.jpg)
Robert Perisic: Köpd le, aki rólunk kérdez
"Itt van Önöknek maga a nagy Raymond Carver horvát kiadásban" (Szerbhorváth György) Robert Perisic, a horvát irodalom legújabb fenegyereke. Költő, író, filmszínész és kultuszfigura. De leginkabb ő Robert Perisic, a horvát irodalom legújabb fenegyereke. Ez a novelláskötete a balkáni háború személyes vetületetit boncolgatja. A zágrábi tengő-lengő, dezorientált nagyvárosi fiatalokról szóló történetek a mai zágrábi szlengben íródtak, és élvezetes, lendületes, magyar fordításban olvashatók.
RÉSZLET
Zéró buliban
- Nihilizmus, normális - vágta rá Szent Zéró. Ezt szellemesnek találta. Így működött a humoréréke. Úgy tűnt, már nem bírja sokáig idegekkel.
- Figyuzz, öreg! - folytatta. - Marhára csípem a bulidat! Imádom itt az összes kis bölcsész bigét, meg a zártkörű pókerjukat.
Zéró a végzős csajokra gondolt, meg a diplomázás utáni férjhezmenetelükre. Tonko csak bámult és hallgatott. Ez az ő bulija volt az ő kéglijében. Megveregette Zéró vállát, hogyne értené. Nem ért rá. Tonko jó házigazda volt. Azt akarta, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Hogy ne legyen probléma. Mosolyogva hordta a poharakat, és menet közben még egyszer megveregette Zéró vállát. Csak zűr nélkül múljon el minden, csak múljon el, ő megtett minden tőle telhetőt, ő megtartotta a bulit. Egyszer diplomázik az emebr. Ki tudja, mikor fog megint.
- Eleget tett az ifjúsággal szembeni kötelezettségének - mondta Zéró Nadicának.
- Mi-i? - Nadica rendes csaj, de hogy mi jár a fejében...
(valaki az sugdossa: ez az a csaj aki tonko körül forgolódik, mert az ősei tele vannak lóvéval. tonko szégyenlős. ennyi a bonyodalom)
- Muszáj volt megrendeznie a bulit, különben nem tartotta volna meg.
- Jézus, micsoda elmélet... - csodálkozik Nadica.
- Tudod, én paranoiás vagyok: minél többet járatom a számat, annál jobban szarnak rám, és annál ellenségesebb a publikum, de tök mindegy, menjünk tovább, garantálom, hogy muszáj volt neki! Nektek meg muszáj volt eljönnötök, és most muszáj prímán éreznetek magatokat.
- Mit izélsz, én tök jól érzem magam.
- Mert muszáj tök jól érezned magad.
- Neked meg muszáj mindennel frocliznod?
- Muszáj.
- Akkor minek jöttél ide?
Ad 1) Zéró az állától az Achilles-sarkáig végigmérte Nadicát: a méregdrága testét. A férfi évmilliók óta ugyanannak dől be. És már néhány éve az a menő, akinek van lóvéja, ősei, kéglije, diplomája, izmai, gazdag szókincse...
- Azt hiszed, elcsíped a főnyereményt?
- Senki sem hajtott, hogy elgyere.
Ad 2) amikor Zéró még egészen fiatal volt, egy haverja felvágta az ereit. Megmentették. Sok vér, nagy felhajtás, mentők. Aztán később egy másik haverja leugrott a toronyház tetejéről, és per pillanat szörnyethalt. Ez sem volt sokkal jobb.
Így aztán Zéró továbbra is buliról bulira járt. Nem volt harmadik lehetőség. Folytatta a beszélgetést Nadicával.
- Hogy nektek mitől van ehhez kedvetek... hogy bírjátok? Ennyi mindent: szuper buli, szuper dugás, szuper szerető, rémes alak, szuper nyaralás... Nadica egyáltalán nem figyelt rá. Szól a zene. Ezek mind imádnak valami zenét.
- Ez az egész terrorista optimizmus összeesküdött ellenem. Nincs mit mondanom ebben az értelemben, érted? Akármit mondok, nem stimmel, szori. Nadica ránéz. Ez berúgott.
- Mondjuk, voltam a tengeren egy hónapig, és? NAP, TENGER, MIZANTRÓPIA... Neked meg biztos szuper volt!
Arra gondolt, hogy Nadica talán, talán (nagyon pici volt az esély) átállhatna az ő pártjára.
- Krken voltunk, és szuper volt, na és?
Kipukkant remények. Pukkadt csajok. Eszébe jutottak a haverjai. Továbbra is járta a bulikat, és most itt van.
- Te jó ég, én nem érte, miért vagy te ennyire frusztrált?
- Dugába dőlt a dugás.
- Miféle dugás?
- Az, amelyikhez nem kell esküvő.
