Gondolat Kiadó

Dohnányi Ernő családi levelei

Összeállította: Kelemen Éva

Dohnányi Ernő (1877-1960) nemzedékének egyik legnevesebb előadóművésze, megbecsült komponistája volt. A két világháború közötti magyar zenei élet szinte minden fontos területén meghatározó szerepet töltött be, élete végéig tartó zongorapedagógusi munkássága nyomán számos tanítványa vált a nemzetközi koncertélet keresett szereplőjévé. Szerteágazó levelezéséből mind a mai napig nem jelent meg egyetlen gyűjteményes kiadás sem. Kötetünk ezt a hiányt pótolja: a közel háromszáz családi levél most először kerül a magyar olvasóközönség elé. A levelek a művész szüleinek, illetve húgának Dohnányi Máriának íródtak, s az életút két nagy korszakát mutatják be: egyfelől a gyermekkortól az 1915 novemberéig tartó éveket, másfelől az 1944 őszétől kezdődő emigráció küzdelmes másfél évtizedét dokumentálják. Míg szülőknek szóló írásokból az érdeklődők Dohnányi zeneakadémiai tanulmányairól, kompozícióiról, később hangversenyeiről, művei fogadtatásáról tájékozódhatnak, addig a testvérének küldött levelekből nemcsak e művészi pálya alakulása követhető nyomon. A gyermek- és ifjúkor mindennapjairól, később az időskor gondjairól beszámoló, ám mindenkor kedvesen évődő és szeretetteljes, olykor apáskodó hangvételű sorok olvastával bepillantást nyerhetünk a testvérpár évtizedeken át tartó szoros, bensőséges kapcsolatába is. A válogatást a levelek tartalma alapján összeállított táblázatok, jegyzékek és mutatók, valamint angol nyelvű rövid összefoglalók egészítik ki.

400 oldal, ár: 3900.- Ft

RÉSZLET

4. KISHERESTÉNY, 1888. JÚLIUS 22. ELŐTT DOHNÁNYI FRIGYESNÉNEK

(levél; 4 folio)

[ZTI, DA. Szlh.]

He sends his mother a detailed account of the poor state of the pianos and gives a detailed programme of the planned concert.

Kedves Mama!

Igen örülök, hogy a mama felelt a levélre, s mivel azt írta, hogy többet írjak, most mindent elbeszélek. Először is megmondom, hogy zongora nincs Haulik úrnál, de azért minden nap megyek gyalog Nagy-Herestyénre Szirányiékhez, csak néha kocsin. Ott van két zongora, csak e két zongora közül csak egy jó zongora van, hanem az a hangszer nagyon nehezen jár, a más ik[!] meg nagyon könyen[!]. De ez megint nagyon rossz, az „a” úgy hangzik mint a „g”, azaz egy hangal[!] lejjebb van hangolva, és fönt az octáva úgy hangzik, mint egy sept[!] és még egy hibája van a zongorának, t.i. az, hogy nagyon össze vannak a hangok úgy, hogy én egy non[!] úgy érek, mint Pozsonyban egy octavát. De én ezen a zongorán nem játszom, én a másikon a jobbikon játszom.

Kirándulásokat nem tettünk eddig, hanem fogunk, akartunk Béládra menni, de eset[!] az eső, azért nem mehettünk. A hangverseny még nem biztos, hogy lesz, mert nem tudjuk, hogy [!] e Aranyos-Maróton jó zongora. Hofmeister6 úr már Pozsonyba Bubeniknak7 írta, hogy küld - jön zongorát. A hangverseny 28.án lesz. Eljön a Concertbe Szirányi ur és családja 2 leányaival együtt. Az egyik 18 éves a másik 16. A 18 évesnek neve Minki.8 A 16 évesnek pedig Lili. Ugye furcsa nevek. A Lilinek 19.-én nevenapja volt, akkor reggel 11 órától fogva egész estig ¼ 12-ig ot[!] voltunk. Legközelebb én a Lilivel négy kezűt fogok játszani.

A Papa azt mondja, hogy talán a Lili kisérné a Meditatiot Gounodtól.

A Program így hangzik:

1. Beethoven. zongora Qartett.

2. Prolog

3. Raff10 Cavatine.

4. Ének5. <…>Beriot. Air virie[!]

6. Mozart Phantasie zongorara.

7. Servais Suvnir des Pa.[!] Meditatio

8. Magyar Rapsodia hegedűre

9. Táncz

Még van valami elmondani való, hogy az Elza a Pongraczéknál a Pongrácz gyerekeknek nevelője, egy igen csinos költeményt csinált. Es az igy történt: A Hofmeister Pongraczékhoz Nyitrán elvolt híva, és knédlik voltak ebédre, s az Elza a knédlikből 6-ot evet[!]. Erre a Hofmeister lerajzolta őt a knédlikkel, a hogy eszi a knedliket. Aztán a Hofmeister elment visza[!] Kis herestyénbe és ott kapott a Plébanos urtól egy erös szivart, a melyet félig sem szíta ki, már rosszul volt és lefeküt[!] és hányt. A mint ezt az Elza meghallotta örült, s mivel Hofmeister őt lerajzolta csinált neki egy verset azon czím alatt „Die gute starke Cigarre”. Hogy milyen a költemény, azt majd mikor haza jövök, majd elmondom. A Papa kéreti a „Suvnir des Pa” Servaistől vagy a Trauer valczert Servaistől. A Papának megmondtam, hogy a Kolczonaiéknek családja szaporodott. A Miczit csokoltatom, és mondja meg a mama, hogy neki nem írhattam, mert fáj a kezem, majd máskor írok.

A mamát csókoltatom és kezét csókoltatom úgymint Miczit is.

Maradok szerető fia

Ernő