.jpg)
Megjelent!
Lukácsi Tamás: Hermész szobra a fában - Arisztotelész és álmaink állama
Jog- és állambölcseleti értekezések Arisztotelész államelméleti alapműve, a Politika ma is kiindulópontja a jog- és államelméleti vizsgálódásoknak. Miközben a kötet szerzője alapos szövegelemzések segítségével rekonstruálja, hogyan képzelte el Arisztotelész az ideális államot, egy alapkérdésre keresi a választ: mi óvja meg a filozófust attól, hogy a témáról értekezve utópiát alkosson, és az ideális állam érdekében feláldozhatónak minősítse az államot alkotó individuumokat? A kérdés – vallja a szerző – korántsem csak a klasszikus gondolkodás iránti érdeklődés szüleménye: a világtörténelemből jól ismertek azok az ideológusok, akik azzal a céllal, hogy felépítik álmaink államát, az emberiség legsötétebb rémálmait teljesítették be. A kötetet az ókortudomány és a politikafilozófia iránt érdeklődőknek, különösen politológus és joghallgatóknak ajánljuk.
200 oldal, ár: 2300.-
RÉSZLET
4. Van-e új a nap alatt?
Adott egy kor: bizonyos értelemben felvilágosodás utáni időszaknak nevezhetnénk. E korra elsősorban a világnézet szekularizációja jellemző. Emellett fontos eredmények születnek az orvostudományban, és erőteljesen fejlődnek a természettudományok, amelyekben a hangsúly az oksági összefüggések kutatására helyeződik. Az oksági módszer azonban túllépi a természettudományok korlátait, és teret hódít egy olyan területen: a társadalomtudományokban is, ahol korábban csak korlátozott autoritása volt. A ráció az élet minden területén felértékelődik, majd szinte egyeduralkodóvá válik, ami ahhoz vezet, hogy divattá válik minden relativizálása. Innen már csak egy lépés a nihilizmus megjelenése, ami szükségszerűen be is következik. A múltból öröklött nézetek, jó öreg szokások, intézmények többé már nem élveznek feltétlen bizalmat: az új szellem hordozói az ész ítélőszéke elé állítják és nagyobbrészt eltörlik őket.
Az általános relativizálás az emberi kapcsolatok minden területét áthatja; sokan az erkölcs és a jog társadalmi és történeti viszonylagosságát vallják, és ez az állami közösség transzcendentális és metafizikai összefüggéseinek teljes elvetésével járt együtt. Egyre egyöntetűbb az a meggyőződés, hogy a politikai közösség létrejöttének sem természetes, sem transzcendentális oka nincsen. A közjóról és a kötelességekről sokkal kevesebb szó esik, mint az ún. „jogokról”. Elfogadott zsinórmérték hiányában az „igazság” elveit az határozhatja meg, akinek megfelelő erőszakszervezete és kellő érdekérvényesítési képessége van. Ráadásul erre a komor színekkel felvázolt képre egy növekvő hatalmú és egyre öntörvényűbb birodalom veti árnyékát.
