Gondolat Kiadó

Jernyei Kiss János: Barokk mennyország - Vallásos képzelet és festett valóság

A január 25-i könyvbemutató alkalmából olvassunk, nézzünk bele a könyvbe.

A kismonográfia az 1772-ben felszentelt váci székesegyház Maulbertsch által készített freskóegyüttesét állítja a középpontba. A szerző történelmi, művészettörténeti és teológiai kontextusba ágyazva elemzi a műalkotást, feltárva azokat a befogadói, esztétikai és teológiai szempontokat, amelyek a művészi kompozíció hátterében állhattak.

192 oldal

Ár: 4000 Ft

RÉSZLET

A MEGDICSŐÜLT KRISZTUS

A széttárt és felemelt karokkal felmutatott sebek, amelyeket az ábrázolásokon eredetileg a közbenjáró és ítélkező Emberfi a attribútumainak szántak, Krisztus mennybéli megdicsőülésének kísérőivé is váltak. Ezt bizonyítják azok az ábrázolások, amelyek a feltámadás és a mennybemenetel eseményét a földi szenvedései után felmagasztalt Jézus mennyei létének kezdeteként értelmezik, mégpedig úgy, hogy a felemelkedő Krisztust a mennyben trónoló Istenfiú külsejében és gesztusaival ábrázolják.33

Ezeken a képeken Krisztus mozdulata, felemelt karjának gesztusa, amely a felfelé néző tekintettel együtt a felemelkedés irányát mutatja, az ég felé való kitárulkozásával válaszol az Atya életre hívó szavára. A feltámadás ugyanis az Atya műve, és kezdete annak a diadalnak, amelyet Krisztus mennyei megdicsőülése tetőz be. A karját orans tartásban vagy széttárva felemelő Krisztus- alak a feltámadásjeleneteken tehát ennek a mennyei trónus felé vezető diadalútnak a kezdetén mutatkozik. Gyakran látjuk őt ugyanígy a mennybemenetel mint e transitus közvetlen ábrázolásaiban, és a gesztus számos példán kíséri Krisztusnak az evilágon feltárulkozó isteni természetét a színeváltozás vízióiban is.

Hogy a Krisztust áldozatként és főpapként jellemző orans-gesztus a mennyben megdicsőülő Christus triumphans kísérőjévé válhatott, az is magyarázza, hogy az orans-tartás – a magasba emelt karokkal, nyitott tenyérrel és széttárt ujjakkal – sok hasonlóságot mutat azzal a taglejtéssel, amellyel a rétorok a klasszikus pronunciatio jól szabályozott gesztusnyelve szerint a „diadalmas győzelem” eufóriáját közvetítették hallgatóságukhoz [9. kép].34 Krisztus felemelt és széttárt karjai a mennybemenetel és a második eljövetel eljövendő eseményével vonják párhuzamba a Tábor-hegyi jelenet misztériumát Raffaello Színeváltozásán [10. kép].35

9. John Bulwer: Chironomia. London, 1644 – illusztrációk a szónoki actio gesztusainak leírásához

Ugyanakkor e kézmozdulatot itt nemcsak a jurisdictio és az intercessio nagy múltra visszatekintő ikonográfi ai motívumaként, hanem Krisztus diadalmas megdicsőülése, a triumpho jeleként is értelmezhetjük Ez a tehát Raff aello művén az Emberfi a mennybéli megdicsőülését előlegezi. A Emberfi a mennyei felmagasztalása olykor olyan önálló témaként is megjelenik a festészetben, amelynek ugyan kiindulópontját a mennybemenetel ikonográfi ája adja, mégsem a Megváltónak a földről való távozását, hanem az isteni szférába való megérkezését tárja elénk. Maulbertsch a győri székesegyház menynyezetképeinek egyikén az evilág és a menny határait átlépő Jézust látjuk, amint ismét elfoglalja helyét a mennyei hierarchiában: megtestesülésével való átmeneti lealacsonyodása után újra az angyali rendek fölé emelkedik.36

10. Raffaello: Krisztus színeváltozása, 1518–1520, Róma, Pinacoteca Vaticana

Megdicsőülésének pillanatához itt is a magasba emelt karok gesztusa társul. Krisztus mennyei létébe való átlépésének misztériuma mozgalmas és élő látomásként jelenik meg a képen, ahogyan azokban a szövegekben is, amelyek a leírhatatlan esemény csodáját dramatizálva, mennyben játszódó jelenetként fogalmazzák meg: „…kimondhatatlanul dicsőséges e nap Jézusra nézve: mert bevégezvén váltságunk munkáját, legyőzvén a világot, a halált s a poklot, a mennyei karok örvendezése közt ma diadalmasan tér vissza örök honába, s hatalma jeléül elfoglalván Atyjának jobbját, teljes joggal intézheté hozzá ama szavait: »Én téged dicsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet reám bíztál, hogy megtegyem! És most dicsőíts meg engem te, Atya, tenmagadnál ama dicsőséggel, mellyel mielőtt a világ volna, bírék nálad.«”37 Jézus letekint a földre, az emberiségre, hiszen megdicsőülése nemcsak önmagáé, a megváltottaké is. A kereszthalálának és megdicsőülésének pillanata úgy egyesül ebben a pózban, ahogyan János evangéliumában Jézus szavai kapcsolják egybe mártírhalálát és felmagasztaltatását mint az ember örök életének forrását:

„Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12. 32).38

30 Az imago pietatis és a Speculum humanae salvationishoz készített illusztrációk 14. századi példáin bemutatja Panofsky 1927, 283–292.

31 Maga Maulbertsch például a bécsi Augustinerkirche elpusztult, ma már csak modellója alapján ismert főoltárfreskóján (Szent Ágoston megdicsőülése, Bécs, Österreichische Nationalgalerie, 1786) és az egri líceum kápolnájának mennyezetképén (1792–93) jelenítette meg az emberiségért esdeklő Krisztust, amint imádkozó gesztusával a bűnök bocsánatára elszenvedett mártírhalálát az Atya emlékezetébe idézi.

32 Kempis, IV, 8.

33 Ezt az ikonográfi ai átvételt a klosterneuburgi oltár kapcsán már említettem: a sírból kiemelkedő Feltámadott az Ítélkező attribútumaival és gesztusával mutatkozva érzékelteti a földi és a mennyei világ határainak átlépését. Mint Gertrud Schiller megjegyezte, ikonográfi ai előzményként tekintetbe kell venni a bárkában álló Noé, az oroszlánbarlangba vetett Dániel, a tüzes kemencében fohászkodó három ifjú ókeresztény ábrázolásait, valamint az oransfi gurákat, amelyekben ez a gesztus a feltámadás tipológiai előképeként az ítélettől és az örök haláltól való megmenekülés szimbóluma: Schiller, 74.

34 Preimesberger, 101.

35 Greenstein, 37.

36 Preimesberger, 91–92, Danielou, 41–48.

37 Lonovics, I, 266–267.