Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Gondolat Kiadó - nagy szakmai körültekintéssel - a Kettős kivándorlás. Budapest-Berlin-New York 1919-1945 című tekintélyes monográfiát, amelynek szerzője Frank Tibor, az MTA doktora, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének történész professzora. Mint az előszóban írja, 25 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni ezzel a témával, de e munkája elkészültéig természetesen számos más könyv is megjelent a tollából: saját és szerkesztett kötetek, szövegkiadások sora jelzi nagy munkakedvét, sokoldalúságát.

 

- Hogy kezdődött ez a kutatómunka, és hogy nőtte ki magát könyvvé, amit erről - ha tetszik: ezzel - mondani akart?

- Témaválasztásaim általában az emigrációval függtek össze. Egyik legelső könyvem egy Angliába került magyar újságírónak, Zerffi Gusztávnak, egy nagyon különleges figurának a története, aki 1849 után több mint másfél évtizeden át osztrák kém volt, főként a londoni magyar emigránsokról küldött jelentéseket, később brit történész lett, és művészettörténetet is írt. A Kettős kivándorlás nagyon nagy levéltári anyag földolgozására épül, ennek az összegyűjtése igényelte a legtöbb időt. Megírni már gyorsabban ment. Nemcsak állami levéltárakról volt szó, ahol a kutatás könnyebben megtervezhető - sokkal nehezebb volt megtalálni Molnár Ferenc, Szigeti József, Zilahy Lajos, Moholy-Nagy László, Kármán Tódor vagy Szilárd Leó, s egy sor más híres magyar író, tudós, politikus, művész, mindenféle foglalkozású emigráns sokszor különféle nyelveken olvasható, számtalan helyen lappangó irathagyatékát.

Az interjú a Könyvhét internetes portálján található.

Szólj hozzá!

2012.09.05. 09:26 gondolatkiado

Nemzetközi kötet, kárpátaljai társszerzővel - recenzió

Címkék: ajánló könyv gondolat friss gondolat kiadó könyvismertető recenzió kultúrtörténet

Szépfalusi István - Vörös Ottó - Beregszászi Anikó - Kontra Miklós
A magyar nyelv Ausztriában és Szlovéniában
 
A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén.

352 oldal, 3500 Ft

kontra.jpgAz 1990 előtti magyar nyelvtudomány egyik adóssága volt, hogy nemigen foglalkozott Trianon nyelvi következményeivel. A rendszerváltás után A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című kutatás keretében határon túli és magyarországi nyelvészek elkészítették a környező országok kisebbségi magyar nyelvhasználatának szociolingvisztikai elemzését Trianontól az 1990-es évek közepéig. A kutatók azonos szerkezetben tárgyalják a kisebbségi magyarok földrajzi és demográfiai jellemzőit, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetét, a nyelvekhez fűződő attitűdöket és a nyelvi konfliktusokat, a nyelvi törvényeket, a magyar nyelv szerepét az oktatásban, a közigazgatásban és a tömegtájékoztatásban. A szigorúan nyelvészeti részek a kétnyelvűség hatásait írják le, vagyis a magyarországi magyarok és a határon túliak közti nyelvi azonosságokat és különbségeket elemzik. A kárpátaljai (1998), vajdasági (1999) és szlovákiai (2000) monográfiák után most az összevont ausztriai és szlovéniai kötet jelenik meg. A szerzők: †Szépfalusi István bécsi lelkész és szociográfus, Vörös Ottó nyugalmazott főiskolai tanár (Szombathely), Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, és Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora.

És a recenzió:

Nemzetközi kötet, kárpátaljai társszerzővel

A magyar nyelvtudomány – elsősorban politikai okokból – közel hét évtizeden át nem vizsgálta (tegyük hozzá: voltak idők, amikor nem is vizsgálhatta) a Magyarországtól elszakított magyar milliók nyelvének állapotát, nyelvi jogi, nyelvhasználati problémáikat. Az 1990-es évek közepére hatalmas adósságot halmozott fel a magyar nyelvészet e téren. Abban, hogy mára ez az adósság eltűnt, s hogy ma már lényeges információink vannak a kisebbségben élő magyarok által használt magyar nyelvváltozatokról, hatalmas szerepet játszott az a kutatócsoport, mely az 1990-es évek derekán Kontra Miklós vezetésével arra vállalkozott, hogy a nemzetközi tudományos kutatások módszertana szerint, egységes szempontok szerint feltérképezi a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok nyelvi helyzetét, nyelvhasználatának jellegzetes vonásait.

A cikk a Kárpátalja.ma kárpátaljai magyar hírportálon és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oldalán olvasható.

A kötet a 17. Élőnyelvi Konferencián is bemutatásra került.

Szólj hozzá!

2012.08.13. 14:36 gondolatkiado

Claire Kilroy: Finomhangolás

Kilroy_1.jpgClaire Kilroy: Finomhangolás

 

Számomra mindig roppant izgalmas olyasvalakiről olvasni, akinek van egy mániája, aminek a kedvéért mindent hajlandó feladni. Az pedig különösen izgalmas, ha az illető maga sem tudja előre, mi lesz az, ami annyira megmozgatja, hogy képes miatta mindent felrúgni maga körül, és ezért őt magát is meglepetésként éri a saját megszállottsága.

A Finomhangolás főszereplője, a hegedűművésznő Eva Tyne is ilyesféle karakter...

 

A recenzióról bővebben az ekultura.hu internetes oldalon olvashat.

Szólj hozzá!

2012.07.27. 14:37 gondolatkiado

A száműzött én rekviemje

Címkék: ajánló regény gondolat kiadó könyvismertető recenzió visszhang szépirodalom gondolat világirodalmi sorozat

A száműzött én rekviemje

Hat nő és két férfi játszik szerepet Jörgen Hofmeester életében, melybe pár hétre bekapcsolódunk, de flashbackek révén egész életével megismerkedünk. E hat nő és két férfi életének sok párhuzamosságot felmutató eseményeiben társai, tönkretevői és áldozatai. Folyton lelépő, anyának alkalmatlan felesége, két lánya, akiket partnereikkel megpillant, érettségiző lánya osztálytársnője, akit megpróbál magévá tenni, exszeretője: a ghánai takarítónő és egy kilencéves namíbiai gyermekprostituált, akinek elbeszéli életét.

Mindez úgy hangzik, mintha Hofmeester perverz fráter lenne, holott nem az. Az írói alakformálás szerint gondos családapa. Mindent és mindenkit elveszít, de azt már nem bírja elviselni, hogy kisebbik gyermekétől, Tirzától is elszakadjon, akinek életét kissé megnyomorította, mégis mindent elkövetett gyógyulásáért. Az Amszterdam divatos negyedében élő kirúgott szerkesztő reggelente úgy tesz, mintha munkába indulna.

A teljes cikk a Népszabadság Online internetes portálon olvasható.

Szólj hozzá!

2012.06.06. 13:14 gondolatkiado

Megjelent!

Címkék: ajánló könyv regény könyvhét gondolat kiadó könyvismertető világirodalom szépirodalom fejezetek

Az Ünnepi Könyvhéten megvásárolható legújabb szépirodalmi kiadványunk:
 
Kilroy, Claire
Finomhangolás
260 oldal, 2800 Ft
ISBN: 978 963 693 400 2
 

Eva Tyne New Yorkban élő ír hegedűművésznő élete első szólókoncertjét követően rosszul lesz, és kórházba kerül. Még mindig az esemény hatása alatt állva egy bárban keres menedéket, ahol összeismerkedik egy férfival. Az élete ettől a ponttól egyre kaotikusabb és veszélyesebb pályákra kerül. Szakít barátjával, majd egy orosz emigráns megvételre ajánl neki egy bizonytalan eredetű csodálatos régi hegedűt, amely nélkül, úgy érzi, képtelen lenne többé játszani, és amely a következő koncerten igazolja is a beléje vetett bizalmat – csakhogy a hangszer árát néhány nap múlva készpénzben ki kell fizetnie. Eva egy elkeseredett pszichológiai játszma kellős közepében találja magát, amelyet az érzelmei és az ösztönei irányítanak, amelynek során nem tudja már, kiben bízhat, és kiben nem, s amelyben egyre inkább összemosódik képzelet és valóság. A regény, mely Eva összetéveszthetetlen, egyszerre szenvedélyes, szarkasztikus humorral átitatott és kétségeket ébresztő hangján szólal meg, lendületes és kíméletlen írói precizitással megírt szöveg, amely minden oldalon tartogat meglepetést az olvasó számára.

Szólj hozzá!

2012.06.06. 11:17 gondolatkiado

Ünnepi Könyvheti programjaink

Címkék: ajánló könyv programajánló könyvhét gondolat kiadó könyvbemutató

Szólj hozzá!

2012.06.01. 11:29 gondolatkiado

Könyvbemutató képekben

Címkék: ajánló könyv könyvismertető könyvbemutató vallástörténet

A Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig című könyv bemutatójáról (2012.04.26.)

Rajki Zoltán - Szigeti Jenő
Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig

406 oldal, 3500 Ft
ISBN: 978 963 693 421 7
 

Fotó © Németh Asztrid

Bár a szerzők nem tekintik e művet a hazai szabadegyházak teljes történetének, rendkívül értékes, hiánypótló munkájukból érdekes történet, izgalmas olvasmány kerekedett. Tudatosan olyan történetet rekonstruáltak, melynek 19. századi felében erőteljesebbek a kultúrtörténeti és mentalitástörténeti, a 20. századi felében pedig a társadalom- és politikatörténeti hangsúlyok. Tele van a könyv igazi drámai fordulatokkal. Példamutató, ahogyan ezek a közösségek a retorziók ellenére is megtalálták azokat a vallási és szociális területeket, ahol hatékonyan tudták megélni hitüket a közösség és a társa-dalom javára. Ugyanakkor - és ettől válik e munka még inkább hitelessé, árnyalttá és drámaivá - a hősök mellett megjeleníti a megalkuvókat és a besúgókat is, az ítélkezést, de sokkal inkább a mérlegelést és a tanulságok levonását az olvasóra bízva. Bár a szabadegyházi közösségek hívei még mindig csak töredékét képezik a lakosságnak, történetüket a szerzők úgy tematizálták, hogy az egy cseppet sem maradt periférikusan, „történelem alulnézetben”-ként, hanem rálátást nyit a fősodorra, vagyis magára a történelemre. És ami még ennél fontosabb: segíti a vallási különbözőségek meg-ismerését, megértését, értékként elfogadását, valamint a velük való párbeszédet és együttműködést. Kamarás István

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotók © Németh Asztrid

 

Szólj hozzá!

2012.05.30. 13:56 gondolatkiado

Recenzió - Szöveg - Emlék - Kép (szerk. Boka László)

Címkék: ajánló gondolat gondolat kiadó könyvismertető recenzió irodalomtudomány nemzeti téka

Vonzások és választások: a könyvtár dicsérete: Szöveg – Emlék – Kép (Bibliotheca Scientiae et Artis) szerk. Boka László és P. Vásárhelyi Judit, Bp., OSZK-Gondolat, 2011.

