.jpg)
Fejezet - Vlagyimir Szorokin/M. Nagy Miklós (ford.): Cukor-Kreml
Megálltak a kislányok, nézik a szentet. Görbedt, ösztövér, rongyos alak, s ahogy ott lépdel, valahogy békára hasonlít, pórázon vezeti az elektromos kutyáját. Kadénak hívják amúgy, már hogy a kutyát. Amonyja mellén nehéz vaskereszt lóg, a vállán láncok, fülében tölgyfa dugó, hogy megvédje az emberi zsivajtól. A nagymama azt mesélte Marfusának, hogy Amonyja csak évente egyszer veszi ki a füléből azokat a dugókat, Urunk Színeváltozásakor, hogy „meghallja a kegyes fény suttogását”. Ezek miatt a tölgyfa dugók miatt van, hogy Amonyja nem úgy beszél, mint más emberek, hanem kiabálósan. Mint most is:
– Nem látom az utat! Sötétben járok! Reggel van, fényes napvilág, de Amonyja nem látja az utat. Megáll, mire a tömeg is megáll mögötte.
– Fényt! Fényt! – kiáltja a szent.
Kade kutya fölgyújtja kék szemeit, világít Amonyja lába elé. A botjára támaszkodik Amonyja, nagy fejét lehajtja egész a földig, szaglássza a havat, s fölkiált:
– A vérit érezem valakiknek!
Mozgolódik a tömeg Amonyja körül:
– Aztán kinek a vére fog kiömleni, Amonyecska?
– Kinek kell rettegnie?
– Hová bújjék?
– Hol kelletik gyertyát állítani?
– Kinek kell ajándékot vinni?
Szagolja Amonyja a havat. Megdermed minden ember.
– Kicsi baj! – rikoltja Amonyja.
Mindenki nyomakszik előrébb, nyugtalankodik.
– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt!
Kiegyenesedik Amonyja, csüngő szemöldöke alól bősz pillantásokat lövell szerteszét.
– Kicsi baj! Kicsi baj!
– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt! – nyomakszik a tömeg.
Kupecek és pógárok, rongyosok és kódisok, részegesek és kokoskások, kínai kifőzdések és tatár mézsörárusok, kamaszok és lurkók, mind arra kérik:
– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt!
Kiegyenesedik Amonyja, széttárja a karját:
– Emeljetek!
Fölbolydul a tömeg, kopogtatnak a közeli házak ajtóin, ablakain. Arcok bukkannak elő az ablakokban, és a szent négy hallgatag segítője a vállukon cipelt zsákokból gombolyagba tekert erős köteleket húz elő. Egy pillanat, s már az erkélyekről lógtak a kötelek, ablakokból kígyóztak lefelé. Nyomban rendőr is előkerült, lezárta a Malaja Bronnaját: emelik Amonyját! Egyszerű a törvény: bármelyütt mutatja a bajt Amonyja a fővárosban, ott mindennek nyomban meg kell állania.
Amonyja derekára kötötték a köteleket, hű ebe a hátsó lábaira állt, s a tömeg széjjelebb húzódott. Megfeszítik a köteleket, emelik Amonyját, emelik fölfelé. Megdermedt a tömeg. Őt nézi mindenki. Fölemelik szent Amonyját Moszkva fölé. Egyre magasabbra. Második emelet, harmadik, negyedik. Ötödik.
– Kicsi bajt látok! – reccsen a hang a tömeg fölött.
Már nem húzzák a köteleket. Ott függ Amonyja Kijevogorodszkij föld és ég között. Lent meg a tömeg, senki se moccan. Marfusa a száját is eltátotta. Nézi, bámulja az égben függő Amonyját.
– Sztrelec vér ömlik a Moszkva folyón túl! – zengi Amonyja a levegőből. – Két tábornokot ölnek meg hétfőn az opricsnyikok. De az alattuk lévőket nem sújtja az Uralkodó haragja.
Megkönnyebbülten sóhajt a tömeg: kicsi baj, szent igaz, jól mondta Amonyja. Sztrelecatyafiság nem akadt a tömegben. Egyetlen nő, egy karakülbundás szaladt el nyomban, keresztet hányva.
– Eresszetek le! – visítja Amonyja, megrándulva a köteleken.
Leeresztik a földre, eloldozzák. Ő meg nyomban:
– Orvosságot!
Mennek sorban, adakoznak neki. Ki pénzt ad, ki ennivalót. A segédei meg az elektromos kutya segítenek összeszedni az ajándékokat.
– Beteg vagyo-o-ok! Bete-e-eg! – visítja Amonyja gyászosan.
Hányják a keresztet az emberek, hajlonganak. Keresztet vet Marfusenyka is, meghajol a szent előtt. Kade kék szeme megállapodik a szatyrán, amiben a kenyér van, meg a mahorka. Odajön egy széles vállú segéd zsákkal, s némán kinyitja a zsák száját Marfusa és Zina előtt. A lányok meg engedelmesen beléeresztik a zsákba, ami csak a kezükben van.
