Faludy Judit (szerk.): A tekintet szintaxisa
François Molnar válogatott tanulmányai
250 oldal, ár: 2900.- Ft
A tanulmánykötet François Molnarnak a művészetelmélet és az experimentális pszichológia határterületén végzett kutatásait bemutató publikációi közül válogat. Molnar 1947-ben telepedett le Párizsban, ahol a mozgalmas művészeti élet aktív résztvevője lett. 1958-tól megjelenő publikációi híven tükrözik az őt körülvevő szellemi irányzatok megtermékenyítő hatását. Kérdésfelvetései, kutatásai az esztétika, a pszichológia, az optika határterületén mozognak, és érzékeny kölcsönhatásban állnak mindazokkal a szellemi irányzatokkal, amelyek a 60-as és 70-es évek francia művészetében jelentkeztek (koncept art, op-art). A hatvanas-hetvenes évek aktuális zenei, fizikai, matematikai, szociológiai teóriáit a pszichológia és a művészet területére próbálta alkalmazni. Az eredmények feldolgozásában a legaktuálisabb matematikai újításokat használta fel (pl. a gráfelméletet). A kötetet a kortárs művészet és az esztétika iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Fekete-fehér illusztrációkkal, 17 percnyi filmet tartalmazó DVD-melléklettel.
RÉSZLET
FRANÇOIS MOLNAR ÉS VERA MOLNAR
Zaj, forma és művészet
Mi a forma?
A forma fogalma az emberi elme által alkotott, fejlesztett és manipulált gondolatok egyik legizgalmasabbika. Colin Cherry szavaival ez „a kevés hidak egyike művészet és tudomány között”.1 A ’forma’ kifejezés rendkívül széles jelentéstartalmát a számítógép- tudomány képviselői leszűkítették, azóta a forma nem más, mint a randomitás (véletlenszerűség) hiánya egy szervezett elemekből álló csoportozaton belül. Ennek köszönhetően a forma alapvető vonása – a randomitás hiánya – egy negatív tulajdonság. A számítógéptudósok megpróbálták meghatározni azokat a tulajdonságokat, amelyek megkülönböztetik a formát a randomitástól avagy a zajtól, amely ugyancsak egy meglehetősen komplex fogalom.
A zaj objektív definíciója: meghatározott elemek jól definiált paraméterek közötti random eloszlása. Ebből következően az elemek egy készletének Gauss-eloszlását, melynek átlaga m és varianciája v, fehér zajnak nevezzük. Több más „zajszín” is létezik, pl. szürke vagy rózsaszín. A zaj szubjektív meghatározása már korántsem ilyen egyszerű. A. Moles2 szerint Beethoven IX. szimfóniája zajjá válik, ha valaki azt akarja megérteni, amit a szomszédja mond, míg annak, aki e zenét hallgatja, a szomszéd jelenti a zajforrást.