Gondolat Kiadó

Halász László: Az elképzelt valóra válása

Irodalom és politikapszichológiai találkozások

Ez a munka tiltakozás. Mindenekelôtt az alkalomadtán tárgyalt visszataszító, netán elborzasztó jelenségek ellen. Hogy miért, külön magyarázatot nem igényel. De tiltakozás az egyre inkább elharapódzó álértelmiségi attitûd ellen is. Napi- és hetilapok mértékadó újságíróinak, kulturális és politikai rádió- és tévéprogramok szerkesztô-mûsorvezetôinek szakmai tájékozódási forrását magától értetôdôen a napi- és hetilapok, valamint a rádió és tévé mûsorai alkotják, megfejelve internethonlapokkal. Derekasan támaszkodva a bennük megszólaló „szakmai elit” tagjaira, akik abban különböznek tôlük, hogy tájékozódási forrásukat napi- és hetilapok, valamint rádióés tévémûsorai, internethonlapok alkotják – jó esetben (?) fôleg idegen nyelvûek. Az elitbôl is kiemelkednek a szabadon lebegô all round véleményalkotók: bármirôl bármikor bárhol, de legelébb is arról, amirôl napi és hetilapok, meg… tudjuk a leckét.

375 oldal

Ár: 3980 Ft

RÉSZLET

A kétszeresen elôreláthatatlan rendkívüli

Mindnyájan pszichológusok vagyunk. Akár akarjuk, akár nem, akár tudjuk, akár nem.Hiszen – egzisztencialista stílben fogalmazva – arra vagyunk ítélve, hogy megértsük magunkat és másokat. Mit miért teszünk és mi várható tôlünk. Naiv pszichológiai elméleteket alakítunk ki. Egyik csoportjuk arról szól, hogyan ragadható meg az emberek sorsa: tehetségeegyénisége közötti szembeszökô különbség. Az elmélet éles határvonalat húz a nagyra hívatottak-kiválasztottak és a többiek közé.

Az elôbbieket valamilyen erô(forrás) – isten, démon, születés, vakvéletlen – rendkívüli tulajdonságokkal látta el. Mintegy rárakta ôket a kivételes teljesítményt garantáló pályára, és ôk pedig, mi mást tehettek, megszállottként végigmentek rajta. Meglehet, hogy az út mégsem sima. Féltékenység, meg nem értés vagy csábításoknak engedô esendôségek kemény próbák. A rendkívüliség éppen azon mérhetô le, hogy birtokosa mennyire képes kiválasztottságával élni, a (nagyra) hívásnak eleget tenni. E felfogást erôsítik a tudományos – a jelzô az igényre, a törekvésre és nem az optimális beteljesülésére utal – pszichológia által is jóváhagyott kedvenc példák. Bach és Mozart, Gauss és Einstein, Raffaelo és Picasso. A zenei és a matematikai (meg a sakk), némiképp a képzômûvészeti tevékenység a leginkább nélkülözni tudja az élettapasztalatok változatos készletét.

Egy-két nagyhatású, valamint sok-sok kishatású gén hátterén a lángelme hamar felbukkan, és megfelelô családi feltételek esetén feltartóztathatatlanul futja be a kijelölt pályát. Ebben nemcsak értelmi, hanem érzelmimotivációs adottságok is segítik. A késôbbi körülményekkel való megküzdésre, az önfejlesztésre. És az elbeszélô irodalmi, az építômûvészeti, a társadalom- és embertudományi, továbbá a katonai vagy politikai tevékenység? A rendkívüliség késôbb bukkan fel, ami önmagában pusztán idôbeli eltolódás. Amikor a rendkívüliség egyáltalán megmutatkozhat, a nagy(ra hivatott) embernél megmutatkozik, és ô megy a maga útján.

Mielôtt e tételt alaposabban mérlegelném, legalábbis két ponton máris korrigálandó a naiv pszichológia emberképe. Ha kiemelkedô hegycsúcsok nincsenek is a legtöbb ember belsô tájában, csak odavetett pillantás láthatja azt egysíkúnak. Valójában mindenkiben eltérô (mértékû) képességirányok, vagy ha jobban tetszik, eltérô intelligenciák vannak. Nyelvi, logikai, térbeli, zenei, mozgási, saját és mások, illetve a természet megértésére irányuló intelligencia. Mindegyik önállóan sajátítja el a kérdéses megismerési terület szabályait, feltehetôen külön idegrendszeri háttérrel.1 Az erôsebb és gyengébb egyéni irányulások természetszerû hívások adott életutak választására és mások elkerülésére. A rendkívüli és a legtöbb ember érintettsége (nincs ellenemre: elhivatottsága) közötti különbség bármekkora légyen is, fokozati. Abban is fokozatiak a különbségek, hogy például a kiemelkedô zenei intelligenciával rendelkezôk mennyire térnek el egymástól.

A 17 legjobban ismert klasszikus zeneszerzôt a New York-i filharmonikus, a bostoni, minneapolisi és a philadelphiai szimfonikus zenekarok tagjai egymástól függetlenül összehasonlították. Teljes egyetértésben Beethovent találták a legnagyobbnak, ôt már nem ilyen egyetértésben Brahms, Mozart, Wagner és Bach követte egy bolyban. A nagyságnak kisebb, bár még mindig szerfölött magas fokát Schubert, Haydn, Debussy, Schumann és Mendelssohn jelentették. A sort Berlioz, César Frank, Chopin, Verdi, Stravinszkij és Grieg zárták. Az értékelés, hiába készítették szakértôk, vitatható. De jelzi, hogy a gyökerében újat teremtô korszakalkotók mellett vannak, akik bármennyire is átütô tehetségek, az elôbbiekhez nem foghatók. A szó szigorú értelmében csak az elôbbieket illeti meg a zseni elnevezés.

Ennyi elég az elemi-iskolás tudnivalókból. Variációs ismétléssel: a rendkívüliség – legalábbis jelen tudásunk alapján – mindig elôreláthatatlan. Hiába ismernénk pontosan az éppen megszületô Gauss vagy Mozart családfáját, az egyenes és oldalági elôdök életpályáját, körülményeit, aligha lennénk képesek megmondani, hogy pontosan mire számíthatunk. Mégis, megkönnyítik a dolgunkat, mivel igen fiatalon elárulják rendkívüliségüket. Bár a 6–12 éves Gauss vagy Mozart megnyilatkozásai sem elégségesek annak eldöntéséhez, hogy zseniális vagy „csak” kiváló teljesítmények fûzôdnek majd nevükhöz, egy pillanatra sem kétséges, hogy matematikusi, illetve zeneszerzôi pályán tudják a legtöbbet adni. Az is megkockáztató, hogyha ugyanilyen alapadottságokkal és családi feltételekkel egy évszázaddal korábban vagy késôbben születnének, a képlet hasonló volna, jóllehet a teljesítmény tartalma és stílusa eltérne.

Nem így azokban a tevékenységekben, amelyekben a rendkívüli eleve késôbb léphet fel, jócskán megnövelve a kor, a szocio-kulturális tényezôk és általában a bizonytalanság szerepét. Azt kívánom felmutatni, hogy a nagyság elôbbi változatainál talányosabbak azok a különös esetek, amikor a rendkívüli kétszeresen elôreláthatatlan. Még az érett felnôtt ember ismerete sem mondja meg elôre, hogy mi lesz az a tevékenység, az az életpálya: sôt, egyáltalán lesz-e, amelyen kiugró teljesítmény várható. Egymástól igen eltérô hat életutat veszek szemügyre. Alapváltozatokat, amelyeket kizárólag az engem foglalkoztató jelenség köt össze, és csak ebbôl a szempontból tekintek rájuk.