Gondolat Kiadó

Megjelent!

Ádám Magda: Kis volt valójában Edvard Beneš?

Kevés politikus hagyott olyan mély nyomot korának történelmén, mint Edvard Beneš, aki jelentős szerepet játszott az önálló Cseh-Szlovákia létrejöttében, az utódállamok megosztásában, s végül nem kis mértékben neki is köszönhető, hogy egy gazdaságilag és politikailag sebezhető Közép-Európa jött létre.

A szerző alaposan és tárgyilagosan mutatja be e tipikusan közép-európai politikust és korát, a környezetet, amely elősegítette szédületes karrierjét, sikereit, majd kudarcait, illetve csúfos bukását.

A könyvben elénk tárul Beneš kivételes politikai tehetsége, becsvágyó személyisége, készsége, hogy saját nemzete és személyes karrierje javára gátlástalanul kihasználja az adott történelmi helyzetet és politikustársai rövidlátását.

RÉSZLET

Ifjúkor

Edvard Beneš politikai pályájának és jellemének alakulásában meghatározó szerepet játszott származása, nemzetének az Osztrák–Magyar Monarchián belüli alárendelt szerepe, valamint Európa – két világháborút magában fog-laló – XX. századi történelme. Az első a szociális kérdések iránti érzékeny-ségére, felemelkedési vágyára, személyes ambícióira, szívós szorgalmára nyújt magyarázatot, a második a nacionalizmusához ad kulcsot, a harmadik pedig káprázatos sikereit és csúfos kudarcait segít értelmezni.

Beneš 1884-ben Kožlanyban egy parasztcsalád tízedik gyermekeként szü-letett. Szüleinek kezdetben mindössze öt hektár földje volt, majd a család jobb anyagi körülmények közé kerülve már tizenhárom hektár földön gaz-dálkodott, családi vállalkozásba is fogott, téglaüzemet alapított. A keményen dolgozó apa gyermekeit is munkára fogta. A fiatal Edda, ahogy Edvard Benešt becézték, nehezen viselte paraszti származását, feljegyzések sze-rint gyakran dicsekedett azzal iskolatársainak, hogy ősei nemesek voltak. A 17. század második feléig visszanyúló anyakönyvi kivonatok szerint azon-ban mind apai, mind anyai ágon földművelő családból származott.

Beneš általános iskoláit szülőfalujában végezte jó eredménnyel. A tanítók szerint jó jegyeit inkább szorgalmának, érvényesülési vágyának, mint tehet-ségének köszönhette. Tízéves korában költőnek képzelte magát, többek között verset írt Husz Jánosról, aki már akkor nagyon közel állt a szívéhez.

A költemény ugyan nem rendelkezett valódi irodalmi értékekkel, de már ak-kor jelezte a gyerek későbbi gondolkodásának tendenciáit. Később is lelke-sen ápolta a cseh nemzet huszita hagyományait: mint külügyminiszter a Va-tikán haragját is kihívta maga ellen Husz miatt.

A fiatalember mindenképpen tovább akart tanulni, holott apja cipésznek akarta adni, anyja pedig arról ábrándozott, hogy legkisebb fiából pap lesz. Végül apja Edvard Prágában tanító bátyjának hatására elállt eredeti szán-dékától, s hozzájárult fia továbbtanulásához. Beleegyezett, hogy két test-véréhez hasonlóan ő is értelmiségivé váljon. Csehországban a 19. század második felében a vidéki parasztfiúk továbbtanulása nem számított kirívóan egyedi esetnek.

Középiskolai tanulmányait Prágában végezte, ahol fivérénél lakott. Szociál-demokrata bátyja igen nagy hatást gyakorolt nála jóval fiatalabb öccsére. Edvard a tanulmányokban itt sem jeleskedett különösen, csak azokban a tárgyakban ért el jó eredményeket, amelyek iránt erős érdeklődést mutatott. A futballozást leszámítva aszketikus életet élt, zárkózott volt, nem járt lá-nyokkal, kerülte a nyilvános szórakozóhelyeket, nem voltak barátai. A futball volt a legkedvesebb szórakozása és szenvedélye, az iskola legjobb játéko-sának számított. Sokszor konfliktusba került a tanárokkal, akik azt tanácsol-ták neki, hagyja abba a tanulmányait. A gimnáziumban rebellisnek tartották. Iskolai munkájában csak akkor következett be változás, amikor lábtörése miatt kénytelen volt lemondani kedvenc sportjáról. A baleset egy meccsen érte, elájult, s amikor magához tért – életrajzírói szerint – ez volt az első kérdése: „Nyertünk?” A győzni akarás későbbi politikai tevékenységét is jel-lemezte, meghatározta.

A baleset után belevetette magát kedvenc tárgyai, mindenekelőtt a francia nyelv és irodalom tanulmányozásába. Beiratkozott a prágai akadémia tanfo-lyamára, ahol jól megtanult franciául. A gimnáziumot jó érettségi bizonyít-vánnyal zárta.

Az ifjú Edvard tele volt nagyratörő tervekkel: először középiskolai tanári dip-lomát kívánt szerezni, majd egyetemi katedrát. Ezzel a szándékkal ment 1904-ben a Károly Egyetemre, ahol neolatin, valamint germán és szláv filo-lógiát tanult. Egyetemi vizsgaeredményei már kitűnőek voltak. A második szemeszter után úgy döntött, hogy tanulmányait a Sorbonne-on folytatja. 1905 őszén el is utazott Párizsba, ahol politikai és ideológiai nézeteit alap-vetően befolyásoló szellemi élményeket szerzett: Franciaország forradalmi hagyományai, társadalmi berendezkedése mély benyomást tettek rá, lelke-sedett a szocialista eszmékért, és szoros kapcsolatba került az anarchista beállítottságú orosz emigrációval is. Egy életre beleszeretett Franciaország-ba, amelyből csak a müncheni egyezmény ábrándította ki.

Egyetemi tanulmányait azonban elhanyagolta, az előadásokra nemigen járt el, ideje nagy részét a politikának, filozófiának és a megélhetéshez szüksé-ges pénzkeresésnek szentelte. Arról azonban gondoskodott, hogy a Károly Egyetem elismerje a nem abszolvált szemesztereit is. Ez a siker bizonyára megnövelte a későbbi magatartására oly jellemző voluntarizmusát, azt a meggyőződését, hogy egy fontos cél érdekében a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni. Egyetemi évei alatt hónapokat töltött Angliában és Németországban. Az előbbiben csalódott, az utóbbival szembeni ellenérzései csak fokozódtak.