Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2011.11.10. 11:34 gondolatkiado

Kikötött a komp Keleten?

Címkék: ajánló gondolat kiadó könyvismertető recenzió visszhang ízelítő

Terestyéni Tamás: Kompország a Nyugat iskolájában. A társadalmak szerveződéséről.

Kikötött a komp Keleten? 

Pléh csaba

Élet és irodalom LV. évfolyam 43. szám, 2011. október 28.

terestyeni_komporszag.jpg

Vagy egy évtizeddel ezelőtt Nyíri Kristóf morgolódott egykori szerzőtársa, Lendvai L. Ferenc egyik munkáján, aki ekkor, a harmadik évezred küszöbén még mindig hazánk komphelyzetéről beszélt, miközben - így Nyíri - már rég átértünk a nyugati partra. Terestyéni feszítően izgalmas könyve a szociológiai táblák kegyetlen tükrében mutatja meg, hogy sehová nem értünk még át. A nyelvész és szociológus, a hazai kommunikáció-kutatásnak egyszerre elméleti művelője és negyven éve tartalomelemzéssel és kikérdező módszerekkel is dolgozó állandó diagnosztája merész könyvet írt. A könyv első fele a szerző 1994-es, 2004-es és 2006-os diagnózisait mutatja be a magyar társadalomról. Miközben a szöveg láthatóan még a fülkeforradalom előtt íródott, tele eltűnt pártok szerinti kereszttáblákkal, üzenete kasszandrai. A magyar társadalomban az állami segítség iránti igény, a felülről szerveződés, a vezérelv ugyanolyan erős, sőt erősödő tendencia, mint a nyugatos és versenyelvű életkép. Az „el a Nyugattól", kételkedjünk a verseny igazságosságában és hasonló képek nemcsak a mai politika új fejleményei, hanem az utóbbi húsz évben is benne élnek a köztudatban, sőt. „A paternalista-antiliberális beállítódás oly erős és általános, hogy az alapvető demográfiai-társadalmi ismérvek szerint vett csoportok között alig differenciál (...) legyen szó jobb- vagy baloldalról, a nagy pártok hívei között többségben vannak a paternalista, nem nyugatos értékeket és elveket elfogadók és a liberális-nyugatosokat elutasítók" (52-53.). Vagyis előre lehetett látni, mi következik a magyar politikai palettán? Terestyéni sokkal együtt egy dolgot nem látott előre. Ő még kiemeli, hogy a módosabbak és iskolázottabbak liberálisabbak, s ez talán kompenzál. A táblázatokból nem lehetett előre látni a Demján féle újkapitalizmus értelmiségellenes attitűdjének győzelmét, s az értelmiség csodálkozó belenyugvását ebbe. A könyv empirikus szociológiai része kínos, akár kegyetlennek is érezhető üzenetet hordoz a komp keletre fordulásának emberi tényezőiről. De arra is figyelmeztet, hogy a liberális társadalomtudósok vegyék komolyabban saját eredményeiket, ne rózsaszín szemüveggel nézzék saját tábláikat, higgyenek a szemüknek.


A beugró sokkoló. Éppen azáltal dermesztően aktuális, mert ezek az adatok nem azért születtek, hogy a 2010 utáni magyar világot értelmezzék. A könyv kétharmadát adó részletes társadalomelméleti részek nyugodtabb vizeken, útközben mutatják a kompot. Terestyéni saját szakmai elkötelezettségeinek megfelelően a kommunikáció köré szervezi a társadalomelmélet és a társadalmi szerveződés bemutatását. Mindenben, a társadalmi cselekvés elméletében, a rétegződés okainak feltárásában, a vezetési stílusokban és a közlési rendszerekben kétféle „archetípust" mutat be. A társadalom centralizált s alulról szerveződő modelljeit látjuk tüzetes történeti és fogalmi elemzésben.
Terestyéni gondolatmenetének egyik vezérlője Habermas társadalomfelfogása. Habermas társadalomképében az emberi kibontakozás és életminőség kulcsa a kommunikációs cselekvések részletes elemzése. A sok modern szociológus - Bourdieu, Foucault, Castels - által kiemelt szimbolikus hatalom kulcskérdése eszerint a félrevezető retorika, a nagy társadalmi stratégiai becsapások használata. Szép elmélet, de nem biztos, hogy nem csapda ez maga is. A mai elnyomorodás körülményei között elhinni azt, hogy a hatalom, az elnyomás, a kizsákmányolás kérdései mind a szimbolikus tőkével kapcsolatosak, nos lehet, hogy ez a társadalom legújabb nagy önbecsapása.


Piac és vezérlés állandó szembeállítása a különböző alrendszerekben Terestyéni másik vezérelve. Érzékenyen mutatja meg, hogy a szerző saját evolúciós intellektuális vonzalmainak megfelelő biológiai keretben is megjelenik a versengés és az együttműködés mint két alapvető szervező elv. Miközben ezek ősi, alapvető voltát emeli ki, Terestyéni számára világos a nyugati társadalomfejlődés „értelme". Nem megszüntetjük például a versengést, hanem egyrészt korlátozzuk „a győztes mindent visz" elv lehetséges érvényesülését, másrészt a harcokat jelképes területre visszük át, ezáltal hozunk létre olyan új szimbolikus tereket, melyek - ha szabad még ilyen ósdi kifejezéseket használni - gazdagítják az emberi személyiséget.


Terestyéni könyve két okból is felkavaró olvasmány a mai világban. Az elméleti rész a társadalomeszmény küzdelmeit illetően, miközben - tán optimizmusa miatt a szerző ezt nem mondja ki - az utca tapasztalata szerint elveszítettük a fonalat, mi a „szemet szemért" és „a győztes mindent visz" elve mellett cövekeltünk le. A felvilágosító szociológia csak a reményt villantja fel: van máshogy is. A másik felkavaró mozzanat a látlelet: táblázataink szerint olyanok vagyunk, mint a vezetőink, ezt érdemeltük. Innen már csak a dac vezethet ki.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr563367968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása