Megjelent! - Jonas Hassen Khemiri/Papolczy Péter (ford.): Montecore - Egy párját ritkító tigris

Az első regényével nemrég debütált fiatal író, Jonas egy nap különös e-mailt kap egy bizonyos Kadirtól, apja gyerekkori barátjától Tunéziából. "Kadir gombolja a klaviatúrát", hangzik a meghökkentő kezdet. Kadir ezután elküldi a maga egészen egyéni, a franciát, svédet és arabot vegyítő, ráadásul képzavarokkal és bombasztikus metaforákkal tűzdelt nyelvezetén írt visszaemlékezéseit közös napjaikról. Ha már Jonas írásra adta a fejét, javasolja Kadir, írja meg eltűnt apja kacskaringós élettörténetét az ő segítségével, hiszen ennél jobb "sztori" nincs is.

Abbas, az apa útja a marokkói árvaháztól a svédországi beilleszkedési kálvárián és a művészi sikertelenség kínjain át a világhírig vezetett.De aztán hová? És ezzel kezdetét veszi a közös munka. Jonas eleinte háttérbe szorul, hiszen apja ifjúkori éveiről nincsenek emlékei, de saját gyerekkori élményeit már ő maga írja meg, jóllehet Kadir ezeket is ellátja lábjegyzetekkel. Két teljesen eltérő hangon - Kadir nyakatekert nyelvezetű levelein és Jonas emlék-monológjain keresztül - szólal meg a letehetetlenül szórakoztató történet, amelynek egyik vezérmotívuma a hirdetett tolerancia és a hétköznapokban mégis megnyilvánuló rasszizmus között feszülő ellentét. És közben "íródik" a regény.

A két szólamhoz néha egy harmadik is csatlakozik, ugyanis Kadir arabról lefordítja Jonas apjának régi leveleit. Ez a szólam azonban gyanúsan hasonlít Kadir saját írásaira. Amúgy is, Kadir körül mintha valami nem volna rendben. Lehet, hogy valójában nem is ő az, aki "gombolja a klaviatúrát"? De mi történt az apával? És mi köze mindehhez Montecorénak, a híres Las Vegas-i show tigrisének, amely egy 2003-as előadás során kis híján megölte Royt, a szelídítőjét? A marokkói apa és svéd anya gyermekeként 1978-ban született Jonas Hassen Khemiri a mai svéd irodalom fiatal sztárja, aki mára már drámaíróként is világhírre tett szert. Második regénye, a Montecore számos tekintélyes irodalmi díjat nyert, és több nyelvre lefordították.

RÉSZLET

"– Aztán megismerkedett anyámmal egy szimfonikus koncerten Monacóban. Anyám a világ egyik legszebb manökenje, algír szülőktől született Miami Beachen, Amerikában. Most színésznő, és olyan filmsztárokkal áll közeli barátságban, mint Grace Kelly és Humphrey Bogart. Egyébként ezt már láttátok? És sugárzott a büszkeségtől, amikor bemutatta a gyűrött fotót, amit állandóan magánál tartott. Elmesélte, hogy a fekete öltönyös férfi az előkelő európai társaságban az asztalnál az apja, Mussza. Jobbján ült a celebrátus filmsztár, Paul Newman, és balján a lenyalogatott hajú Elvis.

– És egyébként – tette hozzá, miután részletesen megvizsgálta a fotót. – Ne zavarjon titeket az orrbányász testőr a háttérben.

Mindannyiunknak nagyon imponáltak atyád történetei. Szemünk sztereóban ragyogott, és úgy kiáltottuk:

– Még! Mesélj még!

Evvel csak tovább ingereltük a fantáziának nevezett szunnyadó sárkányt. Atyád folytatta:

– Apám, Mussza, sok aranyat is nyert a súlyemelő VBken, és dolgozott tigrisidomárként is. Van négy Pontiac V8-a, kettő fekete, a többi piros. Most egy párizsi luxusnegyedben lakik, ahol a fűnyírók úgy néznek ki, mint kicsi autók, és a hétvégéket a golfpályán vagy autóversenyeken tölti. Mindenféle bőrszínű nő topless úszik a medencéjében, és kókuszillatú napkrémmel kenegetik a vállát. Miért költöztem én ide? Anyám halálos autóbalesete után felébredt apám szándéka, hogy beírasson a szegénység kemény iskolájába. De hamarosan… bármikor, talán holnap vagy a jövő héten feltűnik itt az alakja, és elvisz a szabadságtól túlcsorduló Franciaországba. És harmonikus együttlétünkben ellátogatunk mozikba, találkozunk filmsztárokkal, gyakoroljuk a vindszörföt, és teszteljük luxusjachtjainak nagy kollekcióját. Ha akartok, ti is jöhettek…

Végignéztem atyádon, és megkérdeztem (az imént felkeltett gyanakvással):

– És hogy sikerült atyádnak ezt elérnie?

Atyád gondosan összehajtotta a fotót, visszatette a zsebébe, és azt mondta:

– Apám tripla tehetség: víztisztító, casanova és kozmopolita!

Miért siklott le atyád nyelvének ekéje ennyire az igazság szántóföldjéről? Nem tudom. Ezzel szemben megfigyelhetünk két érdekes tendenciát.

1. Atyád mindent levedlett életében, aminek politikai színezete volt. A politika az ő szemében mocsár volt, amibe már így is túl sokan belefulladtak a környezetében. Atyád csak később változtatta meg attitűdjét a politikához. Talán túl későn.

2. Nyilván mind világosan láttuk, hogy atyádnak nem minden szava realitás. Ennek ellenére hipnotizált és lelkesített minket. Hát nem bizarr, hogy a konfabuláció is vigaszt tud csiholni? És vajon nem ez az igazi oka, hogy ekkora a túlkínálat asztrológusból, pszichológusból és íróból? Mielőtt pontot teszek az atyád gyerekkoráról szóló adatfüzér végére, szeretnék valami fundamentális tényt közölni:

Ha még mindig kételyeid vannak a projekt zsenialitását illetően, szeretném hangsúlyozni, hogy SEMMI gazdasági kompenzáció nem szükséges az asszisztenciámért. Ne hagyd, hogy a svéd kuporiságod gátat szabjon könyvünk jövőjének! Én csak annyit kérek cserébe, amiért episztolákba gyűjtöm az atyádról szóló adatokat, hogy könyvünk maximális őszinteséggel legyen fűszerezve. Ez a garancia életbevágóan fontos számomra, hiszen a hamis szóbeszédek amúgy is elárasztják atyád életét. Az igazság, és csakis az igazság lehet a világítótorony, amikor létrehozzuk irodalmi mesteropuszunkat. Szürke színben tüntet fel engem ez a fogadalom? Ha igen, ígérem, hogy a következő emailben elküldöm a valóság realitását atyád hátteréről. Sokkoló lesz és csábító, mi több, stimuláló és izgató, mind neked, mind jövőbeni olvasóinknak."