Tóth Zsombor - Békés Enikő

boka-szoveg.jpgA cím végső soron a recenzensek eltérő álláspontjainak és olvasatainak metszéspontszerű találkozásait (is) jelzi, hiszen a kommentálva olvasás-írás négykezes praxisa különleges szakmai élmény lenyomatát hagyta bennünk. Ez is egy emlék/kép, melyet e recenzió vázlatos, önkényesen válogató szemléje szövegesít meg. Már a címben kihangsúlyozott szöveg-emlék-kép olyan relációt proponál, melynek elméleti keretébe változatos és gazdag stúdiumok egész sora illeszkedik. Valóban, a tanulmánykötet az intermedialitás és interdiszciplinaritás olyan impozáns horizontját tárja fel az olvasó előtt, amely egyértelműn kapcsolja a tanulmánykötethez a könyvtár fogalmának intézményi, szellemi, intellektuális, érzelmi-sőt személyes konnotációit s referenciáit. Az egyes tanulmányok diszciplinárisan-módszertanilag is eltérő diskurzusai egy forrás, esemény, személy, intézmény adott médiumokhoz köthető, vagy ezekben dokumentálódó, reprezentálódó narrációit összegzik.

A tanulmányok tematikus rendszerezése nem volt a kötet szerkesztőinek fő célja, így csupán körvonalaiban rajzolódik ki az a rendszerszerűség, amely egy hozzávetőleges kettős megosztást sugall. Felismerni vélünk egy nagyobb korpuszt, amely a középkori és kora újkori írásbeliség és művelődés, sőt ezen belül a könyvkultúra és annak használati habitusait tárgyaló írásokat tartalmazza. Egy második, kisebb terjedelmű rész a 18.–19.–20. századi vonatkozású írásokat tartalmazza, változatos tematikai és diszciplináris lebontásban, a forrásfeltáró, bemutató jellegű írásoktól a politikai eszmetörténet, társadalomtörténet és művelődéstörténeti esettanulmányokig. Ez a két tömb nincs egyensúlyban, sőt ez utóbbi szövegek nem egyértelműen illeszkednek a megadott címhez. Meggyőződésünk, hogy egy alcím indokolt lett volna, hiszen egy változatos tematikájú, sőt módszertanilag és diszciplinárisan is ennyire sokszínű, nagy terjedelmű korpusz kohézióját érdemben erősíthette volna. A továbbiakban az általunk beazonosított szerkezeti felépítés mentén, nem kronológiai elvet követve, szemlézzük majdnem mindegyik tanulmányt, elsősorban azokat, amelyek forrásanyagára, módszerére valamelyest érdembeli rálátásunk van.

Az általunk első szerkezeti tömbként tételezett, lazán összefüggő szerkezeti egységben több olyan művészettörténeti témájú írás is helyet kapott, mely a kódexek, illetve a nyomtatott könyvek illusztrálására szolgáló képeket elemzi, a képeknek helyet adó szövegektől azonban ezek a tanulmányok sem tudnak és nem is akarnak elszakadni, hiszen az ábrázolások csak a szövegtesttel együtt, azok kontextusában értelmezhetőek. A vizuális kultúra emlékeivel foglalkozik a kötet két utolsó tanulmánya is, melyek az ex librisek illetve a fotográfia korai emlékeire és ezek vizsgálatának a módszertanára hívják fel a figyelmet. A művészettörténeti vonatkozású tanulmányok sorát Marosi Ernő akadémikus cikke nyitja.

Marosi Ernő: A Pray-kódex húsvéti képsorához.

A kódexek kutatása a középkori művészettel foglalkozók számára alapvető kiindulási pont, ugyanakkor a médium sajátosságai, a monumentális képi műfajoktól való eltérései miatt vizsgálatuk gyakran nehéz feladatnak bizonyul. Az OSZK-ban őrzött, a Halotti beszédet is tartalmazó, Pray György jezsuita történészről elnevezett 13. századi kódex tollrajzainak stiláris jegyei délnémet, salzburgi kapcsolatokat mutatnak, amint ezt már korábban Wehli Tünde kutatásai kimutatták. Marosi Ernő jelen tanulmányában egyrészt felülvizsgálja saját korábbi értékítéletét, melyben a tollrajzok alkotóját gyakorlatlan kezű mesternek nevezte, valamint felhívja a figyelmet a képek összeállításának igényességére. A szerző ismerteti, hogy az illusztrációkat tartalmazó lapok a kódexen belül nem az eredeti helyükön találhatóak, éppen ezért fontos megállapítani, hogy eredetileg melyik szövegrészhez tartozhattak. Marosi véleménye szerint a képsorok témájuk alapján a húsvét ünnepköréhez kapcsolhatóak (mint például a Levétel a keresztről, vagy Sírba tétel jelenetek). A képek elrendezését korabeli kódexekkel veti össze, ebben az összehasonlításban is fontos szerephez jut a képek és az evangélium egyes szövegrészeinek egymáshoz való viszonya. A Pray-kódexben megfigyelhető összeállításról, figyelembe véve az egyes képeknek az elhelyezkedését és sorrendjét, Marosi azt állapítja meg, hogy az a régebbi típusú evangeliáriumok elrendezését követi. A szerző a tőle megszokott gazdag tárgyi tudással mutatja be a kódexben szereplő egyes képtípusok (pl. Levétel a keresztről) nyugati illetve bizánci művészetből vett ikonográfiai párhuzamait.

Boreczky Anna: A pozsonyi káptalan Ganoys Venceltől való középkori Bibliájának története. (OSZK, Kézirattár, Cod. Lat. 78.)

Boreczky Anna az OSZK Fragmenta codicum kutatócsoportjának a tagja, feladata a középkori kódexillusztrációk kutatása. A kötet egyik másik szerzőjével, Németh Andrással közösen nemrégiben egy a könyvtárban őrzött illusztrált késő antik regény töredékes kéziratának a felfedezésével vívta ki a hazai és a nemzetközi tudományos élet elismerését. (A kézirat tanulmányokkal kísért fakszimile kiadását lásd: Apollonius pictus. Egy illusztrált késő antik regény 1000 körül. An illustrated late antique romance around 1000, szerk. Boreczky Anna és Németh András, Bp., OSZK, 2011.) Boreczky ebben a cikkében a Pray kódexszel együtt 1813-ban, a pozsonyi káptalan ajándékaként az OSZK-ba került Ganoys Vencel Bibliájával foglalkozik. Amint azt a szerző elmondja, a Pozsonyban fennmaradt 14−15. századi gazdag emlékanyag alapján képet kaphatunk a korszak magyarországi városi könyvkultúrájáról. Boreczky Anna meggyőzően rekonstruálja a Biblia keletkezésének mintegy száz évet felölelő történetét, amely a 1300 körüli évek Franciaországából Prágán keresztül Pozsonyig vezet el, és rávilágít a francia-cseh művészeti kapcsolatok intenzitására is.

Kovács Eszter: Magyarországi jezsuita portrék Matěj Tanner könyveiben.

Tanner 17. századi cseh jezsuita szerzetes, professzor, aki két kötetben írta meg a rend legnagyobbjainak életrajzát, akik között több magyar származású jezsuitát is bemutatott. Az életrajzok mellett a szerzetesekről portrékat is közölt, melyeket a kor ismert festője és könyvillusztrátora, Karel Škreta készített. A magyar származású, vagy Magyarországon is tevékenykedő jezsuiták között szerepel többek között Pázmány Péter, Káldi György vagy Paulus Cyrianus. Tanner műveiről megtudhatjuk, hogy célja nem annyira a hiteles történetírás volt, mint inkább az életrajzokon keresztül a példaállítás. Ezzel állnak összhangban a metszet-illusztrációk is, melyek a szerzetesek életéből kiragadott egy-egy jellemző pillanatot örökítenek meg, mint például a betegápolás, vagy egyéb karitatív tevékenységek. Az igényes képek láttán azonban marad némi hiányérzet az olvasóban, talán érdemes lett volna többet foglalkozni a metszetek ikonográfiájával, előképeikkel és készítőjükkel.

Csobán Endre Attila: Veritas temporis filia. Egy 18. századi pozsonyi címlapelőzék értelmezése.

A tanulmány egy 18. századi, Pozsonyban megjelent földrajzi mű címlapelőzékének nyújtja izgalmas értelmezését, elsősorban emblémás-könyvek alapján, valamint Johannes Trithemius apátnak a hét arkangyalról, mint a Föld kormányzóiról szóló tanítását alapul véve. Bár a szerző tanulmánya végén röviden ismerteti a metszetnek a felvilágosodás szellemiségéhez közelebb álló másik lehetséges interpretációját is, ő maga azonban egy teológiai, s az isteni gondviselésre, üdvtörténetre és az isteni igazság és igazságosság megnyilvánulására utaló allegóriaként értelmezi a jelenetet, illetve a címlapon ábrázolt alakokat.

Vasné Tóth Kornélia: Az ex librisek interpretációjának új irányai, ex libris és hungarikakutatás.

A tanulmány azt mutatja be, hogyan lehet az ex libriseket önálló kisgrafikai alkotásként, kompozícióként értelmezni, eredeti, gyakorlati funkciójuktól és rendeltetési helyüktől, a könyvtől függetlenül kezelve őket. A szerző ismerteti azokat a modern képelméleti irányzatokat, melyek az ikonográfia és ikonológia módszerén kívül alkalmazhatóak az ex librisek kutatás során. Az ex libris találó kifejezéssel élve tulajdonképpen ”grafikai epigrammaként” is meghatározható, hatása a műfajból adódó tömörségben rejlik, hiszen a tartalom emblémaszerűen egy kisméretű kompozícióba sűrítve konstruálódik meg. Az ex librisek esetében, az emblémákhoz hasonlóan a rövid kísérőszöveg kiegészíti a kép által hordozott információt, ez utalhat a tulajdonos nevén kívül az adott könyvtár valamely speciális tematikus egységére, de olyan példányokról is olvashatunk, ahol maga az ábrázolás vizuális rejtvény formájában utal a tulajdonos nevére. Zrínyi Miklós ex librise pedig arra jó példa, hogy néha a képi ábrázolást jelmondat is kíséri: Sors bona nihil aliud. A tanulmány végül kitér az ex librisek, mint hungarikumok kutatására, amely a magyar vonatkozású, de külföldön megtalálható emlékek feltárására irányul, ezen belül részletesebben ismertet néhány darabot a moszkvai Rudomino Összorosz Állami Idegennyelvű Könyvtár Ritka Könyvek Osztályának hungarikumai közül. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tanulmánynak meglehetősen szegényes a képanyaga, ahhoz képest, hogy milyen részletesen és alaposan foglalkozik az ex librisek történetével és fajtáival, érdemes lett volna több ábrával illusztrálni ezt az egyébként gazdag tárgyi tudást felvonultató írást.

Horváth Iván – Harangozó Ádám – Németh Nikolett – Tubay Tiziano: A Nikolsburgi Ábécé hitelességének kérdése: előzetes közlemény.


Egy összeszokottnak tűnő csapat közös munkájából készült el a kötet talán legizgalmasabb tanulmánya. Ez annak is értelemszerű következménye, hogy egy olyan titokzatos nyelvemléket vizsgálnak, mint a Nikolsburgi Ábécé, amely nem más, mint egy rovásábécé. A szerzők szemléletes módon vázolják azokat az alapvető problémákat, amelyek ezzel a nyelvemlékkel, különösen hitelességével függnek össze. Ugyanis nem téveszthető szem elől, hogy a Nikolsburgi Ábécé remekül illeszkedik a kitalált tradíciók, azaz „invented tradition” típusú történelem hamísítási kísérleteinek sorába, amit a sajátosan reneszánszkori, politikai jelentőséggel átitatott hun-magyar, Attila-Mátyás propaganda kontextusa valóban megerősít. A hitelesség kérdését illetően a szerzők a Nikolsburgi Ábécét hangtani majd könyvtörténeti szempontból vizsgálták meg és jutottak el a felismerésre, hogy a szöveg nem lehet modern kori hamisítvány, hanem eredeti nyelvemlék, amelynek terminus ante quem-je 1489 körülire tehető.

