Gondolat Kiadó

Marcus Tullius Cicero: A TÖRVÉNYEK

A kötet A törvények (De legibus) három könyvének és fennmaradt töredékeinek első teljes és megbízható magyar fordítását tartalmazza. A szöveg értelmezését a fordító jegyzetei, utószó és jegyzetszótár segíti. A törvényekben Cicero - a platóni Állam és a Törvények mintájára - Az állam (De re publica) párdarabját írta meg. Az első könyvben a jog filozófiai megalapozására vállalkozik egy természetjogi elmélet kifejtésének keretében, a második könyvben a vallási törvényeket ismerteti és magyarázza, végül a harmadikban az állami tisztségek és intézmények rendszerét fejtegeti és kommentálja. A mű alapvető vonása a görög politika-, erkölcs- és jogfilozófiai hagyomány (mindenekelőtt Platón, Arisztotelész és a sztoikusok) ötvözése a római politikai berendezkedés elveivel és intézményeivel, valamint a hagyományos római erkölcsök világával. A törvények alapvető antik szöveg nemcsak a római jog, de a politika- és jogfilozófia, a római politikai intézmények és a történelem, valamint a vallástörténet iránt érdeklődők számára is.

128 oldal

Ár: 2400.- Ft

RÉSZLET

(9) ATTICUS: Hogyan? Egyéb mûveid megírására ugyan mennyi ráérõ idõd jutott? Márpedig többet írtál, mint bárki polgártársaink közül!

MARCUS: Azért mindig akad valamennyi megtakarított idõm, s ezt sohasem hagyom veszendõbe menni. Úgyhogy ha alkalom kínálkozik néhány napos vidéki tartózkodásra, akkor ehhez igazítom az írással kapcsolatos terveimet. Történeti munkába fogni azonban csak úgy lehetséges, ha elõre biztosítjuk hozzá a szükséges idõt, ráadásul e munkát nem is lehet hamarjában elvégezni. Különben is mindig összezavarodom, valahányszor az történik, hogy miután egyszer valamibe belekezdtem, megint valami más tárgyra kell áttérnem, és nem is tudom a félbehagyott részeket olyan könnyen újra egybeszõni, mint hogyha egyhuzamban megcsinálnám azt, amit elkezdtem.

(10) ATTICUS: Eszerint valamilyen kötetlen politikai megbízatásra volna hát szükséged, vagy más efféle közügyektõl mentes szabadidõre.

MARCUS: Én inkább az idõs korral együtt járó ráérõ idõben bízom, fõként mert ekkor nem utasítanám vissza, hogy õseink módjára támlás székemen ülve adjak jogi tanácsot a hozzám fordulóknak, s betöltsem a hajlott, ámde nem tehetetlen életkor e kedves és tiszteletre méltó hivatalát. Akkor majd annyi tevékeny órát szentelhetek arra is, amit te szeretnél, s még sok nagyobb és hasznosabb vállalkozásra is, amennyit csak akarok.

IV. (11) ATTICUS: Én mégis attól tartok, hogy senki nem fogja elfogadni ezt a kifogást, hanem az idõk végezetéig törvényszéki beszédeket kell majd tartanod, annál is inkább, mivel te magad is változtál, és a szónoki beszéd egy másik fajtáját kezdted alkalmazni. Hiszen ahogyan közeli barátod, Roscius öregkorában az énekelt részekben11 mérsékelte a tempót és a kísérõ sípok játékát is lelassította, ugyanúgy lazítasz te is napról napra valamicskét azon a feszült és szenvedélyes elõadásmódon,mellyel korábban gyakorta éltél, olyannyira, hogy szónoki elõadásmódod nincs is már messze a filozófusok nyugodt stílusától. S mivel nyilvánvaló, hogy ezt a beszédmodort még a késõ öregség is képes megtartani, ezért azt hiszem, nem fogsz megszabadulni a bírósági perektõl.

(12) QUINTUS: No de – Herculesre! – én abban a hitben voltam, hogy népünk jóváhagyná, ha úgy döntenél, hogy a jogi tanácsadásnak szenteled magad. Ezért szerintem, ha majd úgy tartja a kedved, akkor csak próbáld ki!

MARCUS: Megtenném, Quintus, ha e kísérletben nem rejlene semmiféle kockázat! De attól félek, hogy miközben csökkenteni szeretném elfoglaltságaim számát, inkább még növelem is, amennyiben a peres ügyekkel való foglalkozáshoz, melyhez csakis fölkészülten és alapos megfontolás után látok hozzá, most még ez a jogértelmezõi feladat is társulna, mely nem annyira az elvégzendõ munka miatt lenne teher, mint inkább azért, mert elrabolná a beszédek átgondolására szánt idõt, enélkül pedig soha nem mertem nagyobb ügyet elvállalni.

(13) ATTICUS: Miért nem fejted hát ki – e „megtakarított idõben”, ahogy mondod –, és miért nem írod le elgondolásaidat a civiljogról,12 mégpedig alaposabban, mint ahogyan mások teszik? Hiszen elevenen él bennem annak emléke, hogy már kora ifjúságodtól kezdve szorgalmasan tanulmányoztad a jogot, akkortól fogva, mikor magam is sûrûn látogattam Scaevolát, és úgy vettem észre, sohasem szentelted magad annyira a szónoklásnak, hogy félvállról vedd a civiljogot.

MARCUS: Hosszú beszélgetésre hívsz engem, Atticus. Mégis vállalom az ügyet – feltéve, hogy Quintus nem áll elõ azzal, hogy inkább egy másikat tárgyaljunk –, és elmondom a véleményemet, már csak azért is, mert éppen van ráérõ idõnk.

QUINTUS: Én pedig szívesen meghallgatom. Ugyan milyen jobb elfoglaltságot találhatnék, s mivel tölthetném el hasznosabban a mai napot?

(14) MARCUS: Menjünk hát tovább szokott sétautunkon a pihenõhelyünk felé! Ott, ha elegünk lesz a járkálásból, megpihenhetünk, s kellemesen töltjük majd az idõt, miközben egyik témát a másik után vitatjuk meg.

ATTICUS: Erre menjünk, a Liris mentén, s ha egyetértetek, az árnyékos parton. De most már, kérlek, kezdj hozzá, és fejtsd ki, hogy mit is gondolsz a civiljogról!

MARCUS: Hogy mit gondolok? Azt, hogy voltak hazánkban olyan kiváló férfiak, akik a nép számára értelmezték a jogot és jogi tanácsokat adtak az embereknek, ám e férfiak, miközben azt állították magukról, hogy nagy dolgokkal foglalkoznak, valójában apró-cseprõ ügyekkel foglalatoskodtak. Hiszen mi érhet fel jelentõségben a polgári közösség jogával?14 S ugyanakkor van-e annál jelentéktelenebb – jóllehet a nép számára nélkülözhetetlen –, mint azok munkája, akikhez jogi tanácsért fordulnak? Nem állítom, hogy azok, akik e feladatot ellátták, ne ismerték volna az általában vett jogot, csupán azt mondom, hogy azzal, amit õk civiljognak neveznek, csak annyiban foglalkoztak, amennyiben ezt a nép számára biztosítani akarták; márpedig ez a jog mélyebb megértése szempontjából sovány eredmény, bár persze a gyakorlatban szükség van rá. Szóval mire is szólítasz fel? Mire buzdítasz? Hogy a csatornákkal és válaszfalakkal kapcsolatos jogi kérdésekrõl írjak feljegyzéseket? Vagy hogy szóbeli szerzõdéseknél és peres eljárások során használt formulákat16 állítsak össze? Ezeket egyrészt már sokan és részletekbe menõen írásba foglalták, másrészt pedig, úgy vélem, ezek alacsonyabb rendû témák, mint azok, amelyek taglalását tõlem várod.

V. (15) ATTICUS: Ha érdekel, hogy mit várok tõled, elmondhatom: miután a legjobb állami berendezkedésrõl már írtál, önként adódik, hogy most ugyanúgy a törvényekrõl is írj. Úgy tudom, a te kedves Platónod is így cselekedett, õ, akit csodálsz, akit mindenkinél különbnek tartasz, akit a legjobban szeretsz.

MARCUS: Azt kívánod tehát, hogy amint Platón a krétai Kleiniasszal és a spártai Megillosszal az államok intézményeirõl és a legjobb törvényekrõl beszélget egy forró nyári napon – ahogy írja –,18 a knósszoszi ciprusligetekben és erdei utakon kószálva, s közben meg-megállva, olykor pedig lepihenve, úgy most mi is, e sudár nyárfák között, a viruló és árnyas parton hol sétálgatva, hol pedig letelepedve vizsgáljuk meg ugyanezeket a kérdéseket, mégpedig némiképp bõvebben annál, mint ahogyan ezt a bíróságok napi gyakorlata igényli?

(16) ATTICUS: Igen, szívesen hallanék róluk.

MARCUS: És mit szól hozzá Quintus?

QUINTUS: Semmi sincs, amit szívesebben meghallgatnék.