Gondolat Kiadó

Moly visszhang - Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

recenzió

(Szeifert Natália)

Érdekes, gondoltam, miközben belefogtam az olvasásba, hogy milyen furcsa világban is élünk ma: divat lett misztikus, megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozni, elképzelt varázsvilágok hőseiből lesznek a sztárok, sőt, egész iparág épül a természetfelettire, és mindent (de mindent) el lehet adni, amire rá lehet írni vagy mondani, hogy ezoterikus. Az emberiséget talán sosem foglalkoztatták ennyire a láthatatlan, megfoghatatlan történések, ismeretlen erők, titokzatos események, mint a huszonegyedik század emberét. Különös, hogy éppen a megismerés, a mindenki számára hozzáférhető információk korában, a tudomány hétköznapivá válásának idején tud ez a téma ilyen széles rétegben érdeklődést kelteni.

A mágia a görög-római világban című könyv a Gondolat Kiadó Electa-sorozatának darabja (sorozatszerkesztő: Böröczki Tamás), amit az Ünnepek alatt volt szerencsém olvasni, és sietek leszögezni, hogy nem egy ezoterikus bestsellerről van szó. Tulajdonképpen egy összegző, tudományos munkát vehettem kézbe, tankönyv-szerű, átláthatóan tagolt szöveget, temérdek információval és bőséges jegyzettel.

A külcsín hagy némi kívánnivalót maga után, a kellemes tapintású puha borítón csak egyetlen, a témára utaló kép látható (vörös jáspis gemma – a Szépművészeti Múzeumból), s mivel a könyv mentes minden egyéb illusztrációtól, számomra tetszetősebb lenne, ha legalább a borítón látnék néhány színes képet azokról a dolgokról, amikről a könyvben olvasok. (Persze ezt biztos csak a vizuális beállítottságú, kötözködő énem mondja.)

Mi is a mágia? A dolog régebbi keletű, és összetettebb, mint azt a könyv olvasása előtt gondoltam volna. Mindannyian tanultunk, olvastunk korábban az emberi kultúra kialakulása kapcsán arról, hogy miféle hiedelmekben, szokásokban éltek az ókori emberek, milyen szartartásokat hajtottak végre. De ha visszaemlékszünk, eddigi ismereteink nagyjából úgy festették le az eseményeket, hogy a korai mitikus elképzelésekből fejlődtek ki a vallások, azok közül is korábban a politeizmus, majd monoteizmus. Graf ebben a tekintetben teljesen új szemszögből közelíti meg a mágiát, és egyáltalán nem húz olyan éles határvonalat a vallásos szertartások és a mágikus cselekedetek közt, mint a korábbi kutatók.

Egészen az ókori Egyiptomig nyúl vissza a leletek elemzésében, így adva igen alapos bemutatását a mágia eredetének. Az ókori görögök és rómaiak körében fellelhető mágiára utaló bizonyítékok tehát egy korábbi kultúra leszármazottai, párhuzamosan létezett itt a vallás (és hozzá kapcsolódó szertartások) és a varázslás.

Bevezetésképpen Fritz Graf leírja az antik mágiával foglalkozó korábbi eredményeket, érintőlegesen bemutatja a kutatási módszereket, említ szakmai neveket, és elsősorban a kutatási szemlélettel ismertet meg minket. Sok tekintetben szakít a nagy elődök nézeteivel, ettől is lesz igazán figyelemre méltó a munkája. A tárgyi leletek közül elsőként az úgynevezett defixiókat mutatja be. Ezek a tudományos körben legismertebb leletek, kis fémlapokra vésett, ártást, vagy hasznot hozó varázsigék.

A legtöbb varázslásra, mágikus tevékenység meglétére utaló forrás mégis a törvénykezés köréből kerül elénk, olyan szankciók formájában, amelyek a mágiát gyakorlókat sújtják (vagy éppen megengedőek velük). Érdekes, hogy nem minden rituálét soroltak a büntetendők közé, létezett jó és rossz mágia, a szertartás céljától függően. Mindegyikre igaz azonban, hogy „nem városi”, vagyis a poliszok, városállamok tekintetében a varázslók, mágusok peremhelyzetű szereplők, létük mindig kicsit bizonytalan, tevékenységüket kétkedés, támadások övezik. Fontos viszont, hogy nem azért, amiért mondjuk ma büntetnénk egy kuruzslót, történetesen, hogy hiteltelennek, csalónak tartjuk. Az ókor embere inkább félelemből ítélkezett a varázslók fölött, tehát hitt a cselekedetei valós következményeiben.

A mágia sokrétű, a rontó- vagy könyörgő énekektől, a halottidézésen, a lelkek összekeverésén keresztül az akár emberáldozatokat követelő rituálékig sok minden tartozik ide. A mágiát gyakorló emberek alakja az ókorban is időről időre változott, ők voltak a kolduló papok, jósok, gyógyítók, vagy akár a filozófusok.

Graf jó néhány példát hoz fel uralkodók körében terjedő mágikus szertartásoktól, híres ókori bűntényekig (matrónák, akik méreggel végeztek gyilkosságot, majd saját mérgükkel lettek öngyilkosok), amelyeket a törvénykezés mágikusnak ítélt. Természetesen az orvoslás sem marad említés nélkül, a könyvből kiderül például, hogy a „szent betegség” (epilepszia) gyógyításának kísérletei hogyan osztották meg a mágikus gyógyítókat, papokat, és orvosokat.

Megtudhatjuk kiből lehetett egyáltalán varázsló, hogyan vált azzá, miként élte az életét az ókori világban. Nem csak a külső, társadalmi szemmel láttatja mindezt, de a mágus életének bemutatásával belső szemszögből is. Graf a varázs-szertartásokat rendkívül részletesen tárja elénk. Az ókori világ mindennapjainak részeként mutatja be a szertartások során használt eszközöket, a mágikus cselekedetek célját, és azok hatásait.

A sok latin szótól sem kell tartanunk, az író ugyanis nem csak tudományos köröknek szánta a könyvet: minden idegen kifejezést megmagyaráz, a kurzív szedés tovább segíti az értelmezést, és temérdek jegyzettel támasztja alá az információkat. Fritz Graf tehát tökéletesen eleget tesz az előszóban saját maga elé tűzött céljának: betekintést nyújt az antik mágia világába – mindenki számára. A könyv végén találjuk az antik mágiáról megjelent magyar nyelvű publikációk listáját (Németh György összeállítása). A precíz fordítás Torma Pétert dicséri.