.jpg)
De Winter, Leon / Gera Judit (ford.): SuperTex
Max Breslauer textilkereskedő, aki Supertex néven olcsó üzletláncot tart fenn Amszterdamban. Eltekintve az üzletvezetéssel járó kisebb-nagyobb nehézségektől, sikeresnek mondható a vállalkozása, ha a sikert külsőségekkel mérjük. Max Breslauernek Porschéja van, gyönyörű barátnője és kényelmes tetőtéri lakása Amszterdam közepén. A múlt váratlan felbukkanása azonban csődtömeggé változtatja Max életét.
A fordulatokban gazdag, rendkívül olvasmányos, filmszerűen pergő regény azt a pszichológiai folyamatot mutatja be, ahogyan a második generáció az elhallgatások, az elfojtások és a saját identitás elleni lázadás dacára végül elfogadja és feldolgozza a zsidó szellemi örökséget. Az 1945-ben született Leon de Winter ma nemzetközi sztár, az egyik külföldön is legismertebb holland író, akinek több művét, így ezt a regényét is megfilmesítették. Magyarul a Ki látta Eileen W.-t? és Szerenád c. regényei olvashatók.
333 oldal
Ár: 2450.- Ft
RÉSZLET
Első fejezet
Dr. Jansen egy bérház legfelső emeletén rendelt, az Apollolaan és az Olympiaplein sarkán. A szomszédos teret friss gyeppel borított sportpályákra osztották, ahonnan valamivel később a szombati napot sportolással töltők kimerült kiáltásai hallatszanak fel a rendelő széles ablakaihoz. A szoba világos volt, a parketta egy részét kopott perzsaszőnyeg fedte, asztalként egy régi fémvázas íróasztal szolgált, fekete gumilapján egyszerű, fehér, Hemaféle íróasztallámpa állt - egy kaszárnya irodabútorzataára emlékeztetett az egész -, s beléptemkor egy rideg, félig elfordított irodaszéket pillantottam meg az asztal mögött.
A dívány az ablaknál állt. A széles fekhelyet, két személy is kényelmesen elférhetne rajta, vastag gyapjútakaró fedte. Tavaly egyszer visszahajtottam a takarót, és megállapítottam, hogy azon a helyen, ahol a neurózisoktól és traumáktól meggyötört páciensek feneke izgett-mozgott - a pszichiáter következetesen csak ügyfeleknek nevezte őket -, egy lyuk tátongott, melyet száraz szalmával tömtek be. A lyukat a pléden keresztül is érezni lehetett, s az embernek az a benyomása támast, hogy dr. Jansen egyenesen így rendelte meg az asztalostól. A lyuk közvetlen kapcsolatban állt a csatornával, melyen keresztül a mocskot a lélekből a beleken át láthatatlan mélységekbe vezették.
A pszichiáter a dívány melletti barna bőrfotelben ült, melynek egészen elkopott a karfája. A fejrésznél a bőr kifényesedett, és fekete folt éktelenkedett rajta.
- Foglaljon helyet, Breslauer úr - mondta.
Ha Isten nő lenne, akkor dr. Jansen, az amszterdami idegorvos hangján szólalna meg. Hetven év körül járhatott, alakja az évek szaporodásával összetöpörödött. Nem volt magasabb egy méter ötvenöt centinél. Vastag szálú, göndör hajávan az alatt az év alatt, míg elkerültem a díványát, az utolsó barna tincsek is hófehérré változtak. Hatalmas barna szeme tisztán és irgalmatlanul nézett az emberre. Keskeny arcából sasorr ugrott elő. Valamikor a múltban családjába mediterrán vonal férkőzött be valahogyan, mely a Jansen család külsejét egzotikus vonásokkal ruházta fel. Jansen doktornő nem volt zsidó. Éppen emiatt kerestem fel annak idején a rendelőjét. Nem akartam zsidó terapeutát.
Leültem a díványra. Felvett egy darab papírt az íróasztalról, és mint egy gyerek, befészkelte magát a magas fotel mélyébe. A kérdőívet az ölébe helyezte, keresztbe tett lába nem ért le egészen a földre. Tizenegy éves kislány egy hetvenéves asszony testében. Lapos sarkú, legfeljebb harmincnégyes méretű fekete cipőjéből sovány kis boka kandikált ki. Szürke, lébszérközépig érő szoknyát viselt, széles galléros selyemblúza felett gyapjúkardigánt. Régimódi, de időtlen minőségű öltözet.
- Boldoggá tesz, hogy időt szakított rám, doktornő.
- Az ügyfél mindenekelőtt - mosolygott, mialatt a papirost tanulmányozta. - Közben készítettem egy összefoglalót azokról az alkalmakról, amikor nálam járt. Mindössze négyszer találkoztunk. Az édesapja halála után nem jött többé kezelésre.
- Így van.
- És akkor egyszerre csak felhív, hogy vészhelyzetben van, és egy vagyont is hajlandó fizetni, csak hogy itt lehessen.
- Nem érdekel a pénz.
- Csakugyan nem? - Éles pillantással mért végig, tudtomra adva, hogy a blöfföt azonnal megtorolja.
- Most nem - javítottam ki magam, akár egy óvatos kisdiák.
- Nem aludt ma éjjel?
- Miért kérdi?
- Úgy néz ki, mint aki le se hunyta a szemét.
- Nem zuhanyoztam. De aludni jól aludtam.
Bólintott, és hunyorgatott a szemével. Eszembe jutott, hogy ezt olyankor szokta csinálni, amikor koncentrál.
- Hogy megy a munka?
- Remekül. Persze egyszer fent, egyszer lent , de a biznisz már csak ilyen. Bizonyára az ön praxisában is vannak nyugodtabb periódusok.
- Ebben a szakmában ugyan nem. Az emberi psziché nem megy szabadságra.
- Csak a pénztárcája ürül ki olyakor. De én nem panaszkodom.
- Testileg egészséges?
- No igen, hát, ahogy látja, úgy huszonöt kiló feleslegem van. Mindig a fenekemre meg az arcomra hízom. A lábam még elmegy, a karom i, de a derekamon mintha valami öv volna, akárcsak mikor úszni tanultam.
- Hát egy kissé túlsúlyos, az igaz. Vannak éhségrohamai? - Ezt olyan tárgyilagosan kérdezte, mint egy háziorvos, aki az ember széklete iránt érdeklődik.
- Van, hogy az egész nap hozzá sem nyúlok az ételhezm aztán egyszerre csak addig zabálok, amíg össze nem esem.
- Más egyéb? Légzési problémák? Szívdobogás?
- Minden évben kivizsgáltatom magam, az orvos szerint minden rendben, persze a súlyomat kivéve.
- Ajánlott diétát?
- Többször is. Nekem nem jött be.
- Miért nem? - Fejét kissé félrefordította, és szomorkás mosollyal nézett rám.
- Egy hét után elegem van az egészből, és akkor annyi. Félszeg szavaim széttöredeztek valahol a szeme mögött, pislogott. Rápillantott a papírlapra. - Mi a helyzet a szerelemmel? - Ezt a kérdést a lehető legérintőlegesebben tette fel, rám se nézett.
- Jó ideje már ugyanazzal a nővel élek.
- Elégedett?
- Hogy érti ezt?
- Annak idején azért keresett fel, mert problémája volt ezzel kapcsolatban.
- Apám halála után minden rendbe jött.
- Hogy érti ezt?
- Ahogy mondom. Azt nem állítom, hogy az apám temetése után rögtön minden reggell erekcióval ébredtem, ha szabad így mondanom, de magától elmúlt a probléma.
