Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.03.03. 08:56 zaphodbb

Ez a legnyugatosabb magyar vidék

Címkék: ajánló kommunikáció gondolat kiadó tortenelem fejezetek kultúratudomány katalógus 2010 1

A város láthatatlan mintázata - Pécs városa mint az emlékezet helye

Szerkesztôk: Havasréti józsef K. Horváth Zsolt 

A tanulmánykötet egy kutatószeminárium ötletéből született, melynek célja az volt, hogy olyan Pécs városával kapcsolatba hozható – a szó konkrét és absztrakt értelmében vett – „helyeket” próbáljunk meg felkutatni, melyek meghatározzák, kifejezik a pécsieknek a városhoz való viszonyát. Ilyenek például a város jól ismert, jelképesnek tekinthető, egyes történeti, művészet- és építészettörténeti korszakait leképező épületek, műemlékek. De ilyenek az olyan kevésbé látható, vagy egyenesen láthatatlan, absztrakt helyek is, melyek látens módon mégis döntőek lehetnek a Pécsről alkotott kép létrehozásában. A célkitűzés megfogalmazásában szerepet játszottak a kortárs francia és német történelem- és irodalomtudomány, városantropológia és kultúrakutatás metszéspontjában elhelyezkedő irányzatok és teljesítmények is, melyek a tárgyiasult forma és a láthatatlan jelentés összekapcsolásával igyekeznek rámutatni egy adott vizsgálati lépték sajátosságaira.

240 oldal

Ár: 2590 Ft

 

RÉSZLET

Keresztesi József: Az elherdált örökkévalóság Pécs és a Dunántúl-mitológia Rubin Szilárd műveiben

„Ez a legnyugatosabb magyar vidék. (...) A magyar föld Janus-arcából ez a táj a Nyugat felé forduló” – írja Szabó Zoltán Dunántúl című esszéjében, leszögezve, hogy a térség „az Árpádok korában kezdett civilizált vidéke lenni Magyarországnak és a Római Császárság idején kezdett civilizált vidéke lenni Európának”. (Szabó 2007)1 

A Dunántúl valóban különleges helyet tölt be Magyarország szellemi térképén: valamiféle sajátos mitológia hordozója, melyben a római és a keresztény történelmi örökség összekapcsolódik a táj keltette benyomásokkal. Ebben a mitológiában a Dunántúl (nem ritkán a vad, fenséges, önmagába zárkózó Erdéllyel szembeállítva) szelíd, idilli latin tájjá, afféle magyar Árkádiává nemesül. Babits Mihály 1940-es esszéje, az Itália és Pannónia példaszerű összefoglalását nyújtja ennek a latin párhuzamnak:

„Pannónia régi római föld, mely máig is őrzi a római kultúra nyomait. Nemegyszer esett meg, hogy anyám szőlőjében római pénzeket kapált ki a szőlőmunkás a hegyből. Az én szülővárosom az ős, római Alisca, büszkén mutatja múzeumában a környéken talált római leletek sokaságát. Én magam a római kultúra iránti lelkesedésben nőttem fel. Apám klasszikus műveltségű ember volt, s az én koromban a magyar iskolák még híven ápolták a klasszikus nevelés hagyományait. A kitűnő szerzetestanárok a latin szó tiszteletét és szeretetét oltották belém. Első nagyobbacska, megtakarított pénzemen Itáliába szöktem ki. Azonnal otthon éreztem magamat, az antik Itália után a modern is barátommá vált! Nemcsak a latin szók csöngtek ismerősen fülembe. Ismerősek voltak az enyhe hajlású, édes dombok is, az ég kéksége, a felhők fénye s a levegő íze. Úgy éreztem, hogy a csodálatos itáliai táj, amerre akkor jártam, rejtelmes módon rokon az én pannón hazám tájaival. Ennyi mindössze az igényem és illetőségem, hogy e tárgyról írjak.

Egy tudósnak sokkal több igénye lehetne, s ha tudós volnék, komolyabbat és érdemlegesebbet írhatnék. Beszélhetnék Pannóniáról, a római provinciáról, városairól és utairól, Mithrász-szobrairól és amfiteátrumairól, barbár és áhítatos kultúrájáról. Beszélhetnék a római légiókról, melyek itt táboroztak, Traianus és Marcus Aurelius légióiról, s magáról Marcus Aureliusról, a filozófus császárról is, kinek szelíd és nemes bölcsességét mintha a pannón naplementék sugalmazták volna. Beszélhetnék a népvándorlás kori Pannónia legrégibb, nomád magyarjairól, kiket akkor is már valami vad és gyermeteg vágyakozás hajtott Itália felé, vakmerő portyázásaikra. Később olasz papoktól tanulták meg az imádkozást és a betűvetést. Beszélhetnék az olasz építőmívesekről, akik első királyaink templomait és várait fölrakni segítettek, festőkről, szobrászokról és eruditusokról, akik quattrocentónk fejedelmi és főúri udvarait díszítették híres nevükkel, s termeiket és könyvtáraikat finom munkáikkal. Beszélhetnék Janus Pannoniusról, a nagy humanistáról, aki Pannónia gyermeke volt, s Itália koszorúsa és szerelmese.” (Babits 2007)

Azért idéztem a szokásosnál némileg hosszabban ezt a szöveget, mert ebben a részletben benne rejlik a Dunántúl-mitológia minden fontos vonatkozása: a római örökség, a korai keresztény emlékek, a reneszánsz hagyomány, a latinos derű és kiegyensúlyozottság, valamint a táj „itáliai” jellege. A klasszikus kulturális tradíciók különböző korszakokon átívelő folyamatossága kétségkívül ma is fontos alkotója a térség önszemléletének, ennek folytán Pécs kulturális önképének is. Az alábbiakban Rubin Szilárd pályafutásának pécsi vonatkozásait igyekszem áttekinteni. Noha az életmű szövegszerűen csak kevés ponton kapcsolódik Pécs városához, ezek a kapcsolódások jelentősnek, nagy erejűnek bizonyulnak, legfőképpen a Dunántúl eme mitológiája, képzeletbeli térképe szempontjából. Ennek a térképnek minden kétséget kizáróan Pécs válik az egyik legfontosabb vonatkoztatási pontjává: a város e mitológia hordozójává lesz.

Rubin az 1945 utáni magyar próza rejtőzködő alakja. Ha úgy tetszik, egykönyves szerző: mindmáig a Csirkejáték című kisregénye révén tartja számon – már amennyiben számon tartja – az irodalmi emlékezet. Ám annak ellenére, hogy több kiadást is megért, ez a kitűnő, nagy erejű munka sem igazán közismert, nem vált magától értetődő módon részévé a kortárs prózai kánonnak. E mellőzés okainak a feltárása meghaladná ennek az írásnak a kereteit; ezúttal legyen elég annyi, hogy a Csirkejáték recepciótörténete voltaképpen nem más, mint az újrafelfedezések története: újra és újra neves olvasók ajánlják lelkesen pályatársaik figyelmébe, noha a kisregény a szolid szakmai sikeren túl mégsem keltett nagyobb figyelmet, az életmű többi darabjáról nem is beszélve. Ilyenformán, amennyiben fel szeretnénk tárni Rubin Szilárd pályájának pécsi vonatkozásait, érdemesnek tűnik előzőleg dióhéjban felvázolni a szerző pályaképét.

1 A Pomogáts Béla szerkesztette Magyar Dunántúl című antológia (Pomogáts 2007) számos további fontos vonatkozással szolgál a Dunántúl-mitológia tárgyában.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr401805004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása