.jpg)
Masát András (szerk.)Irodalmi szövegek és politikai szerepek. A Hamsun-jelenség.
Milyen kérdéseket vet fel az írói funkció és az írói szerep irodalmon innen és túl? Hamsun, a Nobel-díjas, világszerte ismert norvég író, majd - a 2. világháború után − elítélt náci írásai megkerülhetetlenné teszik azt az – egyébként másodlagos jelentőségű − kérdést, hogy milyen összefüggések/ellentmondások adódhatnak irodalmi és nem irodalmi (publicisztikai) szövegek vizsgálatánál ugyanazon szerző esetében. A tanulmányok egy része Hamsun szövegeit, az összetett Hamsun-képet mint jelenséget vizsgálja, más részük pedig európai lehetséges párhuzamokra, vagy éppen a szerző és szövegei között az elbeszélői stratégiákra mutat rá.
RÉSZLET:
Előszó
A Nobel-díjas náci – gyakran hangzik el ez a sommás értékítélet Knut Hamsun kapcsán. Ilyen címmel és Hamsun pályájáról egy bővebb kommentárral küldtem 2009-ben egy rövid körkérdést tisztelt kollégáimnak.
A kérdés az volt, hogy a világszerte elismert író, majd − a második világháború után – elítélt náci konfliktusában nem gondolkoznánk-e közösen el azon, hogy milyen összefüggések/ellentmondások adódhatnak irodalmi és nem irodalmi szövegek vizsgálatánál ugyanazon szerző esetében, azaz: milyen kérdéseket vet fel az írói funkció és az írói szerep irodalmon innen és irodalmon túl.
A kedvező válaszok után került sor egy konferenciára 2009-ben, amely Hamsun szövegeit, az összetett Hamsun-képet mint jelenséget vizsgálta, és bevonva a modern filológia képviselőit, európai kitekintést is lehetővé tett. A kötet ennek a konferenciának előadásait tartalmazza.
A kérdés az volt, hogy a világszerte elismert író, majd − a második világháború után – elítélt náci konfliktusában nem gondolkoznánk-e közösen el azon, hogy milyen összefüggések/ellentmondások adódhatnak irodalmi és nem irodalmi szövegek vizsgálatánál ugyanazon szerző esetében, azaz: milyen kérdéseket vet fel az írói funkció és az írói szerep irodalmon innen és irodalmon túl.
