Gondolat Kiadó

Cigányokról – másképpen

Szerkesztette Boreczky Ágnes

A kötetben szereplő tanulmányok szerzői a cigánysághoz kapcsolódó, eddig kevéssé kutatott kérdéseket vizsgálnak. Így többek között azt, hogy különböznek-e a cigány és nem cigány családok, milyen változásokon mennek keresztül a helyi és a tágabb környezethez való alkalmazkodás során, milyen hagyományokat-szokásokat örökítenek át, másképpen tanulnak-e, másképpen látják-e a világot a cigány és a nem cigány gyerekek. Az írások alapját három településen végzett szociológiai-antropológiai és pedagógiai kutatások képezik, melyek legfontosabb témái a kollektív emlékezet, a családi szocializáció és a gyerekek kognitív fejlődése. A kötet a szerzők szándéka szerint azoknak a könyveknek a sorába illeszkedik, amelyek arra törekszenek, hogy finomítsák a cigányokról szóló diskurzust, élesítsék a róluk alkotott durva és homályos képet, és eloszlassák az újra és újra felbukkanó hiedelmeket.

276 oldal

Ár: 2790 Ft.- Ft

RÉSZLET

KÁROLYI JÚLIA

…hanem az életnek…

Családi szocializáció egy északkelet-magyarországi cigány közösségben

„Non scolae sed vitae discimus.”

Tereptapasztalatok

Természetesen nem állíthatom, hogy sikerült a vizsgált cigány közösség szocializációs gyakorlatairól átfogó képet kapnom, függetlenül attól, szűkebb vagy tágabb értelemben használom-e a „vizsgált közösség” kifejezést. Tágabb értelemben tekinthetem kutatásom tárgyának a horenykai cigányokat mint csoportot, ami abból a szempontból mondható jogosnak, hogy az iskolai terepen a faluban lakó cigány gyerekek túlnyomó többségével alkalmam volt rendszeresen találkozni – a családjukat azonban csak néhányuknak ismertem meg. Szűk értelemben az a közösség, amelyet módomban állt valóban alaposabban is megismerni, lényegében Kati rokonsági csoportjára korlátozódik, vagyis Kati és a férje rokonságából arra a mintegy tizenöt felnőttre és húsz gyerekre, akikkel ottlétem alatt rendszeresen találkoztam, és akik anyagi helyzet szempontjából egyébként rendkívül különböző háztartásokat alkottak.

Noha eredeti célom az volt, hogy egy nagyobb, egy rokonsági csoportnál kiterjedtebb, mondjuk lakóhelyük által összetartozóként meghatározható cigány közösség szocializációs gyakorlataival ismerkedjek, Kati családjának sajátosságai ezt nem tették lehetővé. Az a körülmény, hogy Katiék közvetlen szomszédai többségükben magyar családok, Kati és Zoli testvérei pedig kivétel nélkül más településeken élnek, azt jelentette, hogy más horenykai cigány családokkal nemigen volt alkalmam érdemben megismerkedni.

A gyakorlatban ez a helyzet úgy állt elő, hogy Katiék nem nézték jó szemmel, ha az ő gyámkodásuk nélkül próbáltam más családokkal kommunikálni, így csak azokkal érintkezhettem, akikkel ők maguk is – ők maguk viszont ottlétem idején a faluból csak egy-két közelükben lakó és velük távolabbi rokonságban álló cigány családdal tartották a kapcsolatot, az idő nagy részében inkább a környező településeken élő rokonaikhoz mentek látogatóba, vagy az ő látogatásukat fogadták. Fontos kivételt jelentettek ez alól az elzárkózás alól azok a részben cigány, részben magyar horenykaiak, akikkel a család munkakapcsolatban állt, elsősorban a naponta a fővárosba járó brigád tagjai. A velük való kapcsolat igen intenzív, mindennapos volt, de jobbára a munkára korlátozódott, a munkaidő lejártával nem keresték egymás társaságát.

A lakás beosztása és átalakulásai

Katiék lakása és az udvar több átalakuláson is átesett ottlétem idején, illetve két látogatásom között. A nyári időszakban Kati apósa és anyósa még abban a külön szobában lakott, amely közvetlenül az udvarból nyílt a lakás mögött. Itt egy dupla ágy, hűtő, tévékomód, asztal és kombinált szekrény kapott helyet, a falon pedig a családtagok fényképei, szentképek és egy tükör. Katiéknál az előszoba mellett jobbra, de vele teljesen egybenyitva a konyha található, szemközt a fürdőszoba, balra pedig a két szoba, amelyeknek azonban egymás felé nincsen ajtajuk, hanem összenyílnak, és az előszoba felé is csak az egyiknek van. Így tehát (a fürdőszobát leszámítva) az egész lakás egy légteret alkot. A konyhában nagy étkezőasztal hat székkel, tálalószekrény, konyhapult faliszekrényekkel (ezeket mind Kati gazdag sógornője adta, amikor lecserélte a saját konyhája berendezését), sütő és hűtő. Az előszobában egy négy- és egy háromszemélyes lila bőrkanapé, a hozzájuk tartozó két fotel a szobákban van.

Az udvari szobában a dupla ágyon és a sarokülőn alszanak Katiék és a gyerekek, az ággyal szemközt fehér ruhásszekrény-garnitúra és a tévé, előtte egy fotel. A másik szobában szintén fehér szekrénygarnitúra, másik tévé, a másik fotel és egy dupla ággyá kinyitható kanapé – ez volt az én fekhelyem a kutatás első felében. Februári visszatérésemig sok minden megváltozott mindebből. Októberben Zoli bácsi egy délután agyvérzést kapott álmában, és meghalt. Marika néni ezután nem mert többé az addigi közös szobában aludni, ezért átköltözött a Katiék melletti szobába, én pedig amíg ott vagyok, az előszobai bőrülőn alszom. Időközben vettek a gyerekeknek egy emeletes ágyat, így a gyerekek már nem alszanak egy ágyban a szülőkkel (de a szoba közös): Zolika alszik a felső szinten, Katika az alsón.

A 2006 nyár végi rövidebb látogatásom idején azután éppen belevágnak egy nagyon alapos felújításba, falbontással, burkolással, festéssel. A csempék és padlólapok kiválasztásánál még éppen én is ott vagyok, ekkor még senki nem sejti, hogy nem egy-két hetes, hanem több mint két hónapos munkálatokról lesz szó. Amikor azután októberben legközelebb megyek, az eredeti alaprajzot leszámítva semmi nem maradt meg a korábbi állapotból. Megújult a hátsó külön szoba is, Marika néni így már hajlandó volt visszaköltözni. Katiéknál mindenhol új a festés és a burkolat, a fürdőszobában csupa új szerelvény, 400 ezer forintos mindentudó zuhanykabin. Az udvari szobából gyerekszoba lett, külön ággyal és íróasztallal a két gyereknek, állatfigurás lámpával, vidám színű ruhásszekrényekkel, élénk falakkal. A másik szoba a szülők hálószobája mélyvörösre festett fallal, hozzá illő, külön varratott függönyökkel. A teljes felújítás három és fél millió forintba került, míg Zoli bácsi időközben elkészült fekete márvány síremléke háromszázezerbe, de tény, hogy nagyobb, mint a temetőben bármelyik másik.