.jpg)
Könyvfesztivál
Duló Károly: Párhuzamok
Párhuzamok A filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet, valamint a művészettörténet területein egyaránt otthonosan mozgó esszé szerzője azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek az analógiák és párhuzamok a világ megismerésében. Érvelése szerint a legkülönbözőbb dolgok között felismert párhuzamok léte otthonosabbá teszi világunkat, s az analógiák mind a mindennapi életben, mind pedig a tudományban komoly segítséget jelentenek, de előfordulhat, hogy tévútra terelik a gondolkodást. Alapvető tehát az, hogy el tudjuk különíteni a lényegi azonosságokat a felszínes hasonlóságoktól. A kötetet filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk.
160 oldal
Ár: 2800.- Ft
RÉSZLET
Elöljáró beszéd arról, hogy a világ olyan, amilyen
Valószínűleg elenyésző azok száma, akik maradéktalanul egyetértenek VOLTAIRE kifigurázott hősének, a bölcselkedő Pangloss mesternek fennen hirdetett nézetével, miszerint ez a világ a lehetséges világok legjobbika volna. A francia felvilágosodás egyik meghatározó filozófusa is arra szánta a kor igazmondó görbe tükreként papírra vetett művét, hogy szemléltesse e tétel esztelenségét.
A Candide, avagy az optimizmus című filozofikus kalandregény hősei a hétéves háború, a lisszaboni földrengés, a spanyol inkvizíció és az ingatag fejedelemségek közegében megszámlálhatatlanul sok szerencsétlenséget és szenvedést élnek meg, és olyan környezetben kénytelenek létezni, ahol sokkalta hatalmasabbnak mutatkozik az az emberi teremtőerő, amely a rosszat szolgálja, mint az, amelyik a jót. Nem csoda hát, ha ez a forgatag aláássa eredendően felhőtlen derűlátásukat, amit ugyan egészen nem adnak föl, hiszen a prózában írt bölcseleti tanköltemény végkicsengése nem az, hogy fordítsunk hátat az egésznek, hanem az, hogy „műveljük kertjeinket!”, hiszen „ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket”.1
Sok minden valószínűsíti, hogy az idősödő – a könyv megírásakor hatvanöt éves – szerző, aki saját élete egyik-másik eseményét is beledolgozta a történetbe, önnön szellemi fejlődésének útján kívánja végigvezetni az olvasót is. Ez esetben azonban – VOLTAIRE gondolkodói nagyságának tudatában – nemigen hihetjük, hogy a kiindulópont – vagyis a Pangloss alakjában kifejeződő felfogás – csupán az író gondolatmenetét erősíteni hivatott agyszülemény. S valóban, az idézett tételt eredetileg a tudománytörténet egyik jelentős személyisége: GOTTFRIED WILHELM LEIBNIZ fogalmazta meg.
LEIBNIZ nevéhez fűződik a differenciál- és integrálszámítás kimunkálása,2 valamint az oknyomozó történetírás megalapítása, ő foglalkozott először a kettes számrendszerrel, számos vonatkozásban megelőlegezte a mai szimbolikus logika felfogását, ráadásul épít a gondolataira a modern nyelvészet és a szemiotika is, konstruált bányaszivattyút és számológépet… – s még sokáig folytathatnánk ezt a sort. LEIBNIZ, aki Théodicée című értekezésgyűjteményét istenbizonyítékoknak szentelte, mélyen hitt a „lex optimi”-ben, vagyis „a legjobb törvényszerű mivoltá”-ban. Meggyőződése szerint világunk csakis a lehetséges világok legjobbika lehet, mert logikátlan lenne, ha a legmagasabb rendű értelem az ő végtelen jóságában, szabad választásának eredményeként nem a lehető legjobbat teremtette volna meg.
1 Voltaire: Candide vagy az optimizmus