Madas Edit: Az Érsekújvári Kódex, mint a menekülő apácák hordozható könyvtára és két új forrásazonosítás.

Madas Edit értékes műhelytanulmánya az Érsekújvári Kódexről készült, amely így a 2009-es gyűjteményes nyelvemlék-kiállításhoz kapcsolódik, illetve a 2011-ben kiadott hasonmás kiadást (Régi Magyar kódexek 30) is reflektálja. A szerző szakértelmét és kiváló munkáját dicséri ez a dolgozat is, amely az Érsekújvári Kódex két eddig ismeretlen 13. századi latin forrását azonosította be. Két latin nyelvű, a húsvéti Ünnephez kapcsolódó – egy nagyböjti és nagyheti– prédikációból átvett önálló tanításról van szó. Az első forrás Iacobus de Voragine nagyszombati beszédének egy részlete, amelyet a magyar forrás mellé helyezve, párhuzamosan közöl is Madas Edit e tanulmányában, míg a második forrás Hugo a Sancto Caro nagyböjt negyedik vasárnapjára írott két beszéde.

Németh András: Egy újabb nemzetközi jelentőségű kódextöredék az OSZK-ban (Cod. Graec. 4.)

Németh András, jelenleg a berlini Max-Planck Institut ösztöndíjasa, tanulmányának címében egy új kódextöredék felfedezését jelenti be. A felfedezés mondhatni pusztán a véletlennek köszönhető, hiszen a Régi Nyomtatványok Tárának a munkatársa, Varga Bernadett egy aukciós ajánlat ellenőrzése miatt vette kézbe a pozsonyi ferences Bonaventura Hocquard Perspectivs című művét (1651), így fedezte fel, hogy a nyomtatványt egy görög írást tartalmazó pergamenkötésbe kötötték be. Hamarosan az is kiderült, hogy a mű ugyanazon kiadásának egy másik, a budapesti Piarista Központi Levéltárban őrzött példányát ugyanannak a görög kódexnek a kettős levelébe kötötték, mint az OSZK töredékét. Németh Andrásnak sikerült beazonosítania a görög szöveget, amely Eustratios, nikaiai metropolita (1050/60–1120) bizánci teológus és filozófus Arisztotelész Nikomakhoszi Etika című művéhez írott kommentárjának egy részletét tartalmazza. Megtudhatjuk továbbá, hogy a kötésből ezen kívül még több kézirattöredék is előkerült, mint például az a tömítőanyagnak használt mű, amely egy kálvinista démonológus, Joannes Weyer (1515–1588) tollából származik. A szerző elítélte a boszorkányüldözéseket, amiért a pápa tiltólistára tette a könyvet, így az nem véletlenül végezte Hocquard hitvitázó művének kötésében elrejtve. A kötet megrendelője a felvidéki evangélikusok közül kerülhetett ki, akik ellen szólt a vitairat. Németh András ismerteti a görög kódextöredék művelődéstörténeti jelentőségét, meghatározva annak keletkezési korát és helyét a szöveghagyományban. Mindezek alapján azt a következtetést vonja le, hogy a 12–13. század fordulóján keletkezett kódex a kommentár egyik legkorábbi változatát tartalmazza, továbbá megállapítja, hogy a másolás ideje egybeesik a Nikomakhoszi Etika nyugati recepciótörténetének kezdetével.

Kertész Balázsné Bíró Csilla: Andreas Pannonius és Petrarca De viris illustribus című életrajzgyűjteménye.

Bíró Csilla, a Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa, a XV. századi karthauzi szerzetes Énekek énekéhez írott kommentárjából írja doktori disszertációját, ebben a tanulmányában azonban a szerző egy másik művével, az Ercole d’Este ferrarai herceg számára írt királytükör forrásaival foglalkozik. A humanista királytükör elengedhetetlen eszköze a híres ókori személyiségek példaképként történő bemutatása. Bíró Csilla megállapítja, hogy Andreas Pannonius a II. pun háború hősét, Scipio Africanus Maiort ajánlja a ferrarai herceg számára követendő fő mintaképül, és azt is kimutatja, hogy ezt Petrarca műveinek a felhasználásával teszi. Scipio humanista recepcióját ugyanis Petrarca alapozta meg, aki több művében nem csak az ideális hadvezér alakját, hanem a vallásosság és az önmegtartóztatás példaképét is Scipióban látta. A tanulmány alapos filológiai és irodalomtörténeti elemzésének köszönhetően kibontakozik előttünk Scipio 14–15. századi recepciója, ezen keresztül pedig a szerzőnek alkalma nyílik arra is, hogy felhívja a figyelmet a humanista forráskezelés sajátosságaira. A szerző kikutatta, hogy Andreas Pannonius Scipio petrarcai életrajzának melyik szövegvariánsát használhatta fel, és ennek alátámasztására a tanulmány végén a két szerző párhuzamos szöveghelyeit közli.

Farkas Gábor Farkas: „A tüzes sárkány”

Farkas Gábor, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője 2011-ben megjelent Régi könyvek, új csillagok című könyvében a régi magyar irodalom csillagászati emlékeivel és a 16. századi kozmoszelméletek magyarországi recepciójával foglalkozott. A szerző jelen cikkével is a tudománytörténet területére kalauzol el bennünket, s a kora újkori magyarországi történeti irodalomban előforduló, különleges égi jelenségek leírásait veszi számba, illetve veti össze egymással. A tudománytörténet-írás eredményei segítségével értelmezhető források beszámolnak például arról, hogyan interpretálták az üstökösök megjelenését, mely leírásokra a valóságos megfigyelésen kívül még az ókori szöveghelyek is hatottak. (Ez a humanista eredetű, Anthony Grafton szavaival élve „szövegközpontú tudományosság” jellemző volt a tudomány egyéb területeire is, hasonló jelenséget figyelhetünk meg például az anatómia történetében is: az orvosokat a régi szövegek megállapításai még akkor is befolyásolták, amikor a boncolás során, szabad szemmel már egészen mást láttak, mint amit az autoritásnak tartott forrásokban olvashattak.) A vizsgált szövegekből megismerhetjük a háromszáz évenként visszatérő kométa legendáját is, melynek hagyománya egészen a XIX. századig tartotta magát, eredetét pedig a betlehemi csillagra vezették vissza. A tanulmányban a gazdagon dokumentált kora újkori művek között találhatunk beszámolót a fénytörésből adódó, különleges halo-jelenségről is, vagy meteorithullásokról. Farkas Gábor végezetül a tanulmányának címéül szolgáló, Székely István, egykori ferences szerzetes világkrónikájában szereplő tüzes sárkány leírását veti össze a többi forrással és ezek alapján azt értelmezi, hogy a szerző milyen természeti jelenséget örökíthetett meg.

Sarbak Gábor: A pálosok és a könyv.

Sarbak Gábor, az egyetlen magyar alapítású magyar szerzetesrend, a pálosok tevékenységével és történetével már több publikációjában is foglalkozott, ezúttal a könyv és az olvasás szerepét igyekszik feltárni a pálos környezetben keletkezett írásművek segítségével. Vizsgálatának fő forrásai Gyöngyösi Gergely, a rend perjelének írásai, a rend életének szabályait összefoglaló, 1520-ban megjelent Declarationes constitutionum, és a rend történetével foglalkozó Vitae fratrum eremitarum. A tanulmányban kirajzolódik előttünk az írásbeliség és olvasáskultúra jelentősége a pálos renden belül, illetve a saját történetük feldolgozásához felhasznált források kezelésének a módja, valamint az egyéb könyvhasználatra és javasolt olvasmányokra vonatkozó utalások rendszere.

P. Vásárhelyi Judit: „Énekeljetek neki vígan, gyönyörű szép új éneket!” A bibliai zsoltárok és a Psalterium Ungaricum (Herborn, 1607).

A kora újkori magyar irodalom egyik legjelentősebb szerzőjéről, a költőként kevésbé kanonizált Szenci Molnár Albertről ír P.Vásárhelyi Judit. Vizsgálata során, melynek számos publikált előzménye ismert, ezúttal Szenci Molnár Albert zsoltárhasználatára fókuszál. Ego-dokumentumok alapján mutatja ki, hogy Molnár Albertnek már 1604-ben eltökélt szándéka volt lefordítani Lobwasser Psalterjét. A zsoltárfordítói program következő stációja nyilván az 1606-os szisztematikus fordítás, amit 1606. szeptember 23-án fejezett be. Újdonságnak számít az a felismerés, amely zenei idézetek alapján nemcsak Molnár Albert rendhagyó zenei iskolázottságára következtet, hanem megerősíti azt a szakirodalmi sejtést, miszerint a zsoltárfordító tudott kottából énekelni. A tanulmány teljes képet rajzol Molnár Albert zsoltárköltészetéről, utalva arra, hogy 150 genfi zsoltár lefordításán kívül, 1607 és 1612 között 13 éneket szerzett, illetve fordított le a francia zsoltárok dallamára. Nem mindennapi ez a költői teljesítmény, különösen a kora újkori magyar kultúrában, másrészt a tanulmány szerzője azt is jogosan állapítja meg, hogy Szenczi Molnár Albert fordításaival, énekgyűjteményével a világszerte elterjedt genfi dallamok hazai meghonosodását igyekezett elősegíteni.

Sirató Ildikó: Pálóczi Horváth Ádám drámaszövegeinek néhány filológiai és színjátszás-történeti összefüggése.

Sirató Ildikó tanulmánya, hasonló módon, Pálóczi Horváth Ádám életművének értékeléséhez szolgáltat újabb szempontokat és új eredményeket. Pálóczi Horvát három drámai szövegét a Fogoly Hunyadi, A tétényi leány Mátyás királynál, illetve a Hyperboréi Zsenge címűt vizsgálja filológiai és színjátszás-történeti összefüggésekben. A kéziratban maradt szövegek vizsgálatakor keletkezés- és befogadás-történeti szempontokat követ, de a „close reading” módszertana felől szimbólum-vizsgálatot is elvégez. Sirató Ildikó tanulmánya annál inkább figyelemreméltó, mert az a Pálóczi Horváth kutatások számára egy jelentős kutatási perspektívát nyitott meg, amelyről maga számol be a Magyar Arión című kötetben.

A tömböt két nyomdatörténeti vonatkozású tanulmány zárja, mindkettő értékes adalékokat szolgáltat művelődéstörténeti kérdések megválaszolásához.
 

Bánfi Szilvia: A tévesen Raphael Hoffhalternek tulajdonított nyomtatványokról.

Bánfi Szilvia, a lengyel származású Raphael Hoffhalterről értekezik, aki nagy hatással volt a magyar nyomdászat kialakulására. A tanulmány nagy novuma, hogy a Hoffhalter műhelyből származónak tartott kötetek összegyűjtése és vizsgálata után, sikerült beazonosítani két olyan sajtóterméket, amelyeknek a kiadását tévesen tulajdonították Hoffhalternek. Egyik mű Bornemisza Péter Tragoedia magyar nyelven, amelyről tévesen állítja Oláh Szabolcs a 2009-ben készült fakszimile kiadásban, hogy Hoffhalter bécsi nyomdájában készült. A másik sajtótermék pedig a 12 levél terjedelmű Sigismund von Herberstein életrajzát bemutató nyomtatvány.

V. Ecsedy Judit: „Egy szép bécsi könyvnyomtató műhely”

A szerző a bécsi magyar folyóiratban, a Magyar Kurírban megjelent hirdetés epizódjából építi fel vizsgálata argumentációját. Célja választ keresni arra, hogy Anton van Haykul és bécsi nyomdája hogyan járult hozzá magyar nyomtatványok előállításához vagy éppenséggel miként késleltette azok megjelenését. (Ezt elsősorban Kazinczy esete illusztrálja a legjobban, aki Egyveleg írásait szándékozott ott megjelentetni). A tanulmány végkifejlete, amely a Sárospataki nyomda felállításáról referál (1807), melyet Szentes József indított el és feles társul maga mellé Haykul Antalt vette, aki kb. 1809-ig tartott ki mellette, kétségtelenül olyan mozzanata a magyar művelődéstörténetnek, amelyet a korszak irodalomtörténészei is értékelnek majd.

A második tömb írásai nemcsak időben kerülnek közelebb a jelen horizontjához, hanem világos elmozdulást mutatnak a társadalomtörténet és általánosan értelmezett történetírás diszciplináris perspektívája irányába. A könyves kultúra, írásbeliség és nyomdatörténet helyett olyan társadalomtörténeti módszereket és diskurzusokat megjelenítő jelentős írásokat olvashatunk itt, amelyek a címben megjelölt emlék mint kulturális-közösségi emlékezet, sőt emlékezési hely elméleti kontextusából indítanak értelmezéseket.

Rajnai Edit: Az „esztergomi eset”. A vidéki színigazgatók állomásválasztási lehetőségei az 1880-as években.

Rajnai Edit írása társadalomtörténeti fókuszú és a vidéki színigazgatók érvényesülési stratégiáinak tanulságos esettanulmánya. Az 1883-as esztergomi esetet mutatja be, pontosabban a Tóth Béla és Aradi Gergő színigazgatók Esztergomért vívott csatáját. A 19. század második felének színházlátogató közönsége még annyira csekély volt, hogy a vándor társulatok a nagyon széles repertoár mellett, gyakran egymás ellenében fellépve igyekeztek ’piacszegmenseket’ megszerezni, annak érdekben, hogy vállalkozásuk legalábbis kifizetődő legyen. A kultúrafogyasztás 19. századi magyar sajátosságainak sokat sejtető metszetét kínálja fel a tanulmány.

Elbe István: „Erdélyt előbb-utóbb aligha el nem vesztjük”. Hermann Ottó és Kossuth Lajos levélváltása az elrománosodásról.

Elbe István tanulmánya a 19. századi magyar társadalom egyik legmarkánsabb politikai és kulturális kérdéskörét tárgyalja, nevezetesen a „többségnek” tételezett magyar etnikum és a kisebbségek kényes viszonyát. A vizsgálathoz választott régió Erdély, illetve az 1848–1849 után számszerűleg erősödő románság és szórványba szoruló magyar etnikum politikai és kulturális együttélésének relációja. A kellő történeti és kulturális kontextusok vázolása után, a szerző figyelme Hermann Ottó és Kossuth Lajos levélváltása alapján értelmezi a „magyarság eloláhosodásának”, azaz az elrománosodás kérdését, amely a korabeli magyar politikai diskurzus egyik fontos motívuma volt. A tanulmány korrekt módon ábrázolja az erről való korabeli gondolkodásmódot, ugyanis míg Herman Ottó az elrománosodás okát társadalmi-biológiai okokra vezette vissza a Darwin-féle „struggle for existence”- elve alapján, Kossuth a vegyes házasságok és nyelvi-kulturális asszimiláció jelenségével magyarázta a folyamatot. Továbbá helytálló módon tárja fel a tanulmány, hogy a 19. század politikai döntéshozatallal rendelkező szereplői és intézményei mennyire nem látták át a kérdés jelentőségét, mennyire nem számoltak következményeivel.

Zichy Mihály: „Az ún. Globetrottereknek”. Zichy József amerikai naplója (1877)

Zichy József amerikai naplója kétségtelenül kitűnő olvasmány, mert részint egy valóságos antropológusi habitussal megáldott utazó színes beszámolója, másrészt egy művelt ember személyiségének és érzelemvilágának izgalmas közvetítője. Ilyen páratlan forrás birtokában, a tanulmányszerző, noha megoszt néhány forráskritikai kételyt, nem fecsérli az idejét elméleti szempontok megmutatására, sokkal inkább az amerikai út, mint önálló program bemutatására törekszik, kiadós epizódokkal színesítve az argumentációt. Zichy Mihály alig leplezett elfogultsága Zichy József iránt a tanulmány fő célkitűzését is illusztrálja, vagyis bebizonyítani a naplóíró sokoldalúságát. A tanulmányt elolvasva, senki nem vonhatja kétségbe, hogy ez sikerült is…

Vesztróczy Zsolt: Lőcsei közjáték. Jaroslav Hašek magyarságképe, világháború előtti írásainak tükrében.

Vesztróczy Zsolt alapos körültekintéssel megírt tanulmányában a népszerű Svejk szerzőjének magyarságképét mutatja be, Hašek első világháború előtti írásai alapján. Ahhoz, hogy az írásokat jellemző túlzó irónia, propagandizáló, sztereotípiákat előhívó és leegyszerűsítő diskurzus érteni tudjuk, szükséges az egész hosszú 19. század politikatörténetének az ismerete. Vesztróczy ezt is hozzáférhetővé teszi a számunkra, azáltal, hogy frappánsan értékeli a cseh-szlovák-magyar viszony politikatörténeti szempontból releváns pillanatait (szabadságharc, kiegyezés). A kontextualizáló szövegértelmezés összes erényét kamatoztatja ez a tanulmány, sikeressége nem vitatható, újszerűen tud beszélni mind Hašekről, mind a világháború előtti közép-európai politikai kultúráról.

György Béla: Bethlen György: politikai portrévázlat.

György Béla vállalkozása az előző tanulmányhoz hasonlóan összetett és több értelmezési perspektívát is felkínál. Az utolsó jelentős erdélyi politikus élettörténetén keresztül nemcsak Bethlen portréját, hanem a két világháború közötti Erdély értelmiség- és politikatörténetének egyik jelentős fejezetét is ismerteti. Az impozáns családi hagyományból kibomló egyéni életút stációinak vázolása, neveltetés, tanulmányok, házasság és világháborús tapasztalatok felelevenítése után a közéleti szerepvállalás, a politikai karrier részletes és érdembeli vizsgálata következik. Ez nem csekély feladat egy ilyen formátumú politikus esetében, főként, hogy a Trianon és a Bécsi Döntések közötti Erdély politikailag is megoszlott, értelmiségi elitje sok módon és sok irányba volt elkötelezett. A tanulmányszerzőnek kétségtelenül igaza van abban, hogy Bethlen György politikusi habitusában meghatározóan volt jelen az arisztokrata származás, nem is annyira a grófi szerep, mint inkább az erdélyi nemesi tradíció. Végső soron, a bethleni Bethlen család kései sarjának, Györgynek a családtörténete Erdély politikatörténetével és az erdélyi politizálás legmarkánsabb tradícióival kereszteződött minduntalan.

Konklúzió gyanánt az egész kötetről megállapítható, hogy rendkívül összetett és értékes tudásanyagot mutat fel, amelyet azonban a tanulmánykötet, műfaji jellegzetességéből adódóan, lazán rendszerez, sokkal inkább továbbgondolásra serkentő asszociációkat kínál, mintsem elsajátítandó rendszereket. További erénye a kötetnek az igényes kivitelezése, a számos jó minőségű illusztráció indokolt használata, a szerkesztés kiválósága, amely Boka László és P. Vásárhelyi Judit szakértelmét és alapos munkáját dicséri. Alig találni elütést a kötet szövegében, éppen ezért sajnálatos, hogy a tartalomjegyzék rossz oldalszámot jelöl meg Bánfi Szilvia tanulmánya számára.
Vitathatatlan, hogy a tanulmánykötet, mint a különböző diskurzív terek párbeszédének előmozdítója, impozáns és használható tudást tesz hozzáférhetővé. A multidiszciplinaritás sokszínűsége sem módszertanilag, sem diszciplinárisan nem torkollik ellenőrizhetetlen káoszba, hanem valami bizalomkeltő rendezettséget mutat. A számos oly eltérő értelmező és értelmezés diskurzusa egymásra talál és ily módon egymást kiegészítve rajzol meg egy belső rendet, valami olyasmit, ami egy sok százezres, szabadpolcokra kihelyezett könyvkorpuszt is egyértelműen és félreérthetetlenül könyvtárrá tesz.

 Forrás: rec.iti (Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének recenziós portálja)

Szólj hozzá!

2012.05.14. 10:33 gondolatkiado

Megjelent!

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó könyvismertető tortenelem fejezetek ízelítő

Frank Tibor (szerk.)
Németföldről Németországba
Információk: 365 oldal, 3450 Ft.
ISBN: 978 963 693 317 3

 

Magyar kutatók az egyetemes történelemről. A kötet tanulmányaiban kiemelkedő magyar történészek vizsgálják a német történelem és eszmetörténet csomópontjait a középkortól kezdve a német egyesülésig, a 19–20. századi történelem fordulópontjaival a középpontban. Az írások különös hangsúlyt helyeznek a német történelem önreprezentációjára, azaz arra a képre, amelyet többek között a mindenkori történetírás kialakított Németországról és a németekről.

 

 

 

TARTALOMJEGYZÉK

Frank Tibor: A német nemzeti identitás törésvonalai

Pósán László:: "...quod terra ipsa sub monarchia imperii est."

Gönczi Katalin: Közép- és Kelet-Európa történelmi öröksége: a szász magdeburgi jog

Ifj. Barta János: Országgyarapítás a birodalom ellenében

Szabó István: Az állami egység és a birodalmi eszme kapcsolata a 19. századi német közjogban

Hermann Róbert: Újabb adatok Szalay László frankfurti követségének történetéhez

Gergely András: Horváth Mihály szökése

Baár Mónika: Németország születése: területi követelések és történetírói szerepek

Raáb Renáta: Dánia az 1850-es porosz-osztrák hatalmi harc fókuszában

Frank Tibor: Bismarck és az osztrák-magyar kiegyezés

Gángó Gábor: A felvilágosodott ész határhelyzetei: Goethe-inspirációk Lukács Györgynél és Walter Benjaminnál

Eged Alice: A Weimai Köztársaság a német histográfia tükrében

Romsics Gergely: a német birodalmi gondolat völkisch metamorfózisa a történetírásban

Németh István: A népi birodalom álma a Harmadik Birodalomban

Tollas Gábor: Párhuzamok és ellentétek Berlin és Bécs négyhatalmi megszállásában

Mazsura Zoltán: A Negyedik Birodalom? Az újrafegyverkező Német Szövetségi Köztársaság és hidegháborús propaganda

Masát Ádám: A keletnémet diktatórikus rendszer összeomlása és a német egyesülés (1989-1990)

Szólj hozzá!

2012.05.11. 10:31 gondolatkiado

Böröczki Tamás szerkesztőnk beszél szépirodalmi újdonságainkról

Címkék: ajánló gondolat kiadó világirodalom gondolat világirodalmi sorozat

Szólj hozzá!

2012.05.11. 10:18 gondolatkiado

A 2012-es Könyvfesztiválról képekben

A Kiadó programján Lévai Balázs beszélgetett a szépirodalmi újdonságok szerzőivel

A képeken balról jobbra Arnon Grunberg (a Tirza szerzője), Andri Snær Magnason (a Lovestar írója), Carl Frode Tiller (a Bekerítés alkotója) és Lévai Balázs moderátor látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2012.05.04. 11:45 gondolatkiado

Arnon Grunberg: Tirza

Grunberg, Arnon
Tirza
400 oldal, keményfedeles, 4200 Ft.
ISBN: 978 963 693 399 9

Jörgen Hofmeesternek nemrég még mindene megvolt, amire egy idősödő férfi vágyhat: szép feleség, elegáns ház Amszterdam egyik legjobb negyedében, tisztes állás egy könyvkiadóban, két gyönyörű lány – Ibi és Tirza –, valamint megfelelő mennyiségű tartalék egy svájci bankszámlán. Az olvasó a Tirza érettségi bulijának elbeszélésébe szőtt, finoman adagolt visszatekintésekből ismeri meg apa és lánya viszonyának történetét, és tudja meg, hogy Hofmeester mennyi mindent veszített: felesége elhagyta egy másik férfiért, Ibi külföldre ment, hogy a saját életét élje, Hofmeestert kirúgták az állásából, a befektetés pedig odalett. Felesége most ugyan három év után váratlanul beállít, de legféltettebb kincse, Tirza új baráttal jelentkezik, aki Hofmeestert leginkább Mohammed Attára, a WTC elleni merényletet kitervelő terroristára emlékezteti. A fiú és Tirza hamarosan együtt utaznak Afrikába, hogy ott töltsék a következő évet. Amikor a terv valósággá válik, és végül maga Hofmeester is Afrikába indul lánya keresésére,Grunberg felpörgeti az eseményeket, és egy merész csavarral mindent, amit addig megtudtunk, teljesen új fényben tüntet fel. A Tirza félreismerhetetlenül eredeti Grunberg-mű, egyszerre pszicho-thriller és szarkasztikus humorú, kíméletlenül gyönyörű regény egy apa lánya iránti szeretetéről, az elmúlásról és az emberi létezés vigasztalan szépségéről.

Szólj hozzá!

2012.05.04. 11:43 gondolatkiado

Interjú Arnon Grunberggel

Minden szerzőben ott van valahol a szadista
Interjú Arnon Grunberggel
Berta Ádám

"Elcsábítom az olvasót, amennyire csak lehet, közel viszem Hofmeesterhez, hogy együttérzést ébresszek iránta. Nem akarok moralizálni, de végeredményben az a célom, hogy elérjem, önmagunkban ismerjük fel a szörnyeteget, ezzel kísérteties hatást kiváltva". Az idén 41 éves Arnon Grunberg Tirza című regénye a 2012-es könyvfesztiválra jelent meg magyarul a Gondolat kiadó világirodalmi sorozatában.
Első kötete, a Blauwe maandagen a JAK világirodalmi sorozatában jött ki 2001-ben, Uborkaszezon címmel. A Fantomfájdalom, az Ínyencek című novelláskötet és a Zsidó Messiás után már az ötödik magyarul olvasható Grunberg-kötet a Tirza – ez Grunberg eddigi legsikeresebb munkája –, mindegyiket Wekerle Szabolcs fordításában vehetjük kézbe. Arnon Grunberggel egy Duna-parti szállodában beszélgettünk.

PRAE.HU: Északi íróként hívtak meg az idei könyvfesztiválra. Miben állnak az északi irodalom jellegzetességei, ha egyáltalán vannak ilyenek?

Két kortársammal, Andri Snær Magnason izlandi és Carl Frode Tiller norvég íróval szerepeltem közös beszélgetésen, ezt magyar kiadóm intézte így. Nem tartom magam északi írónak, még csak egyértelműen hollandnak sem. Családunk Amszterdamban is csak "átutazóban" volt, a szüleim még Németországban születtek, nővérem is, én is eljöttünk Hollandiából. Viszont 1995 óta, amióta New Yorkban lakom, világosan érzem, mennyire európai vagyok. Írásaimat inkább egyes német vagy lengyel, illetve tágabban értve közép-európai irodalmi művekkel tudom rokonítani. Mindig is érdekelt a lengyel és a német irodalom. Miután eltanácsoltak a gimnáziumból, könyvkiadót alapítottam, amely hamarosan csődbe ment. Ez a vállalkozás is általam kedvelt lengyel és német köteteket jelentetett meg holland fordításban.
 
PRAE.HU: Később pedig jött A félelem mindent legyőz (eredetiben: Angst overwint alles) című antológia…

Ebben a 2005-ös kötetben számomra kedves közép-európai szövegeket gyűjtöttem össze. Kedvcsinálónak szántam a holland olvasóközönség számára. Szerepel benne Hrabal, Mrozek, Vaclav Havel, de Polcz Alaine is. Azóta is érdekel a régió irodalma. Most hívták fel a figyelmemet Bartis Attila Nyugalom című regényére, legközelebb ezt fogom elolvasni. Tulajdonképpen Közép-Európában találom meg leginkább saját kulturális gyökereimet. Világéletemben sok orosz szerzőt olvastam. Legnagyobb kedvencem pedig talán Joseph Roth, a mai Ukrajna területén, az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában született osztrák író. Nagyon szeretem Isaak Baabel műveit is. Úgy gondolom, ezekben a szerzőkben működik valami rokon lelkület, amit talán közép-európai érzékenységnek lehetne nevezni. Persze vannak holland szerzők is, akiket kiválónak tartok, a második világháború előtt született nemzedékből ilyen W. F. Hermans. A legjobb regényei a második világháborúról szólnak. Filozofikus érdeklődésű szerző volt, aki a politikai állásfoglalásoktól sem riadt vissza. Provokatív, a maga útját járó figura. Van egy páratlan esszéje Wittgensteinről.

 
PRAE.HU: Tirza című regényed címszereplője egy végzős gimnazista lány, központi figurája azonban egyértelműen a lány hatvan felé közelítő apja, Hofmeester. Fantomfájdalom című regényed főszereplője, Robert Mehlman regényíró is hasonló korú apafigura. Minek tudható be, hogy fokozottan érdeklődsz e típus, az idősödő férfialak iránt?

Mehlman és Hofmeester nem ugyanaz a típus, alapvetően ellentétes beállítottságú jellemeknek látom őket. Előbbi alig törődik a fiával, míg Hofmeister számára Tirza egyenesen élete értelme. A regényíró Mehlman telhetetlen férfiú. Megrögzött hetvenkedő, aki nem hajlandó tudomást venni se saját korlátairól, se környezete igényeiről. New Yorkban sok ilyen embert láttam. Először nagyon megragadott ez a fajta karakter, aztán ahogy egyre több ilyen személybe botlottam bele, már nem tartottam olyan érdekesnek őket, mint típust, túl sok sablonos, ismétlődő vonásuk tűnt fel. Hofmeester ezzel szemben keményen dolgozó középosztálybeli, számára az a legfontosabb, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak.
 
PRAE.HU: Ebből a szempontból mintha ugyanannak az éremnek a két oldalát jelenítenék meg. Egyikük eleve szembeszegül az elfojtással, a másik pedig igyekszik alávetni magát a külső kontrollnak.

Érdekes, erre még nem is gondoltam. Végeredményben a civilizáció lényege, hogy az ember igyekezzen megszelídíteni nemi és hatalmi vágyait. A társadalom az elfojtást képviseli. Nem érdekelnek a viták, amelyek Freud tudományosságát akarják bizonyítani vagy éppen kétségbe vonni; véleményem szerint nagyon fontos szempontokat sikerült megragadnia, például a Rossz közérzet a kultúrában című írásában. A szex és a pénz mindig ott van, mindig ott munkál az emberben. Ha pedig teljesen elzárjuk az utat eredendő késztetéseink előtt, akkor a legváratlanabb helyekről pattannak elő, és mellékhatásokat gerjeszthetnek. Van még egy regényem, amelyben szintén megjelenik egy hatvan körüli férfi, ő már nem él nemi életet. Mégsem tűnik el az életéből a szex, gondolat szintjén továbbra is jelen marad.
 
PRAE.HU: Mondhatjuk, hogy tendenciózusan érdeklődsz a kényszeres viselkedésminták iránt?

Mindenkinek megvannak a megrögzöttségei. Ezek a szereplők ismétlésekben találják meg önmagukat.
 
PRAE.HU: És ez, ahogy öregszenek, egyre nyilvánvalóbb lesz? Arra összpontosítasz, hogy szokásaiban él igazán az ember?

Igen. Én például pont ezért szeretek újságoknak írni. Az efféle megbízások kimozdítanak a megszokott közegből, lehetetlenné teszik, hogy beleragadjak az önazonosságomba. Teljesen kibillentik a életritmusomat.
 
PRAE.HU: Egyszer azt nyilatkoztad: ott vagy otthon, ahol a laptopodat leteszed. Valóban ilyen szoros összefüggést érzel a tartózkodási helyed és a személyiséged alakulása között?

Szeretek utazni. A legtöbbet az segített, amikor – első regényem megjelenése után – elköltöztem Amszterdamból, hiszen ezáltal távlatból tudtam rálátni addig megszokott környezetemre. De azóta is sokat utazok, és nemcsak felolvasásokra. Anyagot gyűjtök a regényeim helyszínein, vagy újságírói feladatok miatt ülök repülőre. Egy-egy riport, helyszíni tudósítás nagyon jó felfrissülést jelent regényírás közben, hiszen ilyenkor csak arra figyelek, hogy minél precízebben ragadjam meg a valóságot. A regényekben aztán megint szabadjára engedhetem a fantáziámat, a mondatokat azonban szigorúbban formálom meg.


PRAE.HU: A Tirzára visszatérve: miért döntöttél e mellett a cím mellett?

A lány neve nagyon hamar meglett a munka során. Nem kellett sokáig keresgélni, hogy mi legyen a regény címe, mint például a Fantomfájdalom esetében. Tudtam, hogy ezt akarom: Tirza, az Énekek énekéből.
 
PRAE.HU: Melyik a legkedvesebb Arnon Grunberg-regényed?

Valahogy úgy vagyok a könyveimmel, ahogyan anya a gyermekeivel: mindegyiket szeretem, nincs kedvencem. Ettől függetlenül azt érzem, sikerül fejlődnöm az évek során, ezért mindig a legfrissebb alkotásom áll hozzám legközelebb. Kilencedik, A betegség nélküli ember című regényem júniusban jelenik meg Hollandiában. Egy építészről szól, aki pár évvel a háború után Irakba utazik, hogy felépítsen egy színházat, hiszen nagyban zajlik az ország újjáépítése. Jártam ott párszor, a saját szememmel láttam. Tetszett, hogy építész a főszereplő, ugyanis nem sokat tudtam az építészetről. Jó néhány építésszel kellett beszélnem. Ez az egyik legjobb dolog a regényírásban. Ha megkérdezel valakit a szakmájáról, az legtöbbször segítőkészen tájékoztat, így aztán gyorsan betekintést lehet nyerni bármilyen mesterség rejtelmeibe. Persze sok olyasmit is elmondanak, amit aztán nem használok fel.
 
PRAE.HU: Az építészet ráadásul bizonyos tekintetben olyan is, mint az írás.

Így van, írás közben is ugyanúgy struktúrát kell létrehozni. Legalábbis prózaírás során. Vers esetében ez már kevésbé érvényes.
 
PRAE.HU: Mostanában írsz verseket?

Nem. Egyetlen verseskötetem jelent meg, még 1999-ben.
 
PRAE.HU: Inspirációs forrásként is szolgál számodra a topográfia? Inkább helyszínek indítják be a képzeletedet, vagy jellemek, konfliktusok?

Mindkettő. A betegség nélküli emberben például fontos szerepet játszik Dubaj. Ezzel a várossal kapcsolatban úgy éreztem, nem csak egy a sok közül, valódi egyénisége van. 2009-ben Bagdadban jártam, alig volt ott nyugati utazó. Csak újságírók, és ők is csak fegyveres kísérettel mászkálhattak. Este, ha elmentem valahova, nagyon furcsa volt a hangulat. Márpedig elmentem, mert éppen az éjszakai életről akartam riportot írni. De attól a légkörtől paranoiás lesz az ember. Ezt az élményt használtam fel A betegség nélküli emberben. Meg kell bízni valakiben, noha tisztában vagy vele, hogy az emberismereted olykor becsaphat. Mindig ott bujkált a fejemben, hogy emberrablás áldozata leszek-e. A regényben Irak akkori, két évvel ezelőtti állapotát akartam érzékeltetni, realista megközelítésben. Az ábrázolt világ hangulatát alapjaiban meghatározza egy nagyon valóságos paranoia. Eldönthetetlen, hogy csak a főszereplő kezd becsavarodni, vagy okkal uralkodik el rajta a gyanakvás.

Nagyon közel áll még hozzám a 2008-ban napvilágot látott – magyarul egyelőre nem olvasható – Onze oom ("Nagybácsink") című regény is, amely háborús övezetben játszódik, egy megnevezetlen dél-amerikai országban. Ez egy komorabb hangulatú szöveg, a rákövetkező Huid en Haar ("Fog és köröm", 2010) ellenben inkább komédia. Utóbbi szintén helyszínen szerzett tapasztalatokra épül (csakúgy, mint a Tirza, amely miatt Namíbiába utaztam).
 
Más technikát alkalmazok íráskor, ha groteszk, abszurd, vagy éppen mulatságos helyzeteket jelenítek meg,  mint akkor, ha a valóságos elemeket akarom hangsúlyozni. A regény persze soha nem olyan, mint a valóság, ahol soha nem lehet a dolgokat elvinni a végletekig, hiszen attól becsavarodna az ember. A regény viszont tiszta képlet, matematika. Innen indulunk, ide jutunk el. Az egész levezethető teljesen végig.

Hofmeister esetében az volt a célom, hogy az olvasó olyasvalakivel azonosulhasson, akivel egyébként soha nem lenne képes. Ha csak az újságban olvasnánk arról, mit követett el, soha nem lennénk képesek azonosulni vele. Így viszont, a regényen keresztül ez is lehetségessé válik. Nem pszichopata szörnyeteget látunk benne, mint ahogy egy újsághír alapján elképzelnénk. Elcsábítom az olvasót, amennyire csak lehet, közel viszem Hofmeisterhez, hogy együttérzést ébresszek iránta. Nem akarok moralizálni, de végeredményben az a célom, hogy elérjem, önmagunkban ismerjük fel a szörnyeteget, ezzel kísérteties hatást kiváltva.
 
PRAE.HU: Változott a munkamódszered az évek során?

Egyre aprólékosabb lettem. Az első változat birtokában egyre hosszabb időt szánok a szerkesztésre, a szöveg véglegesítésére. Ebben persze az is közrejátszik, hogy egyre több mindenre ügyelek tudatosan. Például arra, hogy ébren tartsam az olvasót. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a provokáció. Ugyanakkor ez a hatás nem lehet egyedüli cél. Mindig kell hogy legyen valamilyen mögöttes gondolat. A Tirza esetében valóságos környezetet akartam teremteni, hihető karakterekkel. Persze nem mentes a cselekmény abszurd, groteszk fordulatoktól, de úgy intéztem, hogy mindezek valószerű benyomást keltsenek.
 
PRAE.HU: A Tirzában Hofmeister senkinek nem mondja el, hogy elveszítette az állását, és munka helyett naponta eljár az amszterdami repülőtérre, hetekig, életvitelszerűen ott tölti az idejét. Első olvasáskor ez abszurd mozzanatnak tűnhet, aztán a regény egészének ismeretében helyére kerül.

Nem abszurditásnak szántam, szerintem ez létező jelenség. Vannak, akik repülőtereken töltik az idejüket, és most nem hajléktalanokról beszélek. Személytelen hely. Fizetni sem kell, van hova leülni. Ráadásul bizonyos társadalmi osztályban kifejezetten nagy szégyen, ha nincs az embernek munkahelye. Elfogadhatatlan. Azonkívül a férfiakban ott él a félelem: mi lesz, ha nem marad pénzük? Ha elfogy a pénz, az felér a kasztrációval. Férfiatlanná válnak.
 
PRAE.HU: Nem állítom, hogy hihetetlennek, valószerűtlennek tartottam bizonyos eseményeket. Inkább csak úgy láttam, a szándékosan végletekig hajszolod, amennyire csak lehet, kiélezed a helyzetet.

A történet alakításakor nem tartom szem előtt, vajon minek örül majd jobban az olvasó. Ennyiben élek szabadságommal, olyan irányban folytatom a cselekményt, amerre kedvem tartja. Elvégre ez nem hollywoodi filmes produkció, szerencsére nem köti meg a kezemet a befektető. Itt alacsonyak a gyártási költségek, nem kell a visszatérülés miatt aggódni. Ráadásul a hepiend engem nemigen hoz lázba.

 
PRAE.HU: Több regényed kapcsán eszembe jutott: mintha szereplőid folyton bizarr rituálékkal készülnének saját halálukra. A narratívát előrehajtó eszközként alkalmazod ezt a tematikát, vagy különös, sötét érdeklődés terel folyton ebbe az irányba?

Inkább az utóbbiról van szó. Ironikus, hogy a regényben ábrázolt kudarc nem állít le semmit, ellenkezőleg: vágányon tartja az eseményeket. Mintha a visszautasítás többletenergiát mozgósítana a karakter számára, hogy harcba szálljon a körülményekkel. Ott van például Csehov darabja, a Három nővér. Legrövidebben így foglalható össze a cselekmény: három nővér Moszkvába akar utazni, de nem mennek. Erről szól az egész.
 
PRAE.HU: Hát igen. Csehov gonosz.

Az, kifejezetten gonosz! (nevet) Különben minden szerzőben ott van valahol a szadista. Nemcsak bennem. (nevet) Ez egy általános vonás. Bár bennem talán kicsit túlteng.

A halálra visszatérve, nem tudom, az olvasóban is hasonló folyamatot indítanak-e be a regényeim, de az írás alapvetően mindig szembesülés az ember saját halálával. Fogalmazzunk úgy: írásaim arra ösztönzik az olvasót, hogy mindig tudatosítsa, ott van egy csomó egyéb alternatíva. Nem csak egyvalami történhet. És a további lehetőségek sorába a halál is beletartozik.
 
PRAE.HU: Apropó olvasó: kit képzelsz magad elé írás közben? Milyennek gondolod el regényeid ideális olvasóját?

Átlagembereknek képzelem őket, akik az ötvenes éveik elején járnak. Férj és feleség, ágyban vannak, mindketten ugyanazt a könyvemet olvassák, egyszerre.
 

PRAE.HU: Tehát két példányt vesznek meg belőle.

Igen. Nyitott emberek. Nem értelmiségiek, de nem buták. Érdekli őket a világ.
 

PRAE.HU: Ahhoz képest, hogy szépirodalmi szövegeket írsz, rettentő kelendőek a könyveid. Ennyire jó a holland átlagolvasó ízlése?

A szépirodalom soha nem arat sikert olyan széles körben, mint mondjuk a televízió, de személy szerint szerencsés vagyok. Szájról szájra terjed a köteteim híre. Már az Uborkaszezon 100.000 példányban elfogyott, a Tirzából pedig több mint 300.000 példányt adtak el. Máig ez a legnagyobb példányszámban elkelt regényem. De őszintén szólva nem érzem szorosnak az összefüggést az eladási adatok és a regény minősége között. Ha kevesebbet vásárolnak valamelyikből, attól még nem feltétlenül érzem kevésbé sikerültnek. Inkább a kritikai siker izgat.
 
PRAE.HU: Első regényedben megegyezik a szerző és a főhős neve, külseje és életrajzi adatok egy része is azonos. Mi volt az oka ennek a megoldásnak?

Részint ezáltal is próbáltam provokálni az olvasót. Kétszer is. Néhány évvel később ugyanis álnéven írtam regényt, abban az álnévvel (Marek van der Jagt) egyezik meg a központi figura neve. Természetesen e kötet esetében is életrajzi hűséget tulajdonítottak a részleteknek. Aztán későbbi regényeimben – szinte tudatos módon – fokozatosan egyre távolítottam a szerző és a szereplő alakját. A Fantomfájdalomban például csupán a foglalkozásom egyezik a főszereplőével, Hofmeister esetében pedig már nem találunk semmilyen egyezést köztem és a központi figura között.
 
PRAE.HU: Annak idején, 1994-ben, az Uborkaszezon kirobbanó fogadtatása után nem éreztél nagy nyomást magadon, hogy meg tudod-e ismételni a sikert?

Nem. Folyamatosan írtam, sorra kaptam a megbízásokat különböző lapoktól. Időm se lett volna ilyesmin rágódni.


Fotók: Árvai András
Fordította: Berta Ádám

Forrás: prae.hu

Szólj hozzá!

2012.05.03. 11:10 gondolatkiado

Arnon Grunberg: Tirza - beszélgetés a könyvről

Címkék: ajánló meghívó könyv regény gondolat kiadó könyvismertető könyvbemutató világirodalom szépirodalom gondolat világirodalmi sorozat világirodalmi

Szólj hozzá!

2012.05.03. 09:32 gondolatkiado

Meghívó könyvbemutatóra (Május 21.)

Címkék: ajánló gondolat kiadó könyvbemutató vallástörténet tortenelem

Szólj hozzá!

2012.04.23. 13:42 gondolatkiado

Hamarosan megjelenik!

Címkék: ajánló könyv filozófia gondolat kiadó könyvismertető fejezetek ízelítő

Szeretném ajánlani hamarosan megjelenő kiadványunkat:

Schmal Dániel
A kezdet nélküli kezdet. Descartes és a kartezianizmus problémái
302 oldal, 2490 Ft
ISBN: 978 963 693 368 5
 

René Descartes szerint „egyszer az életben alaposan föl kell vetni a kérdést: milyen ismeretekre képes egyáltalán az emberi elme” (Regulae, VIII. szabály). Az egyszer az életben kifejezés kettős értelmezést tesz lehetővé. Utal egyrészt a radikális újrakezdés gesztusára, amely saját elménk vizsgálatát helyezi a filozófia első helyére, hiszen „tőle függ minden egyébnek a megismerése”, s ennyiben a descartes-i gondolkodás klasszikus problémáihoz vezet. Másrészt arra is utal, hogy e vállalkozás – ha csak stilizált értelemben is – az életidő egy meghatározott pontjára esik, s így soha nem jelenthet abszolút kezdetet. E két szempont pedig együttesen azt a kérdést veti fel, hogy miként képes a gondolkodás önmagát a történeti idő egy pontján a kezdet állapotába hozni, miként képes végrehajtani az újrakezdésnek azt a gesztusát, amelyről senki nem mondhat le, aki „csak kissé is szereti az igazságot”, s amely ugyanakkor ezer szállal kötődik az élet véges idejéhez, az elődök és a kortársak munkáihoz, egyszóval az adottságok és a lehetőségek kontextusához. A kötet írásai amellett érvelnek, hogy ez a szempont nem külsődleges a descartes-i filozófia „nagy” témáihoz képest. Descartes ugyanis folyamatos reflexió tárgyává teszi azt a módot, ahogyan a filozófia művelendő, s ezért a klasszikus problémák megoldása azt kívánja, hogy ne csak az elméleti következtetések összeszövődését – mintegy a filozófia szisztematikus rendszerét – vegyük figyelembe, hanem azokat a tudatosan átgondolt cselekvési stratégiákat is, amelyek elválaszthatatlanok a filozófia descartes-i tervezetétől.

 

Szólj hozzá!

2012.04.23. 10:32 gondolatkiado

Tanulmányok az antig görög filozófiáról recenzió

Címkék: ajánló könyv filozófia gondolat kiadó könyvismertető recenzió visszhang ízelítő

Görög filozófiai tanulmányok

 

steiger_tanulmanyok.jpgAz olyan tanulmánykötetek, amelyeknek írásai már korábban napvilágot láttak, mindig magukban rejtenek egy fontos kérdést. Vajon mitől válik izgalmassá egy könyv, amelynek részei már ismertek? Sokszor ez görcsössé, szétesetté teheti a köteteket, nem így Steiger Kornél a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Tanulmányok az antik görög filozófiáról című művének esetében.

Már maga a cím is egyfajta nemes egyszerűséget sugall, ezek csak tanulmányok és nem kell őket többnek látni, valami frappáns többértelmű címmel túldimenzionálni. Ezt még inkább erősítik a szerző előszóban olvasható állításai: „ez a válogatás harmincegy év termeléséből kilenc tanulmányt tartalmaz. A tanulmányok mintegy melléktermékei azoknak a tevékenységeknek, amelyekkel az adott időszakban éppen foglalkoztam.”

Ez a görcsöktől mentes egyszerűség, amely a címet és előszót áthatja, csak átmeneti, ugyanis Steiger pár oldallal később a bevezetőben egyszerűen szembesíti az olvasót a filozófiatörténész és a filozófus antik filozófiával kapcsolatos legnagyobb problémáival. Hogyan lehet értelmezni a kontextusukat vesztett preszókratikus és korai sztoikus szövegek töredékes formában fennmaradt részeit? Miképp érthetjük meg a filozófus intencióját, ha életéből és munkásságából csupán néhány töredék maradt ránk? Mit kezdjünk a korai művek kései kommentárjaival, lehámozzuk az írásokról, vagy pedig hagyjuk rajtuk mint nemes patinát? Innentől kezdve pedig beindul a gőzhenger és igazi filozófiai mélyfúró-gépezettel haladunk végig az ókori hellén filozófia rétegein.

A vaskos könyvben továbbhaladva az első nagy rész elején máris a fragmentumok és kommentárjaikkal kapcsolatos problémát elemző tanulmánnyal találkozunk, amely A mű és kommentárja címet viseli. Ebben Steiger végigveszi, miképp alakultak ki az a XIX. században létrejött kommentárokkal összefüggő elképzelések. Viszont, ami sokkal fontosabb, az Steiger elgondolása, miszerint a kommentárok rendkívül fontos részét képezik az antik műveknek és ignorálásukkal nem magukhoz a művekhez jutunk közelebb, csupán megszüntetjük azt a közeget, amelyben az antik írások értelmezései korábban működtek. Épp emiatt el kell vetni a két évszázaddal korábban született, napjainkig hatással lévő kommentárokkal kapcsolatos elméleteket.

Ezután a Doxográfia címet viselő fejezet következik, amelyben a szerző bemutatja, hogy mi is a doxográfia, milyen módszer szerint épül fel és egyáltalán miként kezelik ezeket az írásokat. Kimutatja, hogy Hermann Diels szemlélete, amely hosszú időn át meghatározta a doxográfia íróival kapcsolatos filozófiatörténészi szemléletet, milyen tévedéseken alapul, és az miért nem revideálható. A kötet első szerkezeti egységének talán ez az egyik legizgalmasabb tanulmánya, mivel számos korábbi részben már használt fogalmat és problémát itt tisztáz először a szerző, épp emiatt jobb lett volna, ha a kötet elejére kerül. Úgy az olvasó hamarabb megtudhatta volna, hogy ez a fogalom nem mást takar, mint: „filozófiai tantételek gyűjteményes tárgyalását tartalmazó” munkákat.

A Tanulmányok címet viselő második nagy szerkezeti egységben érezheti otthon magát igazán a filozófiát kedvelő olvasó. Hiszen itt Steiger a preszókratikusoktól egészen a sztoikusokig szemügyre vesz egy-egy kérdést és a rá jellemző szakértelemmel egy rendkívül csábító válasszal áll elő. Megismerhetjük a Homérosz és a preszókratikus filozófia címet viselő tanulmányból, hogy miképpen gondolták el az érzékelés, az elme, a lélek fogalmakat az antik korban, hogy miképpen kezd kialakulni egy új embertípus, amely az istenek terhét magára véve alakul át a filozófus személyévé. Megtudhatjuk, hogy a preszókratikus filozófusok episztemológiája hogyan épült és módosult az emotív és kognitív homéroszi leírásának hatására. Vagyis, hogy a homéroszi emberben miként kapcsolódnak az érzelmi és értelmi folyamatok egy teljes ismeretelméletté. Viszont ezeknek az izgalmas témáknak van egy szépséghibája, ugyanis az eposzokban olvasható emóciókban gazdag összetett döntési lépések öt szintjének elemzésénél, úgy tűnik, mintha explicit csak a harmadik mozzanatig jutna el a szerző. Csak többszöri olvasásra sejlik fel az olvasó számára, hogy Steiger tovább halad – bár egy közbeékelődött magyarázat ezt némileg elleplezi.

Persze a tanulmányok hangulatát és tudományos mivoltukat az is tükrözi, hogy nem kíván kizárólagos véleményt formálni, sokszor inkább a kérdés körüli racionális diskurzus elindítójaként próbálja megfogalmazni nézeteit. Ilyen az Egy elfelejtett Hérakleitosz-töredék című írás, amelyben jól szemügyre vehető a kötet egészét jellemző visszafogottság, ahogy ezt a következő sorok is illusztrálják: „mindezek alapján azt javaslom… amíg nem győződünk meg az ellenkezőjéről, addig nyitva áll annak lehetősége…”. Bár ez csak a retorikai szint, de szerkezetében és érvelésében is jól nyomon követhető, hogy Steiger alaposan megvizsgálja a fragmentum eredetisége és hamissága melletti érveket, míg végül leteszi voksát annak Hérakleitosztól való származása mellett, mindezt anélkül, hogy érveivel agyonnyomná az olvasót.

Ezt követi egy olyan tanulmány, amely picit kilóg a sorból, de talán az egyik legizgalmasabb témát vizsgálja benne a szerző. Ez pedig a Filozófia és a szerelem című írás, amely természetesen a Lakomáról szól, és a dialógus megírásának körülményit mutatja be. Talán a legérdekesebb az a fajta társadalmi korrajz, amely nő és férfi kapcsolatát boncolgatja az antik világban, és azt, hogy miként válhatott olyan fontossá az ókori görögök számára a férfiak közötti szerelmi viszony. Bár ez a könyv legkevésbé filozofikus része, mégsem szabad szem elől téveszteni, hiszen számos olyan hitet vagy tévhitet erősít meg vagy számol fel, amely a kort nem ismerőkben élhet. Megtudjuk például, hogy a férfiak közötti szerelem csupán tehetséges fiatalok és idősebb támogatóik között jöhetett létre. A homoerotikus kapcsolatok pedig szigorúan szabályozottak és rendkívül korlátozottak voltak. A férfiak közötti intim kapcsolat igényét pedig a nők háttérbe szorított társadalmi helyzete még inkább erősítette. Ezen felül a tanulmány még feltár számos olyan, az antik társadalomra jellemző vonást, amelyek megértése elengedhetetlen, nemcsak a Lakoma, hanem bármely antik mű olvasásánál.

Biztosan nem okoz meglepetést, hogy Platónt jelen könyvben is Arisztotelész követi, méghozzá a Nikomakhoszi etikában található ellentmondások Steiger szerinti megoldásával. A Polisz, egyén, erény című tanulmányban azt javasolja, hogy ne kezeljük a művet homogén etikai írásnak, hanem az egyén, a polisz és az erény aspektusai közötti ugrásokként szemléljük részeit. Ezáltal könnyen belátható, hogy csak látszólagosak a Nikomakhoszi etikában található ellentmondások.

A másik Arisztotelésszel kapcsolatos, Az arisztotelészi proaireszisz fogalmáról címet viselő fejezet is etikai természetű, amely nemcsak az előzővel áll szoros viszonyban, hanem a tanulmánykötet utolsó vizsgált korszakával is, a sztoicizmussal. A sztoicizmus etikájával kapcsolatos steigeri elképzelés egységes tudományfelfogássá varázsolja a laikusok számára látszólag különálló sztoikus fizikát, etikát és logikát. Továbbá, a tanulmány számos érdekes megállapítást tartogat a sztoa és a szókratikus-platóni filozófia kapcsolatáról, a filozófus/bölcs személyének megszületéséről és a világban való helyes cselekvés végett létrehozott útmutatóról, a sztoikus etikáról is.

Talán épp amiatt, hogy ezek az egymáshoz közel álló, mégis nagyon különböző írások most egy helyen jelentek meg, egyszerűbbé és elérhetőbbé válnak azok számára is, akik érdeklődnének egy nagyobb, átfogóbb természetű munka iránt, viszont a filozófiában való gyakorlatlanságuk miatt fáradságosnak találnák kicsemegézni a tanulmányokat a különböző szaklapokból.

Peresztegi Miklós

Kritika & Kultúra - A PPKE  BTK  Esztétika tanszék kritikai portálja

Szólj hozzá!

2012.04.18. 12:06 gondolatkiado

Könyvbemutató lesz Április 26-án

Szólj hozzá!

2012.04.16. 11:38 gondolatkiado

A Gondolat Kiadó Könyvfesztiváli Programja

Címkék: ajánló gondolat kiadó könyvismertető könyvbemutató világirodalom szépirodalom könyvfesztivál gondolat világirodalmi sorozat

A Gondolat Kiadó világirodalmi újdonságokkal készül a XIX. Könyvfesztiválra

 
 

Az újdonságokról bővebben:

 

Grunberg, Arnon
Tirza

400 oldal, keményfedeles, 4200 Ft
 

Jörgen Hofmeesternek nemrég még mindene megvolt, amire egy idősödő férfi vágyhat: szép feleség, elegáns ház Amszterdam egyik legjobb negyedében, tisztes állás egy könyvkiadóban, két gyönyörű lány – Ibi és Tirza –, valamint megfelelő mennyiségű tartalék egy svájci bankszámlán. Az olvasó a Tirza érettségi bulijának elbeszélésébe szőtt, finoman adagolt visszatekintésekből ismeri meg apa és lánya viszonyának történetét, és tudja meg, hogy Hofmeester mennyi mindent veszített: felesége elhagyta egy másik férfiért, Ibi külföldre ment, hogy a saját életét élje, Hofmeestert kirúgták az állásából, a befektetés pedig odalett. Felesége most ugyan három év után váratlanul beállít, de legféltettebb kincse, Tirza új baráttal jelentkezik, aki Hofmeestert leginkább Mohammed Attára, a WTC elleni merényletet kitervelő terroristára emlékezteti. A fiú és Tirza hamarosan együtt utaznak Afrikába, hogy ott töltsék a következő évet. Amikor a terv valósággá válik, és végül maga Hofmeester is Afrikába indul lánya keresésére, Grunberg felpörgeti az eseményeket, és egy merész csavarral mindent, amit addig megtudtunk, teljesen új fényben tüntet fel. A Tirza félreismerhetetlenül eredeti Grunberg-mű, egyszerre pszicho-thriller és szarkasztikus humorú, kíméletlenül gyönyörű regény egy apa lánya iránti szeretetéről, az elmúlásról és az emberi létezés vigasztalan szépségéről.


Magnason, Andri Snær
LoveStar

280 oldal, kartonált, 3200 Ft
 

A LoveStar sziporkázóan eredeti, szellemes, groteszk és abszurd elemeket sem nélkülöző szatíra a nem túlságosan távoli jövőről, amelyben a marketing és a technológia törvényei uralkodnak. A LoveStar nevű izlandi székhelyű megacég és azonos nevű alapítója merész tudományos kutatásaival és még merészebb ötleteivel nemcsak az emberek közötti kommunikációt forradalmasítja, hanem az emberi létezés olyan alapvető elemeit is, mint a szerelem és a halál. A cég Izland északi részén létesült gigantikus szabadidőparkjába emberek ezrei zarándokolnak a világ minden részéből, miután „kikalkulálták” őket – hiszen a szerelem, az igazi megtalálása többé nem a véletlen műve, hanem egy szigorúan tudományos és tévedhetetlen módszer eredménye, mely nem csupán a párválasztás korábbi, nevetségesen alacsony hatásfokkal működő formáit küszöböli ki, hanem elhozza az emberiség számára a régóta vágyott harmóniát és békét. Ami a halált illeti, a temetés immár ósdi és kegyetlen aktusnak minősül – a holtakat inkább rakétákkal lövik ki az égbe, ahonnan a légkörbe visszahullva fényes csillagokként ragyognak fel. Amikor Indriði és Sigríður megtudja, hogy várakozásuk ellenére nem egymásnak kalkulálták ki őket, elhatározzák, hogy a maguk részéről nem rendelik alá magukat az értelem és a tudomány szabályainak. De sikerrel járhatnak-e egy olyan világban, amelyben a forradalmasított tömegkommunikációnak köszönhetően bármelyik ember potenciális ügynök? A rendkívül szórakoztató regény – mely valahol az 1984, a Monty Python’s Flying Circus, a Galaxis útikalauz stopposoknak és Sparks-regények közötti mezsgyén egyensúlyoz – egyik legfontosabb tanulsága talán az, hogy az emberi természethez az őrület ötletekre és az elvakultságra való hajlam mellett olyan értékek is hozzátartoznak, mint a szeretni tudás és az élni akarás.


Tiller, Carl Frode
Bekerítés

216 oldal, kartonált, 2800 Ft
 

Egy újsághirdetés szerint David elveszítette az emlékezetét, ezért orvosai arra kérik rokonait és barátait, hogy segítsenek emlékei felidézésében. A regény három szereplő leveleiből, illetve jelen idejű elbeszéléseiből épül fel. Mindhárman alapvető szerepet játszottak a fiatal David életében: Jon, a kamaszkori barát; a lelkész Arvid, David mostohaapja; végül Silje, a kamaszkori barátnő. A beérkező levelek szövegek izgalmas szövevényét hozzák létre, amelyek újraírják David élettörténetét, s vele együtt a levélírókét és más emberekét is. A regény néhány alapvető téma - a barátság, a szexualitás, az identitáskeresés - mellett azt a kérdést járja körül, hogy miként és hányféleképpen konstruálódik meg egy ember személyisége és élettörténete más személyek nézőpontjából - és miként formálja át a valóságot ő maga. Carl Frode Tiller (1970) a mai norvég szépirodalom meghatározó alakja. Regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját; a folytatása 2010-ben jelent meg Norvégiában (a Gondolat 2012-ben tervezi kiadását). A szerző jelenleg a harmadik részen dolgozik. "Egyszerre tömör és áttetsző; súlyos, ugyanakkor magával ragadó; e lenyűgöző regény páratlan eredetiséggel mutatja meg azt az emlékekből és benyomásokból szőtt szövevényes hálót, ahogy más emberek megjelennek számunkra, illetve azt, hogy mennyire nehéz élni nélkülük" (Magazine Littéraire).

Szólj hozzá!

2012.04.10. 12:06 gondolatkiado

Recenzió - A varázsló eltöri a pálcáját?

Címkék: ajánló gondolat kiadó könyvismertető recenzió visszhang fejezetek

Navratyil Zoltán
A varázsló eltöri pálcáját? A jogi szabályozás vonulata az asszisztált humán reprodukciótól a reproduktív klónozásig
300 oldal, 3200 Ft

A dolgozat a magyar, a német, az angol és az amerikai jogi szabályozás alapján vizsgálja többek között a mesterséges megtermékenyítés egyes jogi-etikai kérdéseit, az anyatesten kívüli embrió státuszát, a béranyaságot, az embrión folytatott kutatásokat, az embrionális őssejtkutatást és klónozást. Hol kezdődik az ember? Hol kezdődik személyisége, egyedisége? Meg lehet biztonsággal ragadni az élet, illetve az egyén létesülésének pillanatát? Kikényszeríthető az élet, az egyén létesülése, a tudomány varázspálcájának érintésével?  És ha létesülése kikényszeríthető, hatalom alá kényszeríthető, idomítható a létesítő varázslat által megindított folyamat? Jelenleg hasonló mértékű, átfogó jellegű jogi munka e témában hazánkban nem lelhető fel.

 

Őssejt: aggasztó kérdésekről olvashat

 Forrás: MTI

„Törekedtem arra, hogy objektív maradjak, több álláspontot és többféle szabályozási koncepciót bemutassak a könyvemben” – mondta el a jogász most megjelent könyve koncepciójával kapcsolatban.

Navratyil ismertetése szerint a dajkaanyaság, a „csecsemődizájn” vagy a tárolt embriók későbbi sorsának kérdését más-más módon szabályozzák világszerte. Az Egyesült Államok bizonyos államaiban alig van jogi szabályozás, inkább a piaci szemlélet uralkodik, webáruházjelleggel lehet megkötni az ivarsejtekre vonatkozó adásvételeket. „Nagy-Britanniában szintén megengedő a gyakorlat, sok technika alkalmazására van lehetőség, de ott jogilag szabályozott a terület” – tette hozzá.

 

A Gondolat Kiadó által gondozott kötet Magyarország mellett három állam jogi szabályozásának megoldásait vizsgálja. Ezek mindegyike más-más modell alapján, egymástól eltérő módon szabályozza az asszisztált reprodukciót és az embrionális őssejtkutatásokat. „Az Egyesült Államok tanulmányozásának indoka, hogy szövetségi, s gyakran tagállami szinten sem találunk olyan jogszabályokat, amelyek az asszisztált reprodukciót, a pótanyaságot vagy az embrionális őssejtkutatásokat megnyugtató módon rendeznék. A szabályozó eszköz nem annyira a jog, sokkal inkább a piac” – értékelte a szerző. Navratyil kiemelte, hogy vitatott esetekben ilyenkor etikai szabályokra hivatkozva dönt az adott tagállam bírósága a kérdésben, amelyből később szabályozás is lehet.

Az angol megoldás érdekessége, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan alapvetően liberális, megengedő, a tudományos kutatásoknak kedvező szempontok érvényesülnek, azonban ennek megvalósítása nem piaci versenyszemlélet alapján történik, hanem jogi eszközökkel. Németország jogi szabályozásának modelljéből egy tradicionális értékszemlélet domborodik ki, amely restriktív, megszorító, tiltó szabályozásnak ad alapot.

Megmentő csecsemők

A tudomány ma már lehetővé teszi, hogy egyfajta „csecsemődizájn” keretében szabadon megválaszthassuk gyermekünk nemét és az embrión végzett beavatkozásokkal esetleg genetikai adottságait is. „Ha egy szülőpárnak súlyosan beteg gyereke van, akinek csontvelő-átültetésre lenne szüksége, de nincs megfelelő donor, akkor a szülőpár mesterséges megtermékenyítéssel létrehozhat 8-10 embriót. Ezek közül laboratóriumi vizsgálatok alapján azokat ültethetik az anya méhébe, amelyek a kívánt tulajdonságokkal rendelkeznek, belőlük lesznek az úgynevezett megmentő csecsemők, amikor idősebb testvérüknek csontvelőt adományoznak” – magyarázta a folyamatot Navratyil. Korábban erre nem volt jogi szabályozás, mára azonban több ilyen megmentő csecsemő született az Egyesült Államokban és Angliában is.

Béranyaság

Komoly problémákat hoz felszínre a béranyaság, dajkaanyaság jelensége, ami a szülőanyaságról alkotott képünket festi át – vélekedett a jogász, aki számos kérdést tett fel ezzel kapcsolatban: rendezhetik-e a felek a szülői jogállást, az anyaságot egy erre irányuló szerződéssel? Nyújthatnak-e a megrendelő szülők ellenértéket e szolgáltatásért cserébe a béranyának? Mi történjék, ha a pótanya nem akarja átadni a gyermeket, elveheti-e tőle kényszer útján a jog? Kik működtetik a „bébibizniszt”? Kik férhetnek hozzá és milyen feltételekkel?

Navratyil példaként említette, hogy egy ukrán meddőségi klinika Magyarországon is hirdet béranyaságot, holott a magyar jogszabályok szerint a béranyaság nem megengedett, csak azokat az asszisztált reprodukciós szolgáltatásokat lehet igénybe venni, amelyeket az egészségügyi törvény felsorol. „Mivel a születési anyakönyvi kivonatba ilyenkor (Ukrajnában) nem a szülőanya nevét jegyzik be, ez családi jogállás megváltoztatásának számít, amiért Magyarországon felelősségre lehetne vonni az anyát” – idézett fel egy példát a PPKE Jog- és Államtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének jogásza. „Nehéz azonban az immateriális, érzelmi oldalát megítélni, hiszen akinek csak ezen a módon lehet gyereke, az nyilván érzelmileg mindent megtesz érte” – utalt a kérdés összetettségére Navratyil.

Fagyasztott embriók

Külön fejezetben kapnak helyet a kötetben a fagyasztva tárolt embriókkal összefüggő jogviták, amelyeknek közös jellemzője, hogy a házasság felbomlása után a felek nem tudnak megegyezni a korábban az anyatesten kívül létrehozott és fagyasztva tárolt embriók sorsáról.

Vitatott része az asszisztált reprodukciónak az úgynevezett post mortem megtermékenyítés, amikor rendszerint a férj halála után – akár évekkel később – termékenyítik meg özvegyét az elhunyt ivarsejtjével, s születik gyermek, akinek családi jogállását, örökösi minőségét a modern reprodukciós technikákra tekintettel indokolt tisztázni.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása