Gondolat Kiadó

Szemtanúk a trójai háborúról - Krétai Dictys, Frígiai Dares és Philosztratosz szövegei

Hajdu Péter - Bolonyai Gábor (ford.)

ELECTA

Sorozatszerkesztő BÖRÖCZKI TAMÁS

RÉSZLET

ELSŐ KÖNYV

1. Az összes király, aki Iuppiter fiának, Minosnak volt a dédunokája, és Görögországban uralkodott, Krétára gyűlt össze, hogy Atreus vagyonát felosszák egymás között. Atreus, Minos sarja ugyanis végrendeletében meghagyta, hogy ami aranya, ezüstje, jószága csak van, azt egyenlően osszák szét a lányaitól született unokái között – kivéve a városok és földek feletti hatalmat, mert azt elkülönítette Idomeneus és Meriones számára. Idomeneus Deucalion fia volt, Meriones Molusé. Eljöttek hát Clymena és Nauplius fiai, Palamedes és Oeax. Rajtuk kívül Menelaus, akit Plisthenesnek szült Aeropa, és bátyja, Agamemnon is eljött, hogy az osztozásból kivegye a részét. (Volt egy nővérük is, Anaxibia, aki akkor Nestor felesége volt.)

De nem Plisthenes fiaiként emlegették őket, noha azok voltak, hanem inkább Atreuséként. Ennek az volt az oka, hogy amikor Plisthenes fiatalon meghalt anélkül, hogy kicsiny gyermekeire bármely dicső tett emlékét hagyta volna, Atreus magához vette és hercegekként nevelte fel őket, mert megszánta zsenge korukat. Az örökség elosztásán mindenki hírnevéhez méltó pompával jelent meg.

2. Mikor a dolognak híre ment, eljött hozzájuk Europa összes leszármazottja, akit ezen a szigeten nagy vallásos tisztelet övez, és szívélyes üdvözlés után a templomba kísérték őket. Ott sok állatot leölve áldozatot mutattak be az ősi szertartás szerint, majd bőséges lakomát tálaltak, és nagy pompával megvendégelték őket. Ugyanez történt a következő napokon is. Görögország királyai, bár azt is örömmel fogadták, amit feltálaltak, de még nagyobb hatással volt rájuk a templom pompás szépsége és az épület gazdag díszítése: egyenként megtekintettek mindent, amit Sidonból Phoenix, Europa apja és a nemes asszonyok hoztak át egykor, s ami most a templom nagy ékességégéül szolgált, és emlékezetükbe idézték az egyes tárgyak történetét.

3. Ugyanekkor Spártában a frígiai Alexander, Priamus fia, Aeneas és más rokonai kíséretében a vendégbarátság jogán Menelaus házában szállt meg, és felettébb méltatlan tettet követett el. Beleszeretett Helenába, aki Görögország asszonyai közt a legcsodálatosabb szépség volt, és kihasználva a király távollétét, magával vitte a házából a feleségét és sok kincsét, sőt még Aethrát és Clymenát, Menelaus rokonait is, akik Helena környezetében éltek. Mikor hírnök érkezett Krétára, és nyilvánoságra hozta mindazt, amit Alexander Menelaus háza ellen elkövetett, a szóbeszéd, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, felnagyítva terjedt el az egész szigeten:

„Megostromolták a királyi palotát!”

„Feldúlták az országot!” – efféléket beszélt mindenki.

4. Mikor Menelaus mindezt megtudta, bár hitvesének elrablása is felkavarta a lelkét, még annál is jobban lesújtotta az a jogtalanság, amely fentebb említett nőrokonait érte. Palamedes viszont, mikor észrevette, hogy a királyt a harag és a méltatlankodás cselekvésképtelen kábulatba ejtette, előkészítette és minden szükségessel felszerelve a vízre bocsátotta a hajókat. Azután néhány alkalmas vigasztaló szóval útnak indította a királyt, az örökségéből is behajózva annyit, amennyit az idő rövidsége ilyen helyzetben megengedett. Így aztán kedvező széllel néhány napon belül Spártában voltak.

Eddigre már idesereglett Agamemnon, Nestor és mindenki, aki csak Pelops nemzetségéből Görögországban uralkodott, mert értesültek a történtekről. Mikor megtudták, hogy Menelaus megérkezett, mindannyian egybegyűltek. Noha a gaztett szörnyűsége azt követelte volna, hogy azonnal álljanak dühödt bosszút a jogtalanságért, a gyűlés mégis olyan határozatot hozott, hogy először elküldik Trójába Palamedest, Ulixest és Menelaust azzal a megbízatással, hogy a jogtalanságot felpanaszolva követeljék vissza Helenát és mindazt, amit vele együtt elraboltak.

5. A követek néhány nap alatt Trójába értek, de Alexandert nem találták ott. Őt ugyanis, amikor fejveszett sietséggel hajózott, Ciprusra sodorta a szél. Innen néhány hajóval Föníciába ment, és a sidoniak királyát, aki őt barátian fogadta, éjjel orvul megölte, és ugyanolyan mohósággal fosztotta ki egész házát, mint Lacedaemonában. A királyi pompa minden ragyogó ékességét gazul elrabolta, és a hajókra vitetette. Viszont akik a fosztogatásból ép bőrrel – bár uruk vesztét siratva – megmenekültek, jajveszékelésükkel csődületet keltettek, mire az egész nép a palotához tódult. Onnan sebtében felfegyverkezve a hajókhoz mentek, mert Alexander, miután elrabolta, amire vágyott, most már iparkodott hajóra szállni. Ádáz csata kerekedett közöttük, melyben mindkét részről nagyon sokan estek el, mert az egyik fél eltökélte, hogy megbosszulja királya halálát, a másik minden erejével küzdött, nehogy elveszítse a már megszerzett zsákmányt. A trójaiak két hajója leégett, de a többit kemény védekezéssel sikerült megmenteniük. Mikor aztán az ellenség a harctól kifáradt, elhajóztak.

6. Trójában ezalatt Palamedes, a követek egyike, akinek a tanácsa akkoriban a legtöbbet érte mind békés, mind háborús ügyekben, Priamus elé járult. Gyűlést hívtak össze, és ott panaszt emelt Alexander jogsértése miatt, kifejtve, hogy ez a kölcsönös vendégbarátság sárba tiprása, majd arra figyelmeztetett, hogy ez az ügy mekkora ellenségeskedést szíthat a két ország között, közbevetőleg felidézve Ilus és Pelops, valamint mások viszálykodásait, akik hasonló okokból elmentek egészen a népirtásig. Végül a háborúval járó nehézségeket és ezzel szemben a béke áldásait ecsetelte, majd azt mondta, jól tudja, hogy egy ilyen kegyetlen gaztett minden halandót felháborít, és hogy ezért a jogsértés elkövetői mindenkitől elhagyatva fognak istentelenségükért megbűnhődni. Bár még mást is akart mondani, Priamus a beszéd közepén félbeszakítva így szólt:

– Kérlek, Palamedes, lassabban a testtel! Mert méltánytalannak tűnik számomra távollétében gyanúsítani valakit, amikor nagyon is könnyen előfordulhat, hogy ha személyesen védekezhet, tisztázza magát a felhozott vádak alól.

Még más efféléket is odavetett, azzal elhalasztotta az ügyet Alexander érkezéséig. Látta ugyanis, hogy Palamedes beszéde mennyire hatott a gyűlés minden résztvevőjére, hogy némán bár, de arckifejezésükkel mégis mennyire elítélik az elkövetett gaztettet. Mert az egyes tényeket egy csodás szónoklat révén ismerték meg, és a görög király beszédében volt valami megindító erő. Aznap tehát feloszlatták a gyűlést. A követeket pedig Antenor szállásolta el, és szívesen is mentek hozzá, mert vendégszerető ember volt, a jóra és a tisztességre törekedett, jobban, mint bárki más.