A szmirnai boszorkányok kötetünkről a harmadik olvasói vélemény a Goldspirit oldalról érkezett.

Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

361 oldal

3200 Ft

ISBN: 978-963-693-340-1

"Győzni minden áron

Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Katina az élet arcába vágta, hogy győzni fog. Majd élete végén a titkos tudást, amely a boszorkányság minden csínját-bínját rejti, unokahúgára, Mariára hagyja. Mindenki kellemesen beleborzongana, ha kiderülne: a dúsgazdag nénikéje egy alig mozdítható faládát hagy rá, amit csak egy előre megszabott idő után nyithat ki. Ám amikor feltárul a remélt kincseket rejtő láda, doh szagú könyvek, ételek és kozmetikai szerek receptjei kerülnek elő. Eleinte lefitymálja az ember, majd jobb híján kíváncsian beleássa magát örökségébe – így tett a Gondolat Kiadó gondozásában az idén megjelent görög antropológus, orvos Mara Meimaridi A szmirnai boszorkányok című könyv örökös-főhőse is, Maria.

Miközben Maria íróasztalára kikerülnek az ódon iratok, egy titokzatos-nem evilági- lélek közreműködésével szép lassan kirajzolódik előttünk az alig tízéves, szegény sorban élő lány, Katina és édesanyja, Eftália története, akik 1888-ban Kappadókiából, Törökországból a zaklatások elől menekülnek a jó sorssal kecsegtető görögországi Szmirnába. Pletykálós, takarítós, egymással perlekedő, mégis szeretteljes, egymásra odafigyelő közösség él a görög városban, kirajzolódik előttünk az ugyan békésen, de egymást messziről elkerülve, egymástól elszigetelten élő zsidó, görög, keresztény, örmény, török negyed szag- és illatelegye, poros-sáros utcái, és egy titokzatos ház a török negyedben, amelyet mindenkinek messziről el kell kerülnie.

Főhőseink, Katina és édesanyja, Eftália mielőtt elindultak volna a török szülői házból, álmodtak a titokzatos házzal. Így mesél erről Katina:

"Mielőtt Kappadókiából elindultunk, másképp képzeltem el Szmirnát…. De az ő (a boszorkány szerk.) házát mindig magam előtt láttam…. Egy ehhez hasonló házat láttunk mindketten, és amikor az ajtaját kinyitottuk, egy szekérnyi kincs volt benne, ami mind az enyém volt. Kincsek, amelyek sosem fogynak el, ha pedig mégis, egy varázsige elmondása után a ház megtelt újakkal. „Mind együtt vagyunk, és semmi sem győzhet le minket”-szólt a varázsige."

A ház ott állt Katináék utcájától nem messze. És a kislány alig várta, hogy végre bemehessen az egyébként a szmirnaik szerint elátkozott házba.

Lassacskán a nem gyötrő, de mégis aggasztó szegénységből az éjt nappallá téve dolgozó édesanya, Eftália, aki mellesleg még a rokonságából egy fél árva tizennyolc hónapos kicsi lányt is magával cipelt a török szegénységből, kedvenc munkáját a szépítőszerek készítését kitanulja egy üzletbe, és beindítja saját "szépségiparát". Csodálatos krémei, szépítő szerei egyszerre nagyon keresettek lesznek Szmirna szerte.

Természetesen mindenkinek a figyelme a zárt spalettájú török negyedbeli házra szegeződik, várjuk várjuk, hogy végre kidugja a vasorrú bába vagy valamilyen visszataszító banya az orrát - hiszen mégiscsak boszorkányokról szóló könyvet tartunk a kezünkben. Katina is a nagy találkozásra vár. Nyakig benne vagyunk a fecsegő, pletykáló, de mégis szeretettel áthatott történelmi családregényben, amikor is a szakadó esőben a török negyed bűzös sáros utcáin Katina elcsúszik, kiejti kezéből az ebédnek szánt babfőzeléket, a rózsavizes üvegcsék pedig szanaszét gurulnak- három össze is törik, az édesanyja gyönyörűen kidolgozott üvegcímkéi elázva hevernek a sárban. Katinából kitör a zokogás. Egy török nő lehajol hozzá, felkarolja, felemeli a felborult és félig kiömlött babos edényt, segít összeszedni az üvegcséket. Katina szinte rá sem néz, rohan tovább, hogy a rábízott feladatot teljesítse.

Csodák csodájára a bab helyére főtt tyúk, fűszer, sárgarépa és rizs került, az üvegcsék pedig a feliratokkal együtt sértetlenül sorakoztak a kosárkában. Az eset után a kislány szinte minden titkos kívánsága teljesült, és két évre rá végül a boszorkánynak tartott Attart tanítványai, gyermekei lettek édesanyjával együtt. Attart anya örökségül átadta nekik a boszorkányság vagy inkább a mindenség törvényeinek általa ismert minden csínját-bínját. Katina és Eftália használják is ezt a tudást. Jómódú férjet szereznek a már eladósorba került lánynak, mindig magasabbra és magasabbra jutnak a társadalmi ranglétrán, mígnem Katina Szmirna egyik legbefolyásosabb nőjévé válik. Közben az üzleti életben is sikereket ér el.

Bármennyire is sötét és önző a boszorkányokról festett kép: a "női tudás" (amelyet a középkorban bélyegeztek meg), a megérzések nagyon közel vannak a mindenhatóhoz. Teremtenek és büntetnek ők is, segítenek másokon, de első sorban önmagukon. A regényben felvázolt korban védik magukat egy olyan, sokszor kiszámíthatatlan földi hatalommal szemben, amely képtelen fellépni az erőszak, előítéletek, szegénység, kiszolgáltatottság, társadalmi kirekesztés, megbélyegzés ellen.

A szmirnai boszorkányok sokszor mosolyt fakasztó, mégis tragédiákat felvonultató sorsaiból elsősorban Katina többdimenziós élete bontakozik, amelyet Mariának, Katina unokahúgának lehetősége van folytatni. Hogy miért kellene folytatnia?

A 20. századi örökös előtt megjelenik Attart:

"Egy halott nővel is beszélgetsz, aki elmondta neked az életét"- mondja Attart a különleges képességeit titkolni akaró Mariának.

"Igen, de miért?"-kérdezi Maria.

"-Mert azt akarja, hogy segíts neki.

- Miben, hogy lerohanja a következő áldozatát?

- Hogy jóvá tegye a hibáját. …. (Attart így folytatja) Felkínáltam neki (Katinának) mindent. A napot, a földet, a csillagokat, az örökkévalóságot. Ő ezt az utat választotta…. Az egész Holdból neki az Arany ragyogása kellett….És ezt választja minden leányom. És nem tagadom meg tőlük, mert boldognak szeretném látni őket. Ez az a ragyogás, ami megszédíti őket. És emiatt is hunynak ki. Katina megértette ezt. Megértette, hogy az arany ragyogása nem minden. Keservesen megbánta. Megbüntette magát."

Kap-e végül Katina még egy esélyt, hogy jóvá tegye a hibáit?

És vállalja-e Maria az örökségét?

Induljanak hát el, kedves olvasóink Katinávall és Eftáliával 1888-ból Kappadókiából, és mire 1988-be érnek, minden kérdésre választ kapnak.

Az írónő izgalmas cselekménye fűzése közben néha ide-oda ugrál időben térben, kockáztatva ezzel, hogy az olvasó át tudja adni magát az események sodrásának, a szereplők megismerésének –, de képzeljünk csak el egy történetek százait időtlen-idők óta őrizgető idős nénit (félreértés ne essék, az írónő fiatal), akiből egyszerre buggyan ki a szegénységgel, szerelemmel, küzdelemmel, haraggal, fájdalommal, gazdagsággal, varázslattal átszőtt élete. Mara Meimaridi stílusa mégis annyira magával ragadó, hogy az olvasó feltétel nélkül sodródik vele, bármerre viszi is.

Illés Sarolta"

Eredeti értékelés: http://www.goldspirit.hu/gyozni-minden-aron