Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2009.12.15. 13:56 gondolatkiado

Friss és ropogós - A belga-szindróma

Címkék: könyv karácsony friss gondolat kiadó társadalomtudomány tortenelem fejezetek katalógus 2009 2

Megjelent!

 

Bangó Jenő: A belga-szindróma

A vallon kakas és a flamand oroszlán között című könyvében a szerző Belgium német nyelvű közösségét mutatta be. Ebben a második Belgiumról írt könyvében a többi belgiumi közösséget, illetve a régiókat vizsgálja. A szociológiai jellegű leírások bemutatják a vallonok, flamandok és brüsszeliek mentalitását, életmódját, felfogását.

A belga szindrómát, vagyis a flamand és vallon szeparatizmus-elképzelések forgatókönyveit a politikusok szürreális teóriái teremtik. A belga hétköznapok azonban nem szürreálisak - a kompromisszumkeresések végül eredményt fognak hozni. Belgium az Egyesült Európa első zászlóhordozói közé tartozott. Flamandok és vallonok meg fogják találni a békés együttélés módját - egy föderalizált és regionizált Európának példát mutató államalakzatban.

 

RÉSZLET

2. Németek Belgiumban – a 0,7 százalékos kisebbség

A németek Belgiumban a Német Szövetségi Köztársaság határa mentén egy tömbben élnek, a belgiumi német nyelvű közösségben. Névjegykártyájukon ez áll: Ország: Belgium. Hivatalos nyelv: német. Főváros: Eupen. Terület: 854 négyzetkilométer. Összlakosság: 74 665. Miniszterelnök: Karl-Heinz Lambertz. Internet-elérhetőség: ministerium@dgov.be. Belgiumhoz csatolták: 1919-ben.

A fejezetcímben szereplő 0,7 százalékos kisebbség egyedülálló a világban. Nem azért, mert ennél „kisebb” százalékarányú kisebbség nem létezne, hanem abból kiindulva, hogy nincs a világon még egy ország, amely megengedi magának azt a luxust, hogy lakossága 0,7 százalékának olyan fokú autonómiát biztosítson, amit csak fejlett, jóléti demokráciák engedhetnek meg maguknak.

A német nyelvű belgák vidéke két részre oszlik. Északon találjuk a fővárost, Eupent, ettől délre Európa legnagyobb egybefüggő magaslati mocsárterületét. Belgium legmagasabban fekvő falva az Eifel vidékén található, melynek központja Sankt Vith városkája.

A vidék lakossága magát leginkább mint határlakost határozza meg, de van egy sereg idegen és önmeghatározás is. Sok vallon használja még a „keleti kantonok” elnevezést, és az idősebbek beszélnek még a „rabságból megváltott kantonokról” is. A „német nyelvű közösség” túl hivatalosan hangzik, és nem könnyíti az identitáskeresést. Német Belgium, a német belgák földje, országa a francia belga vagy a flamand belga ellentéteként állna. Kelet-Belgium viszont csak egy égtáji, semmitmondó elnevezés. A közösség zászlójának fehér alapszíne a kilenc kék enciánnal – a kilenc német nyelvű nagyközséget, illetve városkát jelenti – a koronás oroszlánfigura körül, a vidék királyhűségét szimbolizálja.

A belga kisebbségi helyzetet a történelemben mint nem hivatalos, latens gazdasági és demográfiai kérdést tárgyalják. Belgiumban a kisebbség problematikáját beárnyékolta a nyelvkérdés. Az első világháború után született meg a német kisebbség, amely egy „kényszerkisebbségből” „Európa legjobban védett kisebbségévé” nőtt fel. Belgium a „disszociatív föderalizmus” útjára lépett.

Kelet-Belgiumban már a kőkorszakból találunk településnyomokat, aztán a nagy európai népvándorlás a 700-as évekig germánokat, keltákat, frankokat és végül rómaiakat sodort a vidékre. Kelet-Belgium – úgy, mint Magyarország – évszázadokon keresztül idegen hatalmak játék labdája volt. Spanyolok, hollandok, franciák és németek voltak a megszállók. A török háborúk alatt vallon zsoldosok is harcoltak a magyarok oldalán. Már a középkorban élénk gazdasági kapcsolat volt a két ország között. Az eupeni vidék cserép- és szövött áruit kedvelték Magyarországon. A tizenkilencedik században belga bankok és vállalatok hatásosan működtek közre az ország iparosításában.

Az újkorban természetesen számos történelmi párhuzamot állíthatunk fel. A versailles-i szerződés következményei mind a magyarok, mind a német ajkúak számára a határvidéken katasztrofálisak voltak. Nyugat-Magyarországon Sopron városában a népszavazás hasonlóképpen zajlott le, mint az Eupen–Malmédy vidéken. Hitler Kelet-Belgiumot annektálta – Magyarországot 1944-ben szállta meg. A hidegháború alatt alig volt kapcsolat a két ország között, csak a rendszerváltás után, 1989-ben aktiválódtak a bilaterális gazdasági és kulturális megállapodások.

Aachen és Kelmis között van egy 340 hektáros terület, ahol több mint száz évig Európa egyik legfurcsább miniországa létezett. A semleges Moresnet történetét a magyar olvasók alig ismerik. Eredetileg egy cinkpátban különösen gazdag területről volt szó, amelyet mind a németek, mind a hollandok, később a belgák maguknak akartak. 1830-ban megalakult egy nemzetközi jogi provizórium, a belga–német kondomínium, amely addig volt érvényben, amíg a terület végleges hovatartozásáról a holland, később belga és német államfők meg nem egyeztek. Létrejött egy semleges „állam”, kezdetben alig 400 lakost számolva, később – hála a cinkpátbányászatnak – négyezerre növekedve, akik kettős állampolgárságot birtokoltak, katonai szolgálatukat Németországban vagy Belgiumban teljesítették, és maguk dönthették el, hogy vitájukat belga vagy német bíróság előtt rendezik – francia jog szerint!

A lakosság többször megpróbált ezen a helyzeten változtatni és függetlennek lenni, mint Andorra, San Marino vagy Monaco. Figyelemre méltó egy helyi orvos próbálkozása 1905-ben Semleges Moresnet-ből egy eszperantó államot (Amikejo) alapítani. Moresnet fekvése ideális volt erre a célra, mert a terület három ország határának találkozásánál fekszik, és lakosai két nyelvet beszélnek. A himnusz és az állam címere már készen volt, és a drezdai Eszperantó Világkongresszus is támogatta a tervet. Az első világháború után aztán Németország Belgium javára lemondott erről a területről. Egy időben megkísérelték Magyarországon Sopron-Ödenburg városát az osztrák határon mint független, semleges, kétnyelvű városköztársaságot kikiáltani.

A világnyelv megvalósítása (például eszperantó), amely a népek közötti megértéshez és a világbékéhez szolgálna alapul, még várat magára. Ha a világnyelv egy nagyhatalom (Róma, Kína vagy az Egyesült Államok) által lenne kikényszerítve, akkor eltűnne a nyelvi-kulturális diverzitás. Évente tíz nyelv tűnik el a történelem süllyesztőjében, és ezzel tíz kultúra is. Nyílt vagy burkolt nyelvtilalmak, amint ezt a kisebbségek tapasztalták, elfogadhatatlanok egy demokráciában. A német kisebbség Belgiumban és a német kisebbség Magyarországon a háború után a nyelvi asszimiláció kísérleteit élték meg, és csak a regionalizálásban, a kulturális autonómiában lehetett a megoldást megtalálni. A belga nyelvtörvények 1963 óta a nyelvcsatákat, ha nem is tudták megszüntetni, de élességüket csökkentették kompromisszumok által. Példának említik a leuveni egyetem nyelvi megosztását és a vallon–flamand nyelvkompetencia-vita felszámolását a fouroni községekben, nem messze a német nyelvterület határától.

A német nyelvű közösség a vallon–flamand nyelvvita árnyékában használja a kétnyelvűség előnyeit. A többnyelvűség, mint ezt a svájci és finn példák Európában igazolják, az egyetlen járható út a toleranciához és a népek közötti megértéshez. A német nyelvterület dialektusai napjainkban fölértékelődnek. Megkülönböztethetjük az eifeli dialektust és az Eupen vidéki nyelvjárást. A magyarországi német kisebbség többségileg a sváb dialektust használja. A dialektus ápolása, ahogyan ezt az eupeni írók és költők (például August Tonnar) felismerték, az azonosság kinyilvánításának fontos eszköze, és egy vidéknek, tájnak egyedi kulturális karaktert ad.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkiado.blog.hu/api/trackback/id/tr781599706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása