.jpg)
Megjelent!
Jernyei Kiss János: Barokk mennyország
Vallásos képzelet és festett valóság
A kismonográfia az 1772-ben felszentelt váci székesegyház Maulbertsch által készített freskóegyüttesét állítja a középpontba. A szerző történelmi, művészettörténeti és teológiai kontextusba ágyazva elemzi a műalkotást, feltárva azokat a befogadói, esztétikai és teológiai szempontokat, amelyek a művészi kompozíció hátterében állhattak.
RÉSZLET
"Az Atya és a jobbjára ültetett Fiú trónon ülő kettőse ezeken a miniatúrákon és a Tiziano-képen mutatkozó formájában megfelel annak az ugyancsak évszázados
ikonográfiai formulának is, amelyet legősibb szövegforrása, a 109. zsoltár nyomán Psalterschemának vagy Dixit dominus-típusnak neveznek.11 A zsoltár – amely az Újszövetség krisztológiájának egyik legfontosabb ótestamentumi forrása, és amelynek tekintélye fontos szerepet játszott a Szentháromságról folytatott teológiai vitákban – az Úr jobbján helyet foglaló és hatalmából részesedő második isteni személyt dicsőíti. A szöveg a Fiúnak átadott jogar attribútumával, a papi és királyi címmel írja le az Atyától nyert hatalom teljességét, és megjeleníti annak eszkatologikus kibontakozását is: Krisztus győzelmet arat minden ellenségen, és a végső idők bírája lesz. A Tiziano-képen elénk táruló látomás felhőtrónuson ülve mutatja az Atya és Krisztus kettősét. A zsoltárban megénekelt, mennyben trónoló Fiú, aki hatalmat kap arra, hogy a nemzetek fölött ítéletet tartson, Dániel víziójában a felhőn érkező Emberfi a képében tűnik fel:
„Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe” (Dán 7. 13–14).
Ezt a két ószövetségi motívumot – amely döntő elem a képek ikonográfiai lexikájában is – az evangéliumokban maga Jézus vonta össze, és vonatkoztatta önnön magára:
„most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin” (Mt 26. 64).
A tridentinus Allerheiligenbildeken, beleértve Maulbertsch kupolaképét is, az Emberfia ugyanígy, az Atya jobbján magasodik a szentek kara fölé, de már nem fejedelmi ruhát vagy liturgikus öltözéket visel: felsőtestét szabadon hagyva csupán a fehér halotti lepel öleli körül, mögötte a bíborköpeny, amelyet földi gyötrelmei közepette adtak rá a gúnyolódó katonák; sebei jól látszanak, és ott van kivégzésének eszköze, a kereszt.
Ez a formula a dicsőséges Istenfiú ábrázolását kiegészíti a Krisztus magára vett emberi természetére és szenvedéseire való utalással. A korszak képekkel foglalkozó teológusai is ezt a formulát helyeselték leginkább, jóllehet a Szentháromság ábrázolásának sokat vitatott kérdésében általában azt az álláspontot képviselték, hogy a Szentíráson alapuló képek használata a leginkább helyénvaló, vagyis ha a festő a biblikus szövegek képekben kifejezett teofániáit ülteti át vizuális formába. Ilyenformán az Atyaisten tiszteletre méltó aggastyánként való megjelenítésében Dániel próféta látomására (Dán 7. 9) hivatkoztak, a galamb képében mutatkozó Szentlélek ábrázolását pedig Krisztus keresztelésének evangéliumi beszámolóira vezették vissza.
Mint láttuk, az Allerheiligenbildek korai példáin a Fiút is bibliai textus nyomán, a Jelenések könyve feláldozott Bárányának képében idézték meg. Az Apokalipszis mennyei jeleneteinek, az Úr trónusa és a Bárány előtt hódoló vének vagy szentek hódolatának témája a 17–18. századi festészetben sem ritkaság, de a mindenszentek újabb kori ábrázolásaiban szinte kizárólag a Szentháromságot és annak tagjaként azt a Krisztus-fi gurát láthatjuk, amelynek tekintélyét nem a szentírási szövegek, hanem maguk a képek alapozták meg. A Jelenések könyve elvont teofániáit vagy a három egyforma figura absztrakt együttesét olyan ábrázolás szorította ki, amely sokkal érthetőbben írja körül a második isteni személy természetét, főként azt, amit a Biblia és a teológia a megdicsőült Emberfia fogalmával fejez ki."
