.jpg)
Padisák Mihály: Félszáz év a mikrofon előtt
Fél évszázadig álltam a Magyar Rádió mikrofonja előtt. Voltam embert próbáló körülmények között országjáró riporter, majd lettem a vetélkedő műfajának létrehozója, névadója és elterjesztője, irodalmi szerkesztő, rádiódramaturg, indítottam útjukra jeles művészeket, ismert riportereket, s negyed századig szólhattam levélíróimhoz, hűséges hallgatóimhoz, mint az ő "kedves Miska bácsijuk".
Pályám útjelzői: 3000 rádiós műsor, 23 könyv, sikeres színházi bemutatók, rádiójátékok sora, megszámlálhatatlan levélkapcsolat, emlékezetes közönségtalálkozók szinte serege.
Most, a nyolcvanadik születésnapom küszöbén 100 történetben ablakot nyitok igen változatos, sokat látott- s elismerésekben sem szűkölködő- életutamra, szeretett Rádióm egykori belső világára, a korra, s benne hazánk, hétköznapi embereinek, a Kedves Hallgatóimnak életére, küszködésére és örömeire is. Úgy, ahogy tőlem megszokhatták: becsületes, őszinte, igaz szavakkal, gondolatokkal.
Időutazásra csábítom a velem együtt átélőket, emberi valóságok megismerésére az érdeklődő utódokat. Kérem, tartson Ön is velem!
Szeretettel: Padisák Mihály vagy ahogy a legtöbben ismerik: Miska bácsi.
280 oldal
Ár: 2500.-
RÉSZLET
ÍGY LETTEM RÁDIÓS
Ifjúkoromban az újságírót, rádióst nem képezték drága pénzen, médiaiskolákban. Akinek kedve, tehetsége, szorgalma volt az íráshoz, kikínlódta magában a szerkesztőségek asztalára tehető mustrát, aztán munka közben megtanulta vagy elleste a műhelyfogásokat a szakma nagyjaitól.
Még diákkoromban, tizenhét évesen jelent meg első újságcikkem, a versírásról akkorra már leszoktam, inkább novellákat írtam, többnyire még csak magamnak. Ám a jobbaknak köszönhetően húszévesen tagja lehettem az Írószövetség mellett működő Fiatal Írók Munkaközösségének. Jeles kortársak közé kerültem. Csoóri Sanyi, Eörsi Pista, Ancsel Éva, Abody Béla, Ungvári Tamás és mások fémjelezték a generációt.
Ott hallottam meg, hogy a Magyar Rádió riportereket keres. Gondoltam, a riporterség közelebb áll végcélomhoz, az irodalomhoz, mint a külkereskedelem, ahol dolgoztam. Jelentkezésül beadtam önéletrajzomat s néhány megjelent írásomat. Úgy látszik, megütötték a mércét, mert behívtak próbafelvételre.
A kor legendás riportere, Molnár Aurél beültetett a Rádió – akkor még egyetlen – hangfelvevő kocsijába, mely az egykori Ganz Vagongyár udvarán állt meg két szerelőcsarnok között, egy keskeny úton. Jobbra-balra csarnokfalak, előttünk, mögöttünk a csarnokok közt átvezető sínek, fölöttünk a bágyadt-kék szeptemberi ég.
