.jpg)
Paul Krugman: A liberális lelkiismeret
DEMOS-könyvek
Az egyik legismertebb és legbefolyásosabb amerikai politikai kommentátor (mellesleg a 2008-as közgazdaságtani Nobel-díj kitüntetettje) száz év amerikai történelmét tekinti át, s egy újabb reformkor szükségessége mellett érvel. Programjában az általános egészségügyi biztosítás éppúgy szerepel, mint a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése és egy olyan új politikai koalíció szükségessége, amely a társadalmat nemcsak igazságosabbá, hanem demokratikusabbá is teszi. A kötetet a kortárs történelem, politika és politológia iránt érdeklődőknek ajánljuk.
348 oldal
Ár: 2890 Ft
RÉSZLET
1.
ILYENEK VOLTUNK
1953-ban születtem. Ennek a generációnak a legtöbb tagjához hasonlóan én is magától értetődőnek vettem azt az Amerikát, amelyben felnőttem. Kortársaimmal vállvetve tüntettem Kambodzsa bombázása ellen, szóvá tettem a társadalmi igazságtalanságokat, és támogatásért házaltam a liberális képviselőjelöltek érdekében. Az ifjúságom hátterét jelentő politikai és gazdasági környezet visszatekintve afféle elveszett paradicsomnak tűnik, kivételes epizódnak országunk történetében. A háború utáni Amerika mindenekelőtt a középosztály társadalma volt.
A második világháborúval kezdődően a bérek ugrásszerű növekedésnek indultak, s ez sok tízmillió amerikai, többek közt a szüleim számára, kiemelkedést jelentett a városi nyomornegyedekből és a vidéki szegénységből. Saját lakást vehettek, és soha nem tapasztalt kényelemben éltek. A gazdagabb rétegek ugyanakkor háttérbe szorultak. Egyrészt viszonylag kevesen voltak, másrészt a tehetős középosztályhoz viszonyítva nem is tűntek olyan nagyon gazdagnak. A gazdagoknál többen voltak a szegények, de lényegében ők is csekély kisebbséget alkottak. Az amerikaiak többségének tehát jó anyagi háttére volt, és hasonló életszínvonalon élt, ezért gazdasági értelemben erős közösségérzés alakult ki a társadalomban.
A kiegyensúlyozott gazdaság mérsékelt politikával párosult. Fiatalságom éveiben, néhány kivételtől eltekintve, széles konszenzus uralkodott a demokraták és a republikánusok között a legtöbb külpolitikai és számos belpolitikai kérdésben. A republikánusok ekkor már nem akarták mindenáron semmissé tenni a New Deal eredményeit, sőt néhányan még a Medicare programot is támogatták. A kétpárti konszenzus fogalmának valódi jelentéstartalma van. Kétségtelen, hogy rányomta a bélyegét erre az időszakra Nixonnak és körének csúfos mesterkedése, illetve a Vietnammal és a faji kérdéssel kapcsolatos zavargások, ám ennek ellenére az amerikai politikai folyamatokat kétpárti konszenzus jellemezte, és az alapvető értékekben egyetértés mutatkozott.
