Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2009.12.14. 12:16 gondolatkiado

Fejezetek - A látszat birodalma - David Fincher mozija

Címkék: könyv gondolat kiadó fejezetek kultúratudomány

Mátyás Győző: A látszat birodalma - David Fincher mozija (részlet)

A legyilkolt remény

Hetedik

David Fincher következő filmje, a Hetedik viszont nagyobbat durrant, mint a vásznon leadott pisztolylövések. Elsősorban a közönség kedvelte a filmet, s bár nagyrészt jó szakmai visszhangja is volt a mozinak, azért jócskán akadtak fanyalgások is. A San Francisco Examiner kritikusa például thrill-less thrillernek titulálta a mozit, a Washington Post recenzense azt kifogásolta, hogy a Hetedik kevés teret hagy a nézői fantáziának, kollégája szintúgy a Posttól azt írta, hogy ez a film bizonyára nem ír majd mozitörténelmet, a Variety kritikusa pedig néhol kiszámítottnak és mesterkéltnek találta a filmet.

A legpikánsabb viszont fellapozni a San Francisco Chronicle munkatársának, Edward Guthmann-nek a véleményét, abban a tudatban, hogy évekkel később egy másik sorozatgyilkosról készült Fincher-opusban, a dokumentumszerűséget erősen hangsúlyozó A Zodiákusban az újságíró szereplők éppen a San Francisco Chronicle munkatársai.

Nos, Guthmann már a cikk címében is Jonathan Demme A bárányok hallgatnak című thrillerklasszikusához hasonlítja Fincher moziját, ravasz módon némi plágiumra való utalást is elejtve a szövegben, amelyet ekképpen zár: „Tudjuk, Hannibal, mennyire félted a kilencvenes évek eminens mozigonoszának trónját, úgyhogy figyelj: John Doe lehet a korszak szörnye, de soha,soha nem veheti el a helyed a Szégyen Csarnokában.” Azért is érdemes idézni ezt a szöveget, mert tipikus fogásról van szó abban az értelemben, hogy igen sok bírálat, elemzés épül a két film összevetésére. (Az is igaz, hogy iróniától sem mentes kontextusban Fincher filmjében Mills nyomozó szájából utalás hangzik el A bárányok hallgatnak című opusra.)

Tagadhatatlan tény, hogy mindkét film a sorozatgyilkosokról szóló thriller műfajába tartozik, de nemcsak ábrázolásmódjukban térnek el, hanem főként az alkotásra jellemző episztémét vagy még inkább: noézist illetően a Hetedik radikálisan különbözik Demme filmjétől.

Persze a sorozatgyilkosság mint kiemelt motivikus elem többféle „alműfajt” képes generálni. A legismertebb és talán legnépszerűbb alvariáns a Bonnie és Clyde típusú, a szenvedélyes szerelem igézetében menekülő és bűncselekményeket elkövető párok történetét elbeszélő film noir. „A »menekülő pár” fajtájú filmnek hosszú története van D. W. Griffith 1919-es Vörös napokjától kezdve a Született gyilkosokig vagy a Tiszta románcig… Mind az amour fou [őrült szerelem – M. Gy.] mániákus jellege, mind a menekülők társadalomtól való elidegenedett helyzete a film noir prototipikus témái.”

Ebben a filmtípusban a bűnös pár és a megtámadott közösség kölcsönviszonyának ábrázolása során általában érdekes dolgok derülnek ki a magát ártatlan áldozatnak tekintő társadalom értékrendjéről, erkölcsi princípiumairól. Ettől a variánstól alapjaiban különbözik az az alműfaj, amelyben a gyilkosságokat egy pszichiátriai esetnek minősíthető, orvosilag is elmebetegnek nyilvánított figura követi el. Vélhetnénk: ez esetben az ábrázolásnak nem lehet társadalomkritikai éle, hiszen az őrült, az elmebeteg nem a társadalom terméke, hanem a filogenezis fintora, az evolúció torzulása, a fejlődés tévedése, a rendszer eleve bekalkulált hibája: természeti káló. Azért, mint látni fogjuk, ez a kérdés ennél kicsit bonyolultabb.

Első közelítésre azonban mégis úgy tűnik, hogy az ilyen bűnfilmekben a hangsúly az érzékek felajzásán van, azon, hogy a nézőknek csavaros fordulatokban bővelkedő, feszültséggel teli, izgalmas történetet kínáljanak, amely emeli az adrenalinszintet, s képes kiváltani a borzongás, a bizsergés érzését.

A thrilling eme lúdbőröztető érzete kiváltható úgy, ha a néző a lelki torzszülött, a pszichopata rémtetteit már kezdetektől nyomon követheti, hogy azok borzalmas volta felett szörnyülködhessen. Ezzel párhuzamosan pedig drukkolhat a mitikus gonosz ellen vívott küzdelme során hőssé avanzsáló nyomozó(k)nak, hogy állítsa (állítsák) helyre a világ rendjét, és győzedelmeskedjen(ek) a rossz felett. Ennek a verziónak van olyan változata is, amikor nem tudni, ki is a sorozatgyilkos, azaz a bűnös kezdetben a mindenünnen fenyegető általános veszély elvont megjelenítője, talán az emberi én rossz oldalának személytelen kivetülése, mígnem a nyomozás során fokozatosan azonosítják a gonoszt, aki arcot kap, antropomorfizálódik, minek következtében legyűrhetővé válik.

A Hetedik egyik típusba sem sorolható igazán, noha hibátlanul felvonultatja a műfaj sok tematikus és narratív jellemzőjét. A thriller eléggé kötött műfaj, ha sorozatgyilkos a főhőse, az még inkább behatárolja az alkotó lehetőségeit, hiszen ez a választás lehívja, felvillantja a történetileg már létrejött szüzsébeli variációkat a hozzá tapadó szignifikációs konfigurációkkal együtt.

„Az erős műfaj nemcsak a tematika határait jelöli ki, nemcsak az emlékanyagok raktárait örökíti, kifejlett képzetkapcsolatokat is felhalmoz. Az erős műfajú tudatban egy elem kiválasztása a hozzá kapcsolódó elemek komplexumának vállalását feltételezi, az elemek bonyolult vonzatokkal lépnek ki a művekből, s keveredésüket olyan kombinációs szabályok határozzák meg,amelyek maguk is halmozódnak, mind bonyolultabb archetípusszintatktikát alkotva.”12 És Fincher alkalmazkodik az erős műfaj követelményeihez, használja a jól ismert és bevált toposzokat, hatáselemeket: vannak itt elborzasztó gyilkosságok, méghozzá igen széles skálán, van démonikus sorozatgyilkos, találkozunk a tapasztalt zsaru és debütáns nyomozó kettősével, megfigyelhetjük a talányfejtés folyamatát, és részünk van borzongató atmoszférában.

Amellett, hogy a műfaji szabályok betartásával megadja a nézőnek a ráismerés és az otthonosság – zsánerfilmeknél szinte elengedhetetlen – érzetét, hogy az ismerős rendbe klasszifikálhassa az alkotást, Fincher mégis egy csak rá jellemző, összetéveszthetetlenül egyéni stílusú mozit készít.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr681597085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